Nemes Nagy Ágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nemes Nagy Ágnes
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Élete
Született 1922. január 3.
Budapest
Elhunyt 1991. augusztus 23.
(69 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Nagy Jolán és Nagy Mihály
Házastársa Lengyel Balázs (1944-1958)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet, próza
Első műve Kettős világban, 1946
Irodalmi díjai Baumgarten-díj, 1948, József Attila-díj, 1969, Kossuth-díj, 1983, Világ Igaza-kitüntetés, 1998
Hatottak rá Babits Mihály
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemes Nagy Ágnes témájú médiaállományokat.

Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3.Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.

Nemes Nagy Ágnes a Vörösmarty téren az 1989-es Könyvhéten
Lakóháza a XII. kerületi Királyhágó utca és Böszörményi út sarkán. 33 éven át szerkesztőségi és baráti összejövetelek rendszeres színhelye volt a harmadik emeleti lakás

Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó[1][2][3].

Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.

A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.

Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.

Nemes Nagy Ágnes sírja Budapesten. Farkasréti temető: 31-2-70. Jovánovics György alkotása.

Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.

1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.

Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza-kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.[4][5]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.
1999-ben, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, szobrászművész alkotását.[6]
2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 2. szám alatti ház falán.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1946 – Kettős világban (versek)
  • 1957 – Szárazvillám (versek és műfordítások)
  • 1961 – Barátaink a ház körül (verses képeskönyv)
  • 1961 – Jó reggelt, gyerekek (verses képeskönyv)
  • 1962 – Aranyecset (keleti mesék)
  • 1963 – Ki ette meg a málnát? (verses képeskönyv)
  • 1965 – Lila fecske (gyermekversek)
  • 1967 – Napforduló (versek)
  • 1969 – A lovak és az angyalok (válogatott versek)
  • 1974 – Mit látunk az utcán? (verses képeskönyv)
  • 1975 – 64 hattyú (esszék)
  • 1975 – Mennyi minden (gyermekversek)
  • 1978 – Bors néni könyve (gyermekversek, mesék)
  • 1979 – Szökőkút (gyermekversek)
  • 1979 – Éjszakai tölgyfa (versek)
  • 1980 – Egy pályaudvar átalakítása (versek)
  • 1981 – Között (összegyűjtött és új versek)
  • 1982 – Metszetek (esszék)
  • 1986 – A Föld emlékei (összegyűjtött és új versek)
  • 1987 – Látkép gesztenyefával (esszék)
  • 1988 – Szőke bikkfák (válogatott verselemzések)
  • 1989 – Szó és szótlanság (összegyűjtött esszék I)
  • 1992 – A magasság vágya (összegyűjtött esszék II)
  • 1995 – Összegyűjtött versek (összegyűjtött és kiadatlan versek)
  • 1998 – A hegyi költő(Tanulmánykötet Babits Mihályról) Kairosz kiadó
  • 2004 – Az élők mértana I-II. Osiris Kiadó, Bp. (Prózai írások)

Műfordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Poszler György: Objektív líra – szubjektív mítosz. In: P. Gy.: Ars poetica – ars teoretica. Válogatott tanulmányok. Magvető, Bp., 2006, 907-936.
  • Schein Gábor: Nemes Nagy Ágnes költészete. In: S. G.: Poétikai kísérlet az Újhold költészetében. Universitas Könyvkiadó, Bp., 1998, 11-132.
  • Domokos MátyásLengyel Balázs (szerk.): Erkölcs és rémület között. In memoriam Nemes Nagy Ágnes. Nap Kiadó, 2004, 74-80.
  • Petőcz András: Ház a hegyoldalon, jegyzet Nemes Nagy Ágnes verséről, in: Idegenként Európában, Budapest, 1997.
  • Visky András: Nyelv és Isten-élmény. Nemes Nagy Ágnes és a protestáns retorikai hagyomány. In Korunk, 2003/3., 116-121.
  • Urbán Péter: Nyújtózás a végtelen felé. A vágy motívuma Nemes Nagy Ágnes költészetében – In Mester és Tanítvány, 2007. augusztus, 106-114.
  • Honti Mária: "Óhajtozás Isten után." A hit és a megbocsátás Nemes Nagy Ágnes verseiben (1. rész). In: Irodalomismeret, 1998/3-4., 60-68.
  • Honti Mária: "Óhajtozás Isten után." A hit és a megbocsátás Nemes Nagy Ágnes verseiben (2. rész). In: Irodalomismeret, 1999/1-2., 131-139.
  • Irodalmi maraton a 20 éves Újhold-Évkönyv tiszteletére, 2006. május 12., PIM

Verselemzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zimáné Lengyel Vera: Nemes Nagy Ágnes válogatott bibliográfiája. Új Kilátó Irodalompártoló Egyesület, Bp.
  • Buda Attila szakirodalom-jegyzéke (Digitális Irodalmi Akadémia)
  • Urbán Péter: Szakirodalmi bibliográfia és említési mutató Nemes Nagy Ágnes verseihez. ItK, 2008/5-6., 700-740.

Róla szóló irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemes Nagy Ágnes profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján

  • Emlékezések Nemes Nagy Ágnesre, interjúsorozat és virtuális kiállítás a pimmédián [1]
    • Lengyel Balázs emlékezése [2]
    • Rába György emlékezése [3]
    • Lator László emlékezése, kérdezi Kelevéz Ágnes [4] [5]
    • Domokos Mátyás emlékezése [6]
    • Székely Magda emlékezése [7]
    • Gergely Ágnes emlékezése [8]
    • Takács Zsuzsa emlékezése, kérdezi Kelevéz Ágnes [9]
    • Ferencz Győző emlékezése, kérdezi Kelevéz Ágnes [10]
    • Balassa Péter sírbeszéde Nemes Nagy Ágnes temetésén [11]
    • Mészöly Miklós sírbeszéde Nemes Nagy Ágnes temetésén [12]
  • Nemes Nagy Ágnes utolsó interjúja, kérdezi Kelevéz Ágnes [13]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sárközy Péter Magyar irodalom Olaszországban; kortarsonline.hu 2002. június
  2. Sárközy Péter Róma, Róma, Róma, Róma 12. oldal; 2006/4
  3. Lengyel Balázs Két Róma - Emlékezés, 1948–1993 1993–94
  4. Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában
  5. Honti Mária: Nemes Nagy Ágnes életrajza. pim.hu. (Hozzáférés: 2014. augusztus 9.)
  6. [http://www.feketegezadezso.hu/index.php/munkaim Munkáimból Közösségi megbízásra és magán megrendelésre készült munkák / works made for communal and private comission:]. feketegezadezso.hu. (Hozzáférés: 2014. augusztus 9.)
  7. "És lélegeztek mindaketten" - EPA

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]