Farkas Árpád (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Farkas Árpád
2007-ben (Kaiser Ottó felvétele)
2007-ben
(Kaiser Ottó felvétele)
Élete
Született 1944. április 3.
Siménfalva
Elhunyt 2021. február 7. (76 évesen)
Sepsiszentgyörgy[1]
Szülei Farkas Albert
Farkas Irma
Házastársa Simó Erzsébet
Gyermekei Farkas Réka (1969)
Farkas Kinga (1973)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek
Első műve Másnapos ének (1968)
Kitüntetései
Irodalmi díjai SZOT-díj (1989)
József Attila-díj (1993)
Balassi Bálint-emlékkard (2002)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
Magyarország Babérkoszorúja díj (2016)
Kossuth-díj (2018)
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkas Árpád témájú médiaállományokat.

Farkas Árpád (Siménfalva, 1944. április 3.Sepsiszentgyörgy, 2021. február 7.[2]) Kossuth-díjas erdélyi magyar író, költő, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005).

Élete[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd a Babeș-Bolyai Egyetemen magyar szakos tanári oklevelet szerzett. Az 1960-as évek elején a Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja Kolozsvárt. A napilapok és folyóiratok 1963 óta közlik verseit és irodalmi publicisztikáját. Tanári diplomája megszerzése után 1968-ig Vajnafalván tanított, 1968-tól Sepsiszentgyörgyön élt, 1971-ig újságíró a Megyei Tükörnél, 1971–1975 között az Igaz Szó irodalmi lap munkatársaként dolgozott. 1975–1989 között a lap félállású munkatársa volt. 1990-től a Látó című irodalmi lap szerkesztője volt, 1993-tól 2010-ig a Háromszék című napilap főszerkesztője.

Munkássága[szerkesztés]

Portréja az 1988-as Szép versek kötetben
(Kántor László felvétele)

Majdhogynem „rövidnadrágos víg kölyök”-ként fogadta be az irodalmi közvélemény, jóval bemutatkozó kötete, a Forrás második nemzedékének rangot adó Másnapos ének (1968) megjelenése előtt. Mestereit, József Attilát, Illyés Gyulát, a közvetlen példaképek közül Lászlóffy Aladárt és Kányádi Sándort még nem tagadhatná le, de már ekkor feltűnik rendkívüli képteremtő ereje, lírájának népköltészetre emlékeztető tárgyias egyszerűsége, tisztasága, emberközeli melege s ugyanakkor mívessége. Első verseinek alaphangját a feltétlen hit, bizalom adja önmaga, nemzedéke és a társadalom iránt; Így című ars poeticájában írja:

„ Szedd össze magad, indulj. Kezed ügyében minden: a táj, a bot meg ez a mitikus keleti szél. Legfennebb megcsusszansz még egyszer a szakadékok széleinél.”

A táj, a szülőföld, a székely népélet és néphagyomány elkötelező erővel hatnak írásaira, de felül tud emelkedni az etnográfiai külsőségeken, a regionalizmuson („Mifelénk a suvadásos dombok / a férfiakban éjjel mélyre szállnak”).

2004-ben
(Hlavathy Károly felvétele)

Kérlelhetetlen tisztaságigénye (Cipőfűzőárus, Jó férfiak) második kötetében, a Jegenyekörben (Kolozsvár, 1971) már jelentős valóságismerettel társul, megőrzött eszményeit a megvalósítás lehetőségével szembesíti. Nemzedékéből ő vállalja a legkövetkezetesebben a nemzetiségi költő szerepét, földközelben, de mítosztalanul, megismerve „Európa kivilágított ablakai”-t is. Irodalmi igényű publicisztikája (főképp A Hét és az Igaz Szó hasábjain) ugyanerről tanúskodik. Legjobb verseiben plebejus valóságszemlélete és határozott történelmi érzéke formateremtő erővé válik; a puritán leírásokból kihull minden fölösleges cifrázat, a realista képsor pszichológiai dimenziót nyer, gondolatilag kiteljesedik, mint például kiemelkedően szép prózaversében, a Mikor az öregemberek mosakodnak kezdetűben: „úgy mosakodnak az öregemberek, mintha háromnegyed század szennyét kellene magukról lemosniuk, mint akik mindig tisztán szerettek volna élni, friss törülközés utáni hangulatban”. A Jó férfiak igazságkereső ifjú poétája már átérzi az idősebbek átélte mély tragikumot, s hivalkodásmentes emlékművet állít a sokféle kísértéssel megkísértett, tisztaságra vágyó embernek. Alagutak a hóban című újabb verskötetét (1979) elégikus hangulat lengi be, s elődök példáját, kortársak útját kíséri végig, magyarázatot, megoldást keresve egy átmeneti kor dilemmáira.

Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel közös riportkönyvében (Bővizű patakok mentén, 1972) a költő prózában fogalmazza meg erkölcsi magatartás-elvét: "Én régóta úgy igyekszem szelídséggel bebútorozni magam, hogy gondjaim ne bántsák azokat, kik segíteni – helyzetüknél fogva – tehetetlenek, akiknek meg ehhez hivatalt adtak s hivatást, azokat – bántsák!" (Gyalogolni kell). Válogatásában jelent meg a Szeretni tehozzád szegődtem című antológia (200 magyar szerelmes vers, 1972); Ion Vinea Árnyékok malma című verseskötetének egyik fordítója (1976).

Avaron című versét megzenésítette Csutak István (Művelődés 1978/1).

Művei[szerkesztés]

  • Másnapos ének. Versek; Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1968
  • Jegenyekör. Versek; Dacia, Kolozsvár, 1971
  • Bővízű patakok mentén (riportkönyv); Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel); Kriterion, Bukarest, 1972
  • Alagutak a hóban. Versek; Kriterion, Bukarest, 1979
  • Asszonyidő. Publicisztikai írások; Kriterion, Bukarest, 1983
  • A befalazott szószék; Magvető, Budapest, 1985
  • A szivárgásban. Versek; Püski, Bp., 1991
  • Bolhalakodalom, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1998, ISBN 9739287441
  • Erdélyi asszonyok. Versek, 1980–2000; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000
  • Határátkelés; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004
  • Ecce poeta! Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó; Kairosz, Bp., 2005 (Magyarnak lenni, 6.)
  • Válogatott versek; vál., szerk. Fekete Vince; Hargita, Csíkszereda, 2012 (Székely könyvtár) ISBN 9789737625434
  • Ostorzúgásban ének. Egybegyűjtött versek; Előretolt Helyőrség Íróakadémia–Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Bp., 2019
  • Nem ilyen lovat akartam. Esszék, glosszák, tárcák, interjúk, riportok; Előretolt Helyőrség Íróakadémia–Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Bp., 2020

Műfordításai[szerkesztés]

  • Ion Bănuă: A Sátán könnye. Versek; ford. Csiki László, Farkas Árpád; Kriterion, Bukarest, 1983 (Román költők)
  • Ion Vinea: Árnyékok malma. Válogatott versek; ford. Farkas Árpád, Király László, utószó Mircea Vaida; Kriterion, Bukarest, 1976
  • Ana Blandiana: Valaki engem álmodik, 1985
  • Adrian Popescu Világ porán át, 1990
  • Marin Sorescu: Papírorkán, 1987

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]