Kálnoky László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálnoky László
Kálnoky László.jpg
Élete
Született 1912. szeptember 5.
Eger, magyar
Elhunyt 1985. július 30. (72 évesen)
Budakeszi, magyar
Nemzetiség magyar
Szülei Kálnoky István
Kállay Malvin
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek
Első műve Az árnyak kertje (1939)
Irodalmi díjai Baumgarten-díj (1947)
József Attila-díj (1963, 1972)
Robert Graves-díj (1970)
Füst Milán-díj (1981)
Déry Tibor-díj (1985)
Hatottak rá Kosztolányi Dezső
Tóth Árpád
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálnoky László témájú médiaállományokat.

Kálnoky László (Eger, 1912. szeptember 5.Budakeszi, 1985. július 30.) kétszeres József Attila-díjas (1963, 1972) magyar költő, műfordító.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Kálnoky István és Kállay Malvin (1888-1971)[1] voltak. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1930-ban érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 20 éves koráig (1932) végigbarangolta Nyugat-Európát; Charles Baudelaire, Paul Verlaine és a nyugatosok formálták ízlését. 1930-1935 között a jogi egyetemre járt, Pécsett végzett majd az egri városházán volt tisztviselő. Tüdőbajt kapott, 1939-1941 között szanatóriumban ápolták, ez volt a Nyugat utódjában, a Magyar Csillagban 1942-ben megjelent Szanatóriumi elégia című nagyívű verskompozíciójának ihletője. Budapesten a Belügyminisztérium hivatalnoka volt 1941-1953 között. 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora volt 1957-ig. 1957-ben jelent meg szolid sikerű önálló kötete, a Lázas csillagon. 1960. október 14-én az Élet és Irodalomban publikált, blaszfémikus kérdéseket tartalmazó verse, A kegyelet oltárán példátlan felháborodást váltott ki, Széljegyzet című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta.

2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.

Költészete[szerkesztés]

A Nyugat harmadik nemzedékébe tartozott. Első kötetében (Az árnyak kertje, 1939) az unalmas kisvárosi élet groteszk képeit mutatta be, valamint a kispolgári berögzöttség és álszentség miatt megvalósíthatatlan nagyobbszerű élet hiányát panaszolta. Költészetét főleg Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád hatása határozta meg. A Lázas csillagon (1957) a kényszerű hallgatás éveinek termését foglalja magában. Költészetére, világképére végletes pesszimizmus, a tragikumot groteszkbe fordító látásmód jellemző (Szanatóriumi elégia, 1942; Jegyzetek a pokolban; A létezés rémségei). A Lángok árnyékában (1970) című kötetében a pesszimista világképpel nem szakító, de vele harcolni akaró költő lázadó magatartása nyomul előtérbe. A korábbi líráját jellemző szigorúan kötött forma folyamatosan a szabad vers felé fordult. Ez a folyamat az Egy magánzó emlékiratai című művében és az azutáni művekben érte el tetőpontját (Egy hiéna utóélete és más történetek, 1981; Az üvegkalap, 1982; Bálnák a parton, 1983). Műfordítóként is nagyot alkotott; versben panaszolta a külföldi költők életkeservét (A műfordító halála).

Művei[szerkesztés]

  • Az árnyak kertje (versek, 1939)
  • Szanatóriumi elégia (versek, 1942)
  • Lázas csillagon (válogatott versek, 1957)
  • Lángok árnyékában (versek, 1970)
  • Letépett álarcok (válogatott versek, 1972)
  • Farsang utóján (versek, 1977)
  • A szemtanú (válogatott versek, 1979)
  • Összegyűjtött versek (1980, 1992, 2006)
  • Egy hiéna utóélete és más történetek (versek, 1981)
  • Az üvegkalap (versek, 1982)
  • Bálnák a parton (versek, 1983)
  • A gyógyulás hegyén (versek, 1983)
  • Egy mítosz születése. Téli napló 1982-1983 (napló, 1985)
  • Hőstettek az ülőkádban. Versek; Magvető, Bp., 1986
  • Az áramló időben. Válogatott versek; Orpheusz, Bp., 1990 (Orpheusz Könyvek)
  • Összegyűjtött versek; Magvető, Bp., 1992
  • Egy pontosvessző térdkalácsa. Válogatás a költő humoros verseiből; vál. Kálnoky Lászlóné, utószó Alföldy Jenő; Mágus, Bp., 1996
  • Kálnoky László válogatott versei; szerk., utószó Csűrös Miklós; Unikornis, Bp., 1998
  • Versposta Eszternek, Svédország; Segít a Város Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány, Eger, 2004
  • Kálnoky László összegyűjtött versei; szöveggond., utószó, jegyz. Ferencz Győző; Osiris, Bp., 2006 (Osiris klasszikusok)

Műfordításai[szerkesztés]

Kálnoky László sírja Budapesten. Farkasréti temető: 21/1-2-7. Sugár János alkotása.
  • Makszim Gorkij: Az áruló (regény, 1947)
  • Makszim Gorkij: Jakov, a csendes ember (1948)
  • Jean Racine: Britannicus (1949)
  • Stephan Hermlin: Együtt a pokolban (elbeszélések, 1951)
  • Jakob Grimm - Wilhelm Grimm: Legszebb mesék (mesék, 1952)
  • Martin Andersen Nexø: Elveszett nemzedék (1953)
  • Jakob Grimm - Wilhelm Grimm: Jankó szerencséje (mesék, 1954)
  • Pierre Corneille: Horatius
  • Alphonse Daudet: Tarasconi Tartarin – Tartarin az Alpokban (1956)
  • Johann Wolfgang von Goethe: Faust, 2. rész (1956)
  • Szeszélyes szüret. Válogatott műfordítások; Szépirodalmi, Bp., 1958
  • Alfred de Musset: Válogatott versei (1959)
  • Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus histórája (1961)
  • Philip Massinger: A római színész (1961)
  • Széphajú khariszok tánca (Ógörög kardal-költészet, 1960, (Jánosy Istvánnal)
  • Évgyűrűk. A XX. század költőiből. Válogatott műfordítások; Európa, Bp., 1967
  • Eugenio Montale: A magnólia árnya (1968, Lator Lászlóval)
  • Virágzó tüzek. Szerelmes versek. Válogatott műfordítások; Európa, Bp., 1970
  • Szerenád. Szerelmes versek. Válogatott műfordítások; Móra, Bp., 1974 (Kozmosz Könyvek)
  • e. e. cummings 99 verse; ford. Kálnoky László, Tandori Dezső, Weöres Sándor; Európa, Bp., 1975
  • Déltenger. Válogatott műfordítások. A XX. század költőiből; Móra, Bp., 1978 (Kozmosz Könyvek)
  • A lehetséges változatok. Válogatott versfordítások, 1-2.; Magvető, Bp., 1981
  • Mázsákat görgetve. Elbeszélő költemények; Magvető, Bp., 1985
  • Királyok, hősök, doktorok. Drámafordítások; Magvető, Bp., 1987
  • Szentségtörők és mártírok. Drámafordítások; Magvető, Bp., 1988

Díjai[szerkesztés]

  • Szocialista Kultúráért (1956)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1972)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kálnoky László témában.
  • Kálnoky László profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
  • 100 éves a Nyugat
  • Alföldy Jenő: Kálnoky László; Akadémiai, Bp., 1977 (Kortársaink)
  • Alföldy Jenő: Kálnoky László öregkori költészete; Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1987
  • Csűrös Miklós: Pokoljárás és bohóctréfa. Tanulmány Kálnoky Lászlóról; Magvető, Bp., 1988
  • Kálnoky László emlékkönyv; vál. és szerk. Alföldy Jenő, Csűrös Miklós, Parancs János; Budapest XI. kerületi Önkormányzat Kulturális Alap és Média Bizottsága–Őrmezei Közösségi Ház, Bp., 1997
  • Menekülő szív. Kálnoky László emlékezete; vál., szerk., összeáll. Alföldy Jenő; Nap, Bp., 2000 (Emlékezet)
  • "Visszazengtem a világ hangjait". In memoriam Kálnoky László; szerk. Cs. Varga István; Hungarovox, Bp., 2013 (Egri jubileumok)
  • Alföldy Jenő: Két költő. Tanulmányok Weöres Sándorról és Kálnoky Lászlóról; Orpheusz, Bp., 2014