Vasadi Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasadi Péter
Vasadi Péter.jpg
Születési név Vasadi Péter
Született 1926. június 1.
Újpest
Elhunyt 2017. november 24.[1] (91 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő
író
esszéíró
műfordító
Fontosabb munkái Fényromok
Kenyeret adtál...
Hajnal Kentuckyban
Díjak József Attila-díj (1991)
Füst Milán-díj (1996)
Kossuth-díj (2012)
A Nemzet Művésze (2014)

Vasadi Péter (Újpest, 1926. június 1.Budapest, 2017. november 24.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díj magyar költő, író, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító.

Életútja[szerkesztés]

Hadapródiskolába járt Nagyváradon és 1944-től Thaidorfban (Bajorország). 1947-49-ben Budapesten egy bőrkereskedésben inaskodott. 1948-ban esti iskolában érettségizett. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-német (orosz) szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt segédmunkából és műszaki rajzolásból tartotta fenn magát. 1952-1967 közt tervezési csoportvezetőként működött a Kohusz Közlekedési Vállalatnál. 1967-től az Új Ember és a Vigilia c. keresztény lapok munkatársa lett, közben 1970-ben elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) újságíróiskolát.

Munkássága[szerkesztés]

A magunk kenyerén című antológiában (Budapest, 1971) jelentkezett verseivel (Erdei óda, Hát így mész el, Megtérsz alkonyatkor, Fegyvertelenül, Kiáramlik a szél, Homoakol).[2] Később is szerepelt antológiákban, például Az év esszéi (Budapest, 2003-2006), Karácsony fényei : vallomások, elbeszélések, versek (Budapest, 2011). Egyre több önálló kötettel jelentkezett. Az elvont tárgyiasság versalkotói módszerét alkalmazza, transzcendens ihletésű verseiben és prózájában az irgalom, a szeretet, az emberség kapaszkodóit kutatja.

Németh István Péter költő-irodalomtörténész „Az égi tanonc” című esszéjében (2001) faggatja Vasadi Fényromok c. verskötetét és Innen című válogatott verseit, mintegy érzékelteti Vasadi hitelességét, amire már Esterházy Péter is rámutatott: „Szegény Vasadi Péter! nem elég neki, hogy mi, olvasói, állandóan fiatalságát emlegetjük, pedig Esterházy rég figyelmeztetett: nem mintha VP örökifjú volna, most a hetvenedik életévéhez közelebb olyan könyvvel jelentkezett, mint egy elsőkötetes csodagyerek. Ki más mondhatná ki, s ki másnak hinnénk el olyan evidenciákat, hogy a violának hatalma van, s hogy nem az erőszak erős, hanem a lélekzet.”[3]

Ars poeticája[szerkesztés]

„Az én ars poeticám az akaratlan kiszolgáltatottság; ez nem esztétikai fogalom, bár nem vagyok benne biztos, hogy csak az esztétikai fogalom, amit annak tartunk. Filozófiából, tudományból is átúszik sok minden, utóbbi a legelvontabb költészet; nem az szól bele a költészetbe, hanem benne van.”[4]

Kötetei[szerkesztés]

  • Jelentés Babylonból, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974
  • Ének a szomjúságról, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976
  • Tamariszk, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978
  • Tűzjel, esszék, Szent István Társulat, 1978
  • Hó és madarak, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982
  • Az ember reménye, esszék, Ecclesia Kiadó, 1982
  • Nem kő, se csillag, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984
  • Fényromok, versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987
  • Fahíd, válogatott és új versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990
  • A szív szüntelen mormolása, levélregény, Szent István Társulat, 1991
  • A szív tágassága, esszék, Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 1993
  • Ahogy én tudom, esszék, Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 1994
  • A viola hatalma, versek, Széphalom Könyvműhely, 1995
  • Tettetés nélkül, karcolatok, elbeszélések, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995
  • Sürget az idő, esszék, Magyar Helikon, 1996
  • Különben szétesik..., esszék, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996
  • Kinéz tengerre ablakon, versek, Kortárs Kiadó, 1997
  • Csoportkép - Látás, jelek, jelentés, irodalomkritikák, Kortárs, 1998
  • Mézízű vas, versek, Új Forrás Könyvek, 1998
  • Üdvösség ideje, esszék, Széphalom Könyvműhely, 1998
  • Egy nap süt idebent, irodalomtörténeti tanulmányok, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999
  • Nem ragyogtak hiába, prózai írások, Kairosz Kiadó, 2002
  • A zendülés vízszaga, versek, Széphalom Könyvműhely, 2002
  • Ha az áldozat elszabadul, próza, Széphalom Könyvműhely, 2004
  • Hajnal Kentuckyban, versek, Kortárs, 2005
  • A kígyó bőre, nyolc dialógus a létről, Kortárs, 2005
  • Séta tűzben, virágban, versek, Szent István Társulat, 2005
  • Körülnéz. Megköszöni., jegyzetlapok hitről, emberről, világról, Szent István Társulat, 2006
  • Intarzia, versek, Kortárs Kiadó, 2007
  • A figyelem kertvárosa, versek, szerzői kiadás, 2008
  • Kenyeret adtál..., prózai írások, Szent István Társulat, 2009
  • Vasadi Péter válogatott versei, válogatott versek, Magyar Napló, 2009
  • Opál beszéd, versek, Parnasszus, 2011
  • Világpor, versek, Magyar Napló, 2012
  • Sokan vagyok, esszék, Magyar Napló, 2014
  • Tetőzés; Napkút, Bp., 2014
  • Csönd születik; Napkút, Bp., 2016

Fordításaiból[szerkesztés]

  • Lanza del Vasto:[5] Júdás : regény ; [ford. és az utószót írta Vasadi Péter]. Budapest : Ecclesia, 1983. 236 p.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1223–1224. o. ISBN 9630568071  
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 Vasadi Péter szócikkét ld. II. köt. 1708. o.
  • Bozók Ferenc: Szeretet és elfogadás Vasadi Péter írásaiban; in. Vigilia folyóirat, 2016. szeptemberi lapszám
  • Halmai Tamás: Szegénység és ragyogás. Írások Vasadi Péter műveiről; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2012
  • Szénási Zoltán: Vasadi Péter; Balassi, Bp., 2014 (Kortársaink)