Bertók László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bertók László
Bertók László 1985-ben
Bertók László 1985-ben
Élete
Született 1935. december 6. (81 éves)
Vése
Nemzetiség magyar
Szülei Bertók István
Papp Zsófia
Házastársa Vágner Erzsébet (1963–)
Gyermekei Bertók Attila (1966)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek, prózák
Első műve Lengő fényhidak (1964)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1982)
Déry Tibor-díj (1990)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995)
Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1997)
Kossuth-díj (2004)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bertók László témájú médiaállományokat.

Bertók László (Vése, 1935. december 6.[1]) József Attila- és Kossuth-díjas magyar író, költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Élete[szerkesztés]

Somogy megyei paraszti családban született 1935. december 6-án Bertók István és Papp Zsófia gyermekeként. 1942-től 1947-ig a vései evangélikus elemi iskola tanulója volt. 1947-ben különbözeti vizsgát tett az ötödik osztályról, majd az 1947-48-as tanévben a Csurgói Református Kollégium Általános Iskolájának hatodik osztályos diákja lett. Az első félévben magántanuló volt, a második félévben vonattal járt be Csurgóra, mivel rokonoknál lakott Somogyszobon. Az iskolák államosítását követően az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát szülőfalujában, Vésén végezte el.

1954-ben érettségizett Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Általános Gimnáziumban. 1952 tavaszán öt diáktársával megalakította az Arany János Irodalmi Kört. Első versei 1953-ban jelentek meg nyomtatásban a Dunántúl című pécsi folyóiratban. 1955-ben postai tisztviselőként kezdett dolgozni Marcaliban. Az érettségi utáni évben, 1955-ben néhány verséért „államrend elleni izgatás” vádjával nyolc hónapi börtönre ítélte a kaposvári megyei bíróság, ezért szeptember 6-án törölték a főiskolára felvettek sorából. Miután kiengedték a börtönből, először fogatosként, majd könyvelőként dolgozott.[1] 1956. július 19-én katonai szolgálatra hívták be, december 4-én szerelték le. Ezután szülei gazdaságában dolgozott, illetve alkalmi napszámos munkákból élt Vésén. 1958 szeptemberétől jelentek meg újra versei a Somogyi Néplapban. 1959–1965 között segédkönyvtárosként dolgozott a Nagyatádi Járási Könyvtárban, majd 1965–1996 között könyvtárosként Pécsett. 1959 szeptemberében vették fel a Pécsi Tanárképző Főiskola levelező tagozatára, magyar-történelem szakra.

1963-ban diplomázott, ősszel néhány hétig helyettesítőként magyart tanított a nagyatádi gimnáziumban. 1964-ben jelent meg Lengő fényhidak című verseskötete Pécsett, a Jelenkor-Magvető Kiadónál. 1965. június 1-jétől a Pécsi Tanárképző Főiskola Könyvtárában dolgozott.

1970–1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár kiegészítő szakos, levelező tagozatos hallgatója volt. 1971-ben A magunk kenyerén című antológiában huszonnégy verssel szerepelt.

Első verseskönyve, a Fák felvonulása 1972-ben látott napvilágot. 1973-ban jelent meg Így élt Csokonai Vitéz Mihály című életrajzi prózakötete. 1975-től a Jelenkor szerkesztőségének tagja, majd 1999-től főmunkatársa volt. 1977-ben jelent meg Így élt Vörösmarty Mihály című életrajzi prózakötete. Ez év szeptemberétől a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója lett. 1978-ban jelent meg a Magvető Kiadónál az Emlékek választása, majd 1981-ben a Tárgyak ideje című verseskötete.

1986-ban a Magyar Írók Szövetsége Választmányának tagjává választották, itt 1995-ig volt választmányi tag. 1988-ban a Somogy Megyei Tanács Művészeti Díjával jutalmazták, 1989-ben pedig a Furkálja a semmit a szó című verséért Robert Graves-díjjal tüntették ki.

1992-ben a Magyar Írószövetség Elnökségi tagjává választották, de a tisztségről egy év múlva lemondott.[1] 1995-ben 60. születésnapja alkalmából a köztársasági elnök A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjeével tüntette ki. 1996-ban ment nyugdíjba a Pécsi Városi Könyvtárból. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia tagja lett.

2004-ben szülőfaluja, Vése díszpolgárává választották. 2005-ben, 70. születésnapja alkalmából jelent meg Platón benéz az ablakon. Versek 1954–2004 című verseskötete, majd a Duna Televízió bemutatta a születésnapjára készített Hazulról haza. Versfilm Bertók Lászlóról. című portréfilmjét.

Magánélete[szerkesztés]

1963-ban feleségül vette Vágner Erzsébet óvónőt. Egy fiuk született, Attila, 1966-ban. 1965-ben költözött a család Nagyatádról Pécsre. 1973-ban járt először külföldön, a jugoszláv tengerparton nyaralt feleségével.

Művei[szerkesztés]

Versek[szerkesztés]

Prózák[szerkesztés]

Bibliográfiák[szerkesztés]

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

Portréfilmek Bertók Lászlóról[szerkesztés]

  • Szülőföldem Belső-Somogy (1991) (Szerkesztő, forgatókönyvíró: Major Sándor)
  • Hazulról haza. Versfilm Bertók Lászlóról. (2005)

Írások Bertók Lászlóról[szerkesztés]

  • Csűrös Miklós: Bertók László (1995)
  • Nagy Imre: Bertók László. Beszélgetés és tanulmány (1995)
  • Talán a kérdezés... Írások Bertók Lászlóról. (2005) (Szerkesztette Ágoston Zoltán)
  • Nagy Imre: A második kapu. Bertók László kései lírájáról; Kronosz, Pécs, 2015

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 104. o. ISBN 9789630679190

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 9638607106
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 9638477644
  • Bertók László bibliográfia; összeáll. Köpflerné Szeles Judit; Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár, 2007 (Somogyi bibliográfiák) ISBN 9639286133

További információk[szerkesztés]