Nagy László (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy László
A Szép versek sorozatban megjelent portréinak egyikeCsigó László felvétele
A Szép versek sorozatban megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Élete
Született 1925. július 17.
Felsőiszkáz
Elhunyt 1978. január 30. (52 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Nagy Béla
Vas Erzsébet
Házastársa Szécsi Margit
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) közösségi költészet, hosszúvers, műfordítás,
Első műve Tűnj el fájás (versek, 1949)
Fontosabb művei Adjon az Isten
Gyöngyszoknya
Ki viszi át a Szerelmet
Rege a tűzről és a jácintról
József Attila!
Jönnek a harangok értem
Versben bujdosó
Kitüntetései Kossuth-díj
Irodalmi díjai József Attila-díj (1950, 1953, 1955)
Kossuth-díj (1966)
Nagy László aláírása
Nagy László aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy László témájú médiaállományokat.

Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17.Budapest, 1978. január 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

Élete[szerkesztés]

A Veszprém megyei Felsőiszkázon született. Édesapja, Nagy Béla (1889-1969), elismert gazdaként különböző tisztségeket töltött be, bíró is volt. Festőnek készült. Édesanyja, Vas Erzsébet (1905-1995), nyárádi születésű gazdalány. A szülők 1923-ban kötöttek házasságot, s négy gyermekük született: Izabella, Mária, László és István. Testvérei közül István Kossuth- és József Attila-díjas költővé vált Ágh István néven.

Az elemi iskolát Felsőiszkázon (1931-1938) végezte. 1935 augusztusában csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többször műtötték, közben idegek sérültek meg, így élete végéig járógép használatára kényszerült. Betegsége miatt az ötödik osztályt csak 1938-ban végezhette el, kitűnő eredménnyel.

A polgári iskolába Pápán járt (1938–41), az első két évfolyamot magánúton, egy év alatt járta ki. Itt indította el a tehetséges fiút a festő-képzőművész pályán A. Tóth Sándor. 1941-1945-ben a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait. 1945 júliusában érettségizett. 1945-1946-ban Iszkázon tartózkodott.

Szécsi Margit portréja a Szép versek 1987-ből
(Csigó László felvétele)

1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Kezdtek megjelenni első versei: előbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóságban. Bekerült Sőtér István híres Négy nemzedék című antológiájába is. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson.

Már nem diákként, hanem elismert fiatal költőként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy megtanulja a nyelvet és fordítson. 1949 őszétől 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt.

1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (19281990) költőnővel. 1953-ban született meg András fiuk. Eleinte albérletben laktak, gyermekük a pestlőrinci anyai nagyszülőknél nevelkedett, majd Zuglóban kaptak lakást. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője volt. 1957 elején megszűnt irodalmi állása és évekig műfordításból élt. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa volt.

1966-ban Kossuth-díjat kapott. Az 1960-as években néhány verseskötetéhez illusztrációkat is készített. 1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel. Ugyanebben az évben – a költő ötvenedik születésnapjára – készült Zolnay Pál portréfilmje, melyben Kormos István és Nagy László beszélgetett.

1978. január 29-én, influenzából lábadozva részt vett felesége szerzői estjén. Másnap reggel meghalt. A halál oka: szívinfarktus. A Farkasréti temetőben temették el.

Emlékezete[szerkesztés]

Nagy László költő és Szécsi Margit sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-34. Szervátiusz Tibor alkotása.

A költő életének pápai vonatkozását Kerecsényi Zoltán kutatta fel és foglalta össze a Jókai-füzetek sorozatban megjelent kötetben „Már itt kuksolok” címmel.

A költő születésének 80. évfordulójára az Új Horizont 2005/4. számában jelent meg a Születésnapra című interjúfüzér Véghelyi Balázs szerkesztésében. A költővel kapcsolatos emlékeikről, gondolataikról vallanak benne: Berek Kati színművész, Gömöri György, Lászlóffy Aladár, Utassy József, Vári Fábián László költők, Kovács Sándor Iván és Alexander Gjurov irodalomtörténészek, Jadranka Damjanov és Kjoszeva Szvetla műfordítók, Sára Sándor filmrendező, Orosz János, Páll Lajos és Vígh Tamás képzőművészek, Györe Zoltán, Kocsár Miklós, Orbán György és Tóth Péter zeneszerzők, Csoóri Sándor népzenész, valamint Pozsgay Imre politikus, egyetemi tanár. Az interjúfüzérből különnyomat is készült és belekerült Véghelyi Balázs: A megíratlan és a megírt idők c. könyvébe (Hungarovox Kiadó, Bp., 2007) is.

Budapesten két – Szécsi Margittal közös – emléktáblája is megtalálható. Mindkettőt egykori lakóhelyükön helyezték el. Az egyik a XIV. kerületben, a másik a III. kerületben található.

2008. július 1-jén Pápán emléktáblát avatott a Nagy László Kör a Kossuth-díjas költő tiszteletére. A pápai egykori római katolikus fiúiskola épületének (ma Szent Anna Óvoda) Zimmermann utcai főhomlokzatán felszentelt alkotás Tirnován Ari Vid erdélyi származású művész alkotása, egy ruskicai fehér márvány lapra felhelyezett portré-dombormű.[1]

"Nagy Lacinak különös fénye volt. Az arcának, a tekintetének, a mosolygásának, a mozdulatainak. Ezt a fényt a feje feletti glória adta, aranyozta be vele lényét. Mint a szentekét. Mert Nagy László szent ember volt. Egyetlen mindmáig, akinek a nevét az írószövetségi választólapon szavazáskor nem húzta át senki. Ha valaki népi író-költő volt valaha is ebben az országban, hát Nagy László az volt. De én soha urbánusabb, entellektüelebb lélekkel nem találkoztam, mint ő. Lám, milyen jól megfér egyazon testben kétfajta lélek: és hogy a kétlelkűség is lehet egy, sőt három is lehet egy; miként az Atya, a Fiú, a Szentlélek is egy az Igazisten képében…" (Végh Antal)

Az emléktábla avatásán részt vettek a költő tiszteletére alakult egyesületek, a pápai Nagy László Kör, a pápai Nagy László Iskolai Alapítvány, s Pápa város vezetői is.

Költészete[szerkesztés]

Nagy László költészetéből már a hatvanas években több mondat, verssor vált szállóigévé. A Ki viszi át a szerelmet (1957) című versről kis túlzással azt állíthatjuk, hogy teljes egészében szállóigévé vált, a költő legismertebb műve lett. Mindössze 14 sorból áll, s szigorú komponálási elve, csattanószerű lezárása a klasszikus versformákhoz hasonló alkotói fegyelmet követel meg. A vers kérdő hangsúllyal indul, majd ez fordul állítóvá, a végső igazság kimondását ígérve. Az első hat kérdő mondat tartalma körülbelül így összegezhető: Ki teszi azt, amit én, a költő, ha meghalna, ha nincs költészet? A két lezáró mondat állítása pedig az: Ki, ha nem én, s a hozzám hasonlók! Vagyis a költői lét értelmére rákérdező vers válasza: a társadalomnak szüksége van a költőre és a művére.
– (Vasy Géza irodalomtörténész: Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet. 357. In: Vasy Géza: Pályák és művek. Szépirodalmi kiadó, Budapest, 1983.)

Verseskötetei[szerkesztés]

Nagy László és Szécsi Margit emléktáblája Budapest XIV. kerületében
Mellszobra Budapest XVIII. kerületében, a Kossuth téren. Kő Pál alkotása.
  • Tűnj el fájás (versek, 1949)
  • A tüzér és a rozs (versek, 1951)
  • Gyöngyszoknya (versek, 1953)
  • Havon delelő szivárvány (versek, 1954)
  • A nap jegyese (versek, 1954)
  • Játék Karácsonykor (dal, 1956)
  • Rege a tűzről és a jácintról (versek, 1956)
  • A vasárnap gyönyöre (versek, 1956)
  • A deres majális (összegyűjtött versek, 1957)
  • Ki viszi át a szerelmet (versek, 1957)
  • Búcsúzik a lovacska (1963)
  • Vállamon bárányos éggel (versek, 1964)
  • Menyegző (1964)[2]
  • Himnusz minden időben (versek, 1965)
  • Zöld Angyal (1965)
  • Arccal a tengernek (összegyűjtött versek, 1966)
  • Ég és föld (oratórium, 1971)
  • Versben bujdosó (versek, 1973)[3]
  • Erdőn, mezőn gyertya (válogatott versek, 1975)
  • Versek és versfordítások I-III. (versek és versfordítások 1975)
  • Válogatott versek (versek, 1976)
  • Csodafiú-szarvas (versek, 1977)
  • Kísérlet a bánat ellen (versek, 1978)
  • Jönnek a harangok értem (versek és önéletírás, 1978)
  • Kísérlet a bánat ellen (kéziratok, rajzok, 1980)
  • Szárny és piramis (versek, reprodukciók, 1980)
  • Didergő ezüstfiú (válogatott versek, 1981)
  • Nagy László legszebb versei (versek, 1982)
  • Nagy László összegyűjtött versei (versek, 1988)
  • Inkarnáció ezüstben (válogatott versek, 1993)
  • Krónika töredékek (napló, 1994)
  • Legszebb versei (versek, 1995)
  • Válogatott versek (versek, 1995)

Műfordításai[szerkesztés]

Nagy László által illusztrált könyvek[szerkesztés]

  • Adok nektek aranyvesszőt (összegyűjtött prózai írások, 1979)
  • Szárny és piramis (versek, rajzok, kéziratok 82 képpel 1980)
  • Kísérlet a bánat ellen (versvázlatok és rajzok a költő jegyzetfüzeteiből, 1980)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Videodokumentumok[szerkesztés]

A költő nem tévedhet - Nagy László portréfilm (részlet) (1975)
  • Kormos István: Tegyük fel – amiről itt beszélgettünk, elmondtad itt a gondolataidat –, ez a film megmarad. Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szembe veled?
  • Nagy László: Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.
    Adok nektek aranyvesszőt - Összegyűjtött prózai írások
  • A Kulturális Innovációs Alapítvány Könyvtárából
    • Nagy László-felvételek (196?–197?) - 50 perc -
      Tartalom:
      1. Lírai riport
      2. A Darázskirály című kötetről
      3. A mai bolgár líráról
      4. A jugoszláv líra
      5. Tamási Áronról
      6. Egry ragyogása című vers
      7. Részletek a Fabulából
      8. Adjon az isten... című vers
      9. Bevezető a Torreádorsirató című vershez, elmondja Berek Kati
    • Egy költő házaspár (196?) - 20 perc - Szécsi Margitot és Nagy Lászlót bemutatja Czine Mihály.
    • Nagy László portréfilm (1975) - 60 perc - Kormos István beszélgetése Nagy Lászlóval
    • Égi kökényfák alatt (1977) - 44 perc - Nagy László, Kormos István, Forray Tibor és Zolnay Pál korábban készült munkája alapján rendezte és fényképezte Sára Sándor. Videodokumentumok - A Kulturális Innovációs Alapítvány Könyvtára

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Nagy László témában.

További információk[szerkesztés]