Csoóri Sándor (költő)
Csoóri Sándor | |
Portréja az 1988-as Szép versek antológiában Kecskeméti Kálmán felvétele | |
Született | 1930. február 3. Zámoly |
Elhunyt | 2016. szeptember 12.[1][2][3][4][5][6] (86 évesen) Üröm[7]/Budapest[8] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | Csoóri Sándor |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | elnök (1991–2000) |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Óbudai temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csoóri Sándor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – Üröm vagy Budapest, 2016. szeptember 12.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett,[9] kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Élete
[szerkesztés]1930-ban született Zámolyon, református parasztcsaládban. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult, de tanulmányait betegsége miatt félbehagyta. Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953–54-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955–56-ban az Új Hang versrovatszerkesztője. 1956 után egy ideig nem talált munkát, majd az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa, 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja.
A hatalom hamar észrevette, hogy Csoóri nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig. Nem kaphatott komolyabb elismerést, díjakat. Budapesten élt, ahol a Belvárosi kávéházban jöttek össze barátaival, többek között Jancsó Miklóssal, Orbán Ottóval, Konrád Györggyel, Kósa Ferenccel.
Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben, valamint első kötetében (Felröppen a madár, 1954) még leginkább Petőfi realista közéletiségét követte. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-korszak ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, amelynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség. Szakolczay Lajos így fogalmazott: „Zrínyi kezéből vette ki a kardot, s Kosztolányi selyemsálát csavarta a nyakára.” Görömbei András szerint „költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek.” Mint monográfusa fogalmaz, a Csoóri-vers „sokrétegű, (…) gazdag képvilágú, érzékletes közvetlenséget és szürrealisztikus asszociációkat együtt mozgató, a természetet és a kozmoszt az emberi ügyek részévé és jelképévé avató, ritmusában nyugtalanságot és belső nyugalmat egyszerre sugalló”. Verseit számos idegen nyelvre lefordították.
Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazza. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek elejétől. Németh László és Illyés Gyula nyomdokain haladva hozta létre a magyar esszéírás egyik csúcsteljesítményét: „Csoóri esszéi a magyar nemzeti önismeret elmélyítésének, gazdagításának bázisai” (Görömbei András).
Szociográfiát (Tudósítás a toronyból, 1963), szociográfiai jellegű kisregényt (Iszapeső, 1981), gyermekverseket (Lekvárcirkusz bohócai, 1969; Lábon járó verőfény, 1987; Ördögfióka, 2006, Moziba megy a Hold, 2008; Hova megy a hegy?, 2011) is írt. Kósa Ferenc (Tízezer nap; Ítélet; Hószakadás; Nincs idő) és Sára Sándor (Földobott kő; 80 huszár; Tüske a köröm alatt) filmjeinek forgatókönyvírója volt. Összegyűjtött versei 2000-ben láttak napvilágot (A jövő szökevénye), 2004-ben megjelent válogatott verseinek gyűjteménye (Elkártyázott köpeny). 2007-ben Tizenhét kő a parton címmel jelent meg esszékötete. 2009-ben Harangok zúgnak bennem címen adott ki újabb verseskötetet.
A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében. Több alkalommal sújtották szilenciummal, több ezer oldalnyi ügynöki jelentést írtak róla, népszerűsége azonban rendkívül magas volt, előadásain rendszerint zsúfolt termek fogadták. 1990-ben egy néhányak által antiszemitának minősített cikke („Nappali hold”[10]) miatt több írótársa szembefordult vele, a Magyar Írószövetség pedig (amelynek elnökségi és választmányi tagja is volt) nyilvánosan elhatárolódott tőle.[11]
1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján, ahol a találkozó második napján „Új magyar önépítés” címmel tartott referátumot.[12] 1987-ben egyike volt a Magyar Demokrata Fórum alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel (folyóirat, 1988–) szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.
Utolsó éveiben visszavonultan élt. A nyilvánosság előtt utoljára a 85. születésnapja tiszteletére szervezett ünnepségen jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. szeptember 12-én halt meg. Szeptember 21-én temették el az Óbudai temetőben. Az állami szertartáson Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere, Tornai József költő és Kósa Ferenc filmrendező búcsúztatta.
Művei
[szerkesztés]- Felröppen a madár; Szépirodalmi, Budapest, 1954
- Ördögpille; Magvető, Budapest, 1957
- Menekülés a magányból; Magvető, Budapest, 1962
- Tudósítás a toronyból; Magvető, Budapest, 1963
- Kubai napló; Magvető, Budapest, 1965
- A költő és a majompofa; Magvető, Budapest, 1966
- Második születésem; Magvető, Budapest, 1967
- Lekvárcirkusz bohócai. Gyermekversek; Móra, Budapest, 1969
- Faltól falig; Magvető, Budapest, 1969
- Forradás; Magvető, Budapest, 1972
- Biztató; Kaláka, Lyndhurst, 1973
- Párbeszéd, sötétben; Magvető, Budapest, 1973
- Utazás, félálomban; Magvető, Budapest, 1974
- Sose harmadnapon. Versek; Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1976
- A látogató emlékei; Magvető, Budapest, 1977
- Jóslás a te idődről; Magvető–Szépirodalmi, Budapest, 1979 (30 év)
- Nomád napló; Magvető, Budapest, 1979
- 80 huszár. Csoóri Sándor és Sára Sándor filmje; Magvető, Budapest, 1980 (Ötlettől a filmig)
- A tizedik este; Magvető, Budapest, 1980
- Iszapeső; Magvető, Budapest, 1981 (Rakéta Regénytár)
- A szellemi haza alapozása; Bartók Centenáriumi Bizottság, Manville, 1981
- Egy nomád értelmiségi; AB, Budapest, 1982
- Elmaradt lázálom; Magvető, Budapest, 1982
- A félig bevallott élet; Magvető, Budapest, 1982
- Tenger és diólevél; Kriterion, Bukarest, 1982 (Századunk)
- Victor Vasarely tíz kompozíciója Csoóri Sándor verseivel. Bartók Béla emlékezetére; Magyar Helikon, Budapest, 1982
- Várakozás a tavaszban; Magvető, Budapest, 1983
- Kezemben zöld ág; Magvető, Budapest, 1985
- Készülődés a számadásra; Magvető, Budapest, 1987
- Lábon járó verőfény; Móra, Budapest, 1987
- Csoóri Sándor breviárium; válogatta, szerkesztette: pályakép, bibliográfia Vasy Géza; Eötvös, Budapest, 1988 (Breviárium)
- ABC. Csoóri Sándor, Fodor András, Horgas Béla, Márton László, Rákos Sándor versei, Szántó Tibor tipografikái; Kner Nyomda, Gyoma, 1988
- A világ emlékművei; Magvető, Budapest, 1989
- Virágvasárnap. A 60 éves költő 60 verse / Csoóri Sándor; Magyar Bibliofil Társaság, Budapest, 1990
- Nappali hold; Püski, Budapest, 1991
- Hattyúkkal, ágyútűzben; Kortárs, Budapest, 1994
- Senkid, barátod. A szerző válogatása életművéből; Trikolor–Intermix–Patent, Budapest–Ungvár–Debrecen, 1994 (Örökségünk)
- Tenger és diólevél. Összegyűjtött esszék, naplók, beszédek 1961–1994. 1–2.; Püski, Budapest, 1994 (Csoóri Sándor életműsorozata)
- Ha volna életem; Kortárs, Budapest, 1996
- Szálla alá poklokra. Esszék; Felsőmagyarország, Miskolc, 1997
- Csoóri Sándor válogatott versei; Unikornis, Budapest, 1998 (A magyar költészet kincsestára)
- A jövő szökevénye. Összegyűjtött versek; Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2000
- Diófalomb és gyertyafény; Balaton Akadémia, Balatonboglár, 2000 (Balaton Akadémia könyvek)
- Csöndes tériszony. Új versek; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2001
- Így lásson, aki látni akar; Jókai Városi Könyvtár, Pápa, 2001 (Pápai diákok)
- Forgácsok a földön. Tanulmányok, esszék, interjúk; Széphalom Könyvvműhely, Budapest, 2001
- Elveszett utak; Nap, Budapest, 2003 (Magyar esszék)
- Elkártyázott köpeny; Helikon, Budapest, 2004
- Visszanéztem félutamról; Helikon, Budapest, 2004
- Futás a ködben; Nap, Budapest, 2005
- Ünnep a hegyen. Vallomások a szülőföldről; válogatta, szerkesztette: Káliz Sajtos József; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2005
- Hetvenöt; válogatta, szerkesztette: Balogh Júlia és Görömbei András; Trifaux, Budapest, 2005
- Csoóri Sándor–Szakolczay Lajos: Nekünk ilyen sors adatott. Interjúk, versek, fotók; Írott Szó Alapítvány–Magyar Napló, Budapest, 2006
- Ördögfióka. Rajzok-versek gyermekhangra; rajz Ibolya Utcai Általános Iskola diákjai; Ibolya Utcai Általános Iskola, Debrecen, 2006
- Tenger és diólevél esszé, 1974–1977; Szent György, Budapest, 2007 (Szent György könyvek)
- Tizenhét kő a parton esszék; Nap, Budapest, 2007 (Magyar esszék)
- Moziba megy a hold; Cerkabella, Szentendre, 2008
- Harangok zúgnak bennem; Nap, Budapest, 2009
- A pokol könyöklőjén; Helikon, Budapest, 2010
- Föld, nyitott sebem. Összegyűjtött versek; Nap, Budapest, 2010 + CD
- A szétzilált nemzet esszék; Nap, Budapest, 2010 (Magyar esszék)
- Védőoltás. A magyar irodalomról az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig; Nap, Budapest, 2011
- Hova megy a hegy? Gyermekversek; Nap, Budapest, 2011
- Az elhalasztott igazság beszélgetések, 1971–2010; Nap, Budapest, 2011 (Magyar esszék)
- Csoóri Sándor legszebb versei; válogatta, utószó Pécsi Györgyi; AB-art, Bratislava, 2011
- Már én se volnék harminc év; Nap, Budapest, 2012
- Eltemethetetlen gondok; összeállította: Balogh Júlia; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2017 (Nemzeti könyvtár)
- Csillagkapu. Válogatott gyermekversek; válogatta: Balogh Júlia, utószó Pálfy G. István, zene Sebő-együttes; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2018 (Csoóri Sándor életműsorozat) + CD
- Csoóri Sándor emlékkönyv. Fehér holló feketében; összeállította: Balogh Júlia, szerkesztette: Pálfy G. István; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2018
- Éji nap – nappali hold. Naplójegyzetek, töredékek; szerkesztette: Balogh Júlia, Pálfy G. István; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2018
- 1. 1955–1989
- 2. 1990–2011
- Kapaszkodás a megmaradásért. In memoriam Csoóri Sándor; válogatta: Márkus Béla, összeállította, szerkesztette: Gróh Gáspár; Nap, Budapest, 2019 (In memoriam)
- Régi vérfoltok vöröslenek. Kötetben meg nem jelent írások, 1960–2008; összeállította: Kovács Attila Zoltán, Urbán László, szerkesztette: Balogh Júlia, Pálfy G. István; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2019
- Csoóri Sándor összegyűjtött versei; összeállította: Balogh Júlia, szerkesztette: Pálfy G. István; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2019 (Csoóri Sándor életműsorozat)
- 1. 1951–1967. Poétai útkeresések
- 2. 1967–1977. Költői magára találás
- 3. 1980–1989. Költői beérkezés
- 4. 1994–2014. A Parnasszuson
Díjai
[szerkesztés]- József Attila-díj (1954, 1970)
- Alföld-díj (1978, 1990)
- Herder-díj (1981)
- Bibó István-díj (1984)
- Az Év Könyve Díj (1985, 1995, 2004)
- Déry Tibor-díj (1987)
- Fitz József-könyvdíj (1989)
- Kossuth-díj (1990)
- Magvető Könyvkiadó Nívódíja (1990)
- Radnóti-díj (1990)
- Eeva Joenpelto-díj (1995)
- Károli Gáspár-díj (1997)
- Magyar Örökség díj (1997, 2005)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2000)
- Kölcsey-emlékplakett (2000)
- Arany János-nagydíj (2003)
- Magyar Művészetért díj (2004)
- Magyar Szabadságért díj (2004)
- Teleki Pál-emlékérem (2005)
- Balassi Bálint-emlékkard (2006)
- Győri Könyvszalon alkotói díj (2007)[13]
- Prima Primissima díj (2008)
- Kossuth-nagydíj (2012)
- Budapest díszpolgára (2014)[14]
- A Nemzet Művésze (2014)
- Esztergom díszpolgára (2015)[15]
Emlékezete
[szerkesztés]- Csoóri Sándor költő és író domborműportréja, pápai református kollégium, 2018. január 25-én avatták fel
- Csoóri Sándor-emlékpad, Rákospalota-Újpest vasútállomás
- A Fejér megyei irodalmi emlékfal Csoóri Sándort ábrázoló domborműve, Kontur András szobrászművész alkotása, Gárdony, 2017
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ MTI közlés Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2016091310008207 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
- ↑ Elhunyt Csoóri Sándor. [2016. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 12.)
- ↑ Hirado. [2016. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 13.)
- ↑ Búcsú Csoóri Sándortól
- ↑ Demokrata
- ↑ MNo. [2016. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 13.)
- ↑ Csoóri Sándor író, költő Zámoly, 1930. február 3. – Üröm, 2016. szeptember 12., nemzetmuvesze.hu
- ↑ pim.hu
- ↑ Csoóri Sándor, nemzetmuvesze.hu
- ↑ Csooóri Sándor: Nappali hold. Püski. (Hozzáférés: 2019. november 9.)
- ↑ A demokrácia vadhajtásai III. Archiválva 2011. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, letöltve: 2012. május 28.
- ↑ Ács Margit: Csoóri Sándor és Csurka István szilenciuma a nyolcvanas években, hitelfolyoirat.hu
- ↑ Győr megyei jogú város honlapja: Megnyílt a Győri Könyvszalon – 2007
- ↑ MTI: Rubik Ernő és Csoóri Sándor is Budapest díszpolgára lesz. HVG, 2014. április 30.
- ↑ Szeretgom.hu – Csoóri Sándor lett városunk legújabb díszpolgára
Források
[szerkesztés]- Cs. Nagy Ibolya: A cselekvő gondolat esszéi; A közélettől a magányig; A szülőföldélmény Csoóri Sándor költészetében; Énkép: bársonnyal, ciánnal; Utazás az éjszakában = Cs. N. I.: Kérdez az idő, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2002. 201-246.
- Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, 296–303.)
- Erős Kinga: Írások a Holt-tenger partjáról (Csoóri Sándor: Tizenhét kő a parton). Bárka, 2008/4.
- Görömbei András (szerk.): Tanulmányok Csoóri Sándorról. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999
- Görömbei András: Csoóri Sándor. Kalligram, Pozsony, 2003
- Jánosi Zoltán: Csoóri Sándor hermeneutikai forradalma. Új Forrás, 2003/7.
- Kiss Ferenc: Csoóri Sándor. Magvető, Bp, 1990
- Lapis Gergely: Csoóri Sándor. Szépirodalmi Figyelő, 2004/6.
- Márkus Béla: Ady halott szemét fölszaggatni; Az elveszett világ fojtó érzékisége = M. B.: Démonokkal csatázva. Felsőmagyarország, 1996
- Monostori Imre: Személyes látlelet a magyar „vaddemokráciáról” (Szálla alá poklokra) = M. I.: Rég Múlt? Utak és útkeresések. Kortárs, 1998
- N. Pál József: Sorstükör az ezredfordulón. Kortárs, 2003/6.
- „Az elsüllyedt mennyországok túlélője” (Csoóri Sándor: Csöndes tériszony) Nagy Gábor (költő) tanulmánya, Az olvasás tétje, Magyar Napló Kiadó, 2003, 150–157. = Uő. Kortárs, 2002/7. 104-108.
- Pécsi Györgyi: A személyesség hitele. Kortárs, 2001/6.
- Penckófer János: Eredetiségünk kiútkeresése (Csoóri Sándor: Elveszett utak). Kortárs, 2004/3.
- Szakolczay Lajos: „Nekünk ilyen sors adatott” (Beszélgetés Csoóri Sándorral), Magyar Napló, 2005/4.
- A közösségi hangoltságú személyiség létdrámája Csoóri Sándor költészetében, Nagy Gábor (költő) tanulmánya, Kortárs, 2006/11–12.
- Véghelyi Balázs: „Ha virágzik, sokan lássák!” (Csoóri Sándor gyermekverseiről) = V. B.: A megíratlan és a megírt idők. Hungarovox Kiadó, Bp., 2007
További információk
[szerkesztés]- Csoóri Sándor profilja Archiválva 2008. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
- Nomád Napló – Csoóri Sándor szellemi hagyatéka
- Csoóri Sándor a PORT.hu-n (magyarul)
- Csoóri Sándor: Tizenhét kő a parton, Digitális Irodalmi Akadémia
- Csoóri Sándor versei műfordításokban Bábel Web Antológia
- a Hitel folyóirat hivatalos honlapja
- Csoóri Sándor bibliográfia; összeáll. Agócs Sándor; Hitel, Bp., 1990
- Kiss Ferenc: Csoóri Sándor; Magvető, Bp., 1990
- A lélek senkiföldjén. Csoóri Sándor köszöntése; összeáll., szerk. Szakolczay Lajos; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1992
- Ignotusz Anonimusz: A titkok titka. Variációk. Elküldött „levelek” Csoóri Sándor, Glatz Ferenc, Heller Ágnes, Lengyel László, Soros György részére; Szultán BT, Bp., 1997
- Vasy Géza: A nemzet rebellise; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2000
- Kiszely Gábor: Szellem a célkeresztben. Csoóri Sándor és a politikai rendőrség ügynökei; Magyar Egyetemi Kiadó, Bp., 2007
- Görömbei András: Csoóri Sándor. Monográfia; 2. jav., bőv. kiad.; Nap, Bp., 2010
- Csoóri Sándor 80; Éghajlat, Bp., 2010
- Káliz Sajtos József: Ikercsillagok. Szonettkoszorú Nagy László és Csoóri Sándor köszöntésére; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2010
- Pálfy G. István: Így lássa Csoóri Sándort – aki látni akarja; Noran Libro, Bp., 2016
- „Sereglés voltam egymagam”. Tanulmányok Csoóri Sándorról; szerk. Falusi Márton, Windhager Ákos; MMA MMKI, Bp., 2018 (Fundamenta profunda)
- A megfigyelt ember. Napi operatív információs jelentések, 1979–1980; szerk. Bank Barbara, Soós Viktor Attila; Erdélyi Szalon, Szentendre, 2020
- 1930-ban született személyek
- 2016-ban elhunyt személyek
- Magyar költők
- Magyar írók
- Magyar újságírók
- Magyar forgatókönyvírók
- Magyar filmdramaturgok
- Digitális Irodalmi Akadémia-tagok
- Az MDF korábbi tagjai
- Magyarok Világszövetsége
- József Attila-díjasok
- Kossuth-díjasok
- Déry Tibor-díjasok
- Radnóti-díjasok
- Alföld-díjasok
- A Magyar Szabadságért díjasok
- Prima Primissima díjasok
- Magyar Örökség díjas személyek
- Budapest díszpolgárai
- Győri Könyvszalon alkotói díjasok
- A Nemzet Művésze cím tulajdonosai
- Magyar Művészetért díjasok
- A Charta ’77 aláírói
- Az Óbudai temetőben eltemetett személyek
- A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal kitüntetettjei
- Károli Gáspár-díjasok