Kampis Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kampis Miklós
Született 1935. november 14. (84 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
SzüleiKampis Antal
Foglalkozása építész
Iskolái
Kitüntetései

Kampis Miklós, (Budapest, 1935. november 14. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar építész, a Kós Károly Egyesülés alapítója, igazgatója és örökös tagja. Édesapja Kampis Antal művészettörténész.

Életpályája[szerkesztés]

19461949 között a sárospataki gimnáziumban tanult, majd technikumba került. 19541959 között végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán, majd 1966-1968 között a városépítés-városgazdálkodás szakmérnök szakot. Két évet a fővárosban a Buvátinál, majd 1961-től Kaposváron dolgozott, egészen 1986-ig a Somogytervnél, előbb építésztervezőként, majd vezető tervezőként és műteremvezetőként. 1986-1997 között a Kaposterv építésziroda tagja, elnöke. 1997 óta a K+K 2000 Építésziroda cégvezetője.

1965 körül, Makovecz Imre unszolására kezdett antropozófiával foglalkozni. Körülbelül tíz évig tanulmányozta az irányzatot az elérhető irodalom segítségével, majd a hetvenes évek közepétől stúdiumokat, tanfolyamokat szervezett. Közben a Somogyterv tagjaként a somogyi népi emlékek felmérésével, illetve a szennai falumúzeum fejlesztésének előkészítésével foglalkozott, így amikor 1970 körül megismerkedett Csete Györggyel és a Pécs csoporttal, a népi építészetben találták meg a közös nevezőt. 1976-ban a kezdeményezésére jött létre a Dél-Dunántúli Építész Stúdió, amely az állami tervezőirodák keretein túlnyúló, szabadabb együttműködésre adott lehetőséget. A 60-70 fős tagságban kaposvári, pécsi, szekszárdi és zalaegerszegi építészek voltak a meghatározóak. A Stúdiónak, amelyet később antropozófiai tanulmányaival együtt a Kós Károly Egyesülés közvetlen előzményeként értékelt,[1] 1980-ig volt az igazgatója.

1983-ban Lőrincz Ferenccel, L. Szabó Tündével és Kovács Péterrel közösen tervezte legjelentősebbnek tartott munkáját, az új kaposvári köztemetőt, amely az 1987-es áttervezés ellenére nem épült meg.[2] Kezdeményezésére alakították ki a kaposvári belváros sétálóutcáját, amely a maga idejében párját ritkító beruházás volt Magyarországon, illetve részt vett a város 1985-ben elfogadott rendezési tervének készítésében. 2001-ben Kossuth-díjat kapott,[3] az indoklás szerint „példamutató várostervezői munkásságáért, a Kaposvár belvárosának emberi léptékű újjáalakítása érdekében kifejtett tevékenységéért”.[4]

Az 1980-as évektől rendszeresen antropozófiai kurzusokat tartott, eleinte az 1981-ben Makovecz által alapított visegrádi építőtáborokban, majd a Magyar Építőművészek Szövetségének budapesti székházában. 1989-ben meghatározó szerepet játszott az organikus építészet művelőinek legfontosabb magyarországi szervezete, a Kós Károly Egyesülés létrehozásában, amelynek 2004-ig igazgatója volt (ekkor tiszteletbeli örökös tagnak választották). Közreműködésével jött létre az egyesülés Vándoriskolája, illetve a Szabadoktatási Kollégium. Hatvanadik születésnapját 1995-ben Gerében ünnepelte az egyesülés.[5] A rendszerváltást követően a szakmai közéletben is szerepet vállalt: 19972001 között a Magyar Építész Kamara elnökségének tagja volt, amelynek már megalakításánál is közreműködött, 1997–2005 között pedig a Somogy Megyei Építész Kamara elnökeként dolgozott. 2000 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A kétezres években a Műegyetemen oktatott „szerves építészet” tantárgy egyik előadója volt.

„Az organikus építészet esetében a térről és időről is (…) másként kell gondolkodnunk: lényiségnek kell felfognunk ezeket a filozófia nyelvén dolognak mondottakat. Az idő az ARCHÉK, az őskezdetek szubsztanciája, a tér pedig az ARCHANGELOS, az időről való híradást hordozók lényisége. Az idő születése belső szemlélet, a téri külső a megszületett időben való visszatükröződés eredménye. Ennek ismerete nélkül mint az idő, mind a tér halott fogalom, amelyből élő építészet, élő kultúra nem születhet.” (Kampis Miklós: A szerves építészetről)[6]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Ismert munkák[szerkesztés]

  • 1965. A ruhagyár irodaháza, Kaposvár
  • 1968. Tervező vállalat irodaháza, Kaposvár
  • 1973. Családi házak, Kaposvár
  • 1973. Művésztelep, Kaposvár (Papcsik Jenővel)
  • 1980-81. Tetőtér-beépítés, Kaposvár (Gáts A. – Szabó T. – Varga Á. – Juhász T.)
  • 1980-83. Új köztemető, Kaposvár (terv, 1987-ben átdolgozva, Lőrincz Ferenccel, L. Szabó Tündével, Kovács Péterrel)
  • 1985-89. Városrendezési terv, a belváros rehabilitációja, Kaposvár (Lőrincz Ferenccel, L. Szabó Tündével, T. Sziklai Judittal)
  • 1989. Erdészház, Kaposvár-Ropoly

Források[szerkesztés]

  1. Kampis Miklós: A Kós Károly Egyesülés előzményeinek történeti áttekintése. In: Gerle János (szerk.) Tízéves a Kós Károly Egyesülés. Kós Károly Alapítvány, 1999.
  2. Kampis Miklós | Vándoriskola (magyar nyelven). www.vandoriskola.hu. (Hozzáférés: 2018. november 17.)
  3. Az idei Kossuth- és Széchenyi-díjasok névsora (magyar nyelven) (html). origo.hu, 2001. március 16. (Hozzáférés: 2011. szeptember 23.)
  4. Az indoklást idézi az Országépítő 2001/2. száma, 43. o.
  5. A képeket ld. [[https://web.archive.org/web/*/http://eloepiteszet.koskarolyegyesules.hu/?q=hu%2Fkampis-miklos-60-eves-1995%2Fkampis-miklos-60-eves-1995 halott link]][halott link], ill. az Országépítő 1995/3. számában.
  6. Kampis Miklós: A szerves építészetről. In: Országépítő, 1994/1. 18-20. o.
  7. Ld. Kampis Miklós hatvanadik születésnapja. In: Országépítő, 1995/4. 11. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Buella Mónika (szerk.): A Kós Károly Egyesülés húsz éve. In: Országépítő, 2009/2. 6-26. o.
  • Dvorszky Hedvig (szerk.): Architettura organica ungherese. Hungarian Organic Architecture. Magyar organikus építészet. Katalógus a Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának kiállításához. 2., javított kiadás. Kós Károly Alapítvány, Kaposvár, 1992.
  • Erhardt Gábor és Török Ádám interjúja Kampis Miklóssal. In: Országépítő, 2004/4. Melléklet. 28-31. o.
  • Kampis Miklós. Beszélgetés az életről, az építészetről, az ifjúságról… Magyar Művészeti Akadémia – Akadémiai beszélgetések, 2001. március 8. [1] (letöltés ideje: 2011-09-23)
  • Kampis Miklós hatvan éves. Az Országépítő ünnepi összeállítása, 1995/3. szám.
  • Mayer Mariann: Kampis Miklós. In: Artportal.hu [2][halott link] (Letöltés ideje: 2011-09-23)