Deim Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Deim Pál
Deim Pál (1970)
Deim Pál (1970)
Született 1932. június 29.
Szentendre
Elhunyt 2016. május 9. (83 évesen)[1][2][3]
Szentendre
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Deim Pál témájú médiaállományokat.

Deim Pál (Szentendre, 1932. június 29.Szentendre, 2016. május 9.[4][5][6]) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar festőművész, kiváló művész. Az 1960-as években induló magyar neoavantgárd egyik kiemelkedő alakja volt.

Életpályája[szerkesztés]

Deim Pál 1932. június 29-én született Szentendrén. 1952-ben gimnáziumi tanára, Bánáti Sverák József biztatására jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, de nem vették fel. 1952-1958 között a Honvéd Képzőművész Szakkörben fejlesztette magát, tanárai: Szalatnay József, Koren István voltak. 1958-ban – negyedszeri próbálkozásra – felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakára, ahol Pap Gyula és Ék Sándor tanítványa volt, de mestereinek Barcsay Jenőt, Gadányi Jenőt és Vajda Lajost vallotta. A főiskola ideje alatt a Szentendrei Városi Tanács Deli Antal ösztöndíjában részesült. 1960-ban a főiskolával ellátogatott Moszkvába és Leningrádba. 1963-ban szerepelt az utolsó éves hallgatóknak a Főiskola szemlélete elleni tiltakozásként rendezett kiállításán, amelyet egy nap után bezáratott a Főiskola vezetősége.

1963-1968 között a Zuglói kör tagja volt, amely a főiskola után néhány progresszív szemléletű művészből - Bak Imre, Csiky Zoltán, Csutoros Sándor, Molnár Sándor, Nádler István - összeálló művészeti csoportosulás. A kör tagjainak legfőbb célja az volt, hogy az akkor még igen ritka nyugati szakirodalmat beszerezzék, feldolgozzák, megbeszéljék, ezáltal ismereteiket és látásmódjukat tágítsák. 1967-ben tanulmányútra ment Párizsba és Brüsszelbe, ahol mélyebben megismerkedett többek között Cézanne, Matisse, Picasso, Francis Bacon, Ben Nicolson művészetével. 1968-ban ösztöndíjjal Macedóniában, a prilepi nemzetközi művésztelepen töltött két hetet, ahol megszületett a "Kolostor-sorozat," amely egyéni művészi hangjának megtalálását fémjelezte. 1974-ben a Műcsarnokban rendezett egyéni kiállítása hatására több műgyűjtő felfigyelt rá (többek között: Kolozsváry Ernő, Pogány Zsolt, Vass László).

Deim Pál Szentendrén élt és dolgozott és fiatal kora óta gondosan figyelemmel kísérte a város művészeti életét és építészeti változásait. Mindezért felelősséget érezve gyakran hozzászólt a város esztétikai és művészetpolitikai kérdéseihez mind újságcikkekben, mind a Műemlékvédelmi Bizottság, vagy a Városvédő Egylet tagjaként. Kiemelkedően fontos szerepe volt a szentendrei MűvészetMalom létrejöttében, amely több évtizedes munka eredményeképp 1999-ben megnyitotta kapuit. Az intézmény eredeti célkitűzése az volt, hogy állandó múzeumként bemutassa a 20. század szentendrei művészetét. Deim Pál ezen kívül folyamatosan támogatta a fiatal művészeket, csoportokat és művészeti kezdeményezéseket, mint például a Vajda Lajos Stúdiót és tagjait.

2016. június 3-án temették el Szentendrei katolikus temetőben.[7]

Művészete[szerkesztés]

"Deimet ambivalens korunk szülte, művészete azonban korántsem ambivalens, lényege az egyértelműség, a tiszta képletekben való gondolkodás. Tudjuk, kiktől tanult - maga is megvallotta. Szentendrei művész, mégpedig a szó minden értelmében, szellemét és illetőségét tekintve is. Vállalta is mindazt, amit e név jelent a magyar képzőművészetben. Mestere Barcsay, de szellemi mesterei között ott van Vajda és Korniss is. Hogy ki kit vall mesterének - ez már önmagában is minősítés, de lehet puszta vágyálom vagy hivalkodás is. Deimnél egzisztenciális a vállalás. Vajdától megtanulta a transzcendencia iránti fogékonyságot, Barcsaytól a konstruktív szemléletet, Kornisstól a tiszta vizuális-plasztikai fogalmazást. Deim nem szereti a zavaros dolgokat, művészete a kristályok szerkezeti logikáját idézi. Egyértelmű művészet, mint volt a contrapostót teremtő kompozíciós elv vagy az ikonfestők vágya, akik a transzcendentális élményt akarták szigorú struktúrává szervezni. Deim képei, grafikái és plasztikái is ilyen logikus struktúrák. Stílusa homogén, összefogott. Ha van rendszerelvű és mégis élettel teli művészet, az övé az."

Németh Lajos: "Kristályszerkezetek. Deim Pál grafikáiról."

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • 1974. I. díj a IV. Országos Kisplasztikai Biennálén, Pécs
  • 1978. Budapest Főváros Tanácsának különdíja a IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállításon
  • 1985. Munkácsy Mihály-díj
  • 1987. Szentendre Pro Urbe díja
  • 1990. Kiváló művész
  • 1990. A Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára
  • 1991. I. díj a Ferenczy Béni és Noémi emlékkiállítás alkalmával rendezett országos pályázaton
  • 1991. A Művészeti Alap Képzőművészeti éves nagydíja
  • 1993. Kossuth-díj
  • 1999. Aba-Novák életmű díj
  • 2001. Kölcsey Ferenc Millenniumi díj
  • 2002. Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nagydíja
  • 2003. Prima díj
  • 2004. Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Herczog Klára díja
  • 2006. Vajda Lajos Stúdió Vajda Lajos-díja
  • 2007. Magyar Festészet Napja Alapítvány életmű-díja[8]
  • 2014. A Nemzet Művésze

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

  • 1957. Tisztiklub, Szentendre (Megnyitotta: Imre István)
  • 1965. Mednyánszky Terem, Budapest (Megnyitotta: Haulisch Lenke)
  • 1966. Deim Pál, Nádler István és Kósza Sipos László, Művelődési Ház, Szentendre
  • 1968. Galerie René Süss, Amszterdam
  • 1969. Ferenczy Károly Múzeum, Szentendre (Rendezte és megnyitotta: Petényi Katalin)
  • 1972. Modern Magyar Képtár, Pécs (Rendezte: Romváry Ferenc, megnyitotta: Haulisch Lenke)
  • 1973. Egyetem Galéria, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen (Megnyitotta: Petényi Katalin)
  • 1974. Műcsarnok, Budapest (Rendezte: Maróthy Ibolya, megnyitotta: Németh Lajos)
  • 1974. József Attila Művelődési Központ, Dorog
  • 1975. Uitz terem, Dunaújváros
  • 1976. Megyei Művelődési Központ, Veszprém
  • 1978. Felszabadulás Lakótelepi Klub, Szentendre (Megnyitotta: Hann Ferenc)
  • 1979. Az én holográfom, Magyar Nemzeti Galéria, Műhelygaléria, Budapest
  • 1979. István király Múzeum, Székesfehérvár (Rendezte: Kovács Péter és Kovalovszky Márta, megnyitotta: Hann Ferenc)
  • 1980. Helyőrségi Művelődési Központ, Nagyatád
  • 1980. Deim Pál és Csíkszentmihályi Róbert, Mini Galéria, Miskolc
  • 1980. Deim Pál és Lugossi Mária, Kápolnatárlatok, Balatonboglár
  • 1981. Krakkó
  • 1981. Varsó
  • 1982. Kaesz Gyula Faipari szakmunkásképző Intézet, Budapest
  • 1984. Műcsarnok, Győr (Rendezte és megnyitotta: Kolozsváry Ernő)
  • 1986. Újpest Galéria, Budapest (Megnyitotta: Németh Lajos)
  • 1992. Ernst Múzeum, Budapest (Rendezte: Frank János, megnyitotta: Kolozsváry Ernő)
  • 1994. Galerie Marika Marghescu, Hannover (Megnyitotta: Erdődy Gábor)
  • 1994. Barcsay Iskola Galéria, Szentendre (Megnyitotta: Páskándi Géza)
  • 1994. Soproni Múzeum, Sopron
  • 1995. Pest Megyei Könyvtár, Miskolc (Megnyitotta: Végváry Lajos)
  • 1996. Akadémiai székfoglaló kiállítás, Barcsay Múzeum, Szentendre
  • 1996. Csepel Galéria, Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény, Budapest
  • 1999. Deim Pál, Hajdú László, Farkas Ádám, Szentendrei Képtár, Szentendre (Megnyitotta: Konok Tamás)
  • 2001. Feljegyzések egy kolostorból, Mestermű Galéria, Veszprém (Megnyitotta: Asztalos István és Hegyeshalmi László)
  • 2002. Deim Pál retrospektív kiállítása, Művészetmalom, Szentendre (Rendezte: Deim Pál és Kolozsváry Marianna, megnyitotta: Wehner Tibor)
  • 2003. Deim Pál és Deim Péter, Dombóvár (Megnyitotta: Baky Péter)
  • 2006. Deim Pál életmű kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest (Rendezte: Deim Pál és Uhl Gabriella, megnyitotta: Makovecz Imre)
  • 2006. Rare View, Deim Pál és Korniss Dezső, Hungarian Cultural Center, New York
  • 2007. Deim Pál életmű kiállítás, Aulich Art Galéria, Budapest (Megnyitotta: Uhl Gabriella)
  • 2009. Continuum Deim Pál, Deim Péter, Deim Tamás és Deim Balázs kiállítása, Skanzen Galéria, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre (Rendezte: Deim Réka, megnyitotta: Farkas Ádám)

Csoportos kiállítások 2006 után[szerkesztés]

  • 2006. Tiltás és Tűrés, Ernst Múzeum, Budapest
  • 2007. 100 grafika, 100 kortárs művész, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest
  • 2007. Doyenek VI., Aulich Art Galéria, Budapest (Megnyitotta: Parti Nagy Lajos)
  • 2008. Festők Városában, Szentendrei Régi Művésztelep Galéria, Szentendre
  • 2008. Doyenek VII., Aulich Art Galéria, Budapest
  • 2008. Magyar Geometrikus Művészet, Nemzetközi Modern Múzeum, Hajdúszoboszló
  • 2009. Magyar Geometrikus Művészet, Abigail Galéria, Budapest
  • 2009. A tolerancia művészete, Danubiana, Dunacsún (Szlovákia)
  • 2012 Régi Művésztelepi Galéria, Szentendre; Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás
  • 2013 Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria; Pécs, Fő téri Galéria; Berlin, Collegium Hungaricum Berlin; Budapest, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga - Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás
  • 2014 Varsói Zsidó Történeti Intézet, Wroclaw zsinagóga - "Hol van a te testvére?" - Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Festmények[szerkesztés]

Litográfiák[szerkesztés]

  • 1989 Golgota (2) (litográfia, fázisnyomat, 54 x 35 cm; a művész tulajdonában)
  • 1990 Golgota (3) (litográfia, 52 x 33 cm; magántulajdonban)

Kisplasztikák[szerkesztés]

  • 1971 Menyasszony (bronz, fa)
  • 1972 Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére (fa)
  • 1989 Golgota (aranyozott fa)

Köztéri szobrok[szerkesztés]

  • 1990 Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére (Győr, Nádorvárosi temető)
  • 1993 Golgota - 1956-os emlékmű (Győr)
  • 1995 Lehajló bábu (Szentendre)

Könyvek Deim Pálról[szerkesztés]

  • Kolozsváry Marianna: Deim Pál. Budapest, A&A, 1992. (136 old)
  • Uhl Gabriella: Deim Pál. Budapest, Ernst Múzeum, 2006. (207 old)

Filmek Deim Pálról[szerkesztés]

  • Szorongó csend (Rendezte: Kernács Gabriella, 1988)
  • A csendes bábu (Rendezte: Kroo András)
  • Bábu az univerzumban (Rendezte: Balogh Ernő, 2007)
  • Művészportrék – Deim Pál (Rendezte: Erős Péter, 2007)

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]