Vajda Lajos (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vajda Lajos
Vajda Lajos Szentendrén (1939)
Vajda Lajos Szentendrén (1939)

Született 1908. augusztus 6.
Zalaegerszeg
Meghalt 1941. szeptember 7. (33 évesen)
Budakeszi
Nemzetisége magyar
Stílusa avantgárd
Mestere(i) Herman Lipót, Csók István

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Lajos témájú médiaállományokat.

Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6.Budakeszi, 1941. szeptember 7.) magyar festő és grafikus. Életműve a 20. századi magyar képzőművészet egyik legösszetettebb és legmagasabb színvonalú teljesítménye. A mindössze 33 évet élt művész a szentendrei fiatalok körében vált példaadó mesterré, az 1945 utáni progresszív művészeti irányzatokat képviselő Európai Iskola a magyar avantgárd egyik legendás alkotójaként tisztelte, a művészettörténész szakma pedig Vajda Lajost egyértelműen a modern magyar művészet egyik vezéregyéniségének tekintette.[1]

Vajda életműve a magyar avantgárd művészileg legmaradandóbb tette.

– Németh Lajos művészettörténész

Életpályája[szerkesztés]

Ifjúsága[szerkesztés]

Kalapos önarckép, 1924

Egy szegény zsidó család ötödik, utolsó gyermekeként született. Apja, bírósági irodaszolga, a jobb élet reményében 1916-ban Szerbiába költözött. Az ifjú Vajda Lajos itt találkozott először a bizánci-ortodox művészettel. Itt születnek első rajzai, művészi próbálkozásai. Első rajzain hadihajók, csatajelenetek vannak későbbieken már környezetét, családtagjait is megörökítette.

1923 után a család visszaköltözött Magyarországra. A tehetséges és tanárai által is támogatott ifjú az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) szabadiskolájában Herman Lipót mester keze alatt tanult. 1923-25 közötti munkáiban már fölényes rajzkészséggel jeleníti meg a korszak festészetének stiláris vonásait.

1925-ben a tuberkulózis első jelentkezése szakította meg ezt az ígéretes pályakezdést. Közel egy évig alkotói tétlenségre volt ítélve.

Főiskolai évei[szerkesztés]

Film, 1928 (plakát)

1927-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Lyka Károly oktatási reformja következtében a kísérletezést és önálló útkeresést támogató Csók István irányításával dolgozhatott. Tanulmányai során hamar megismerkedett a haladó fiatalokkal. Itt találkozott többek között Hegedűs Bélával, Korniss Dezsővel, Trauner Sándorral, Kepes Györggyel,Schubert Ernővel, Kreunicker-rel.[2] 1925-ben ők heten megalakították a "progresszív fiatalok" vagy az egymás között csak "új vadaknak" nevezett társaságot. Kapcsolatba kerülnek Kassák aktivista mozgalmával. Vajda tagja lett a csoport szavalókórusának és énekkarának. Lelkes olvasója volt a Munka című folyóiratnak (Kassák Lajos avantgárd folyóirata).

Vajda a Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán mutatkozott be egy csendélettel. A kiállítás felzúdulást keltett konzervatív művészeti körökben, és az azon részt vevő hallgatókat, köztük Vajdát, egy konzervatív művésztanárokból álló minisztériumi bizottság eltanácsolta a főiskoláról. Csatlakozott a Munka című lap művészeti csoportjához. A "kirúgottak" a Tamás Galériában még megpróbálkoztak egy közös fellépéssel, de 1930 végére a Munka-körrel is szakítottak.

Párizsi évei[szerkesztés]

Fotómontázs Szabó Lajossal

1930 őszén Párizsba utazott. Közel négy évet töltött itt, mégis meglehetősen keveset tudunk róla mi is történt ez alatt az idő alatt. Sokat nyomorgott, ócska szállókban lakott és alkalmi munkákból tatotta el magát. Franciaországban készült művei egy része elkallódott; a megmaradt rajzok és fotómontázsok alapján alkothatunk képet munkásságáról. Rendszeres látogatója volt a néprajzi múzeumban az óceáninai, indiai és afrikai törzsek kultúráját bemutató előadásoknak. Párizsban ismerkedett meg Szabó Lajossal aki nem csupán barátja lett a festőnek, hanem Vajda levelezésének tanúsága szerint egyenrangú szellemi partnere.

Szentendrei programja[szerkesztés]

Barátok 1937

1934-ben fizikailag megviselten, de művészileg feltöltődve és felkészülten tért vissza Magyarországra. Vaszary rajziskolájába járt, itt ismerkedett meg Bálint Endrével. A Képíró utcai szállóban bérel szobát. Egy ideig Fehér József festővel lakott együtt, később Bálint Endre lett a szobatársa. (A szomszédos szobában Anna Margit és Ámos Imre lakott).

1935 nyarán Korniss Dezsővel elkezdték Szentendre és a környékbeli falvak motívumait rajzolni.

1935 őszén megismerkedett majdani feleségével, Richter Júliával. Mivel Júlia Pozsonyban tartózkodott, rendszeresen leveleztek.

A Kornissal folytatott beszélgetések során fogalmazták meg a "Szentendrei program"-ot a 20. századi magyar képzőművészet egyik legnagyobb ívű, a művészet hazai és külföldi voltát egyaránt fontosnak tartó vízióját. Vajdáék törekvése volt az egyetlen, amely túl kívánt lépni a hazai kereteken és eleve közép európai mértékben gondolkodott.

1936-ban a KÚT kiállítására küldte be ikonos önarcképét, de a zsűri visszautasította képének kiállítását. A szentendrei művésztelepnek nem volt tagja, de képei hatottak a művésztelep festőire. Kiállításait barátai (például: Korniss Dezső, Trauner Sándor, Kepes György, Schubert Ernő, Ámos Imre, Anna Margit, Szántó Piroska, Seiden Gusztáv) segítségével tudta csak megrendezni.

Művészetében 1937 táján érzékelhető változás kezdődött. Korniss Dezsővel való viszonya megromlott, így a "szentendrei program megvalósítása" is lekerült a napirendről.

Nem evilági tájakon[szerkesztés]

1937-1938 telén apja megvonta anyagi támogatását, amely eddig a megélhetését biztosította. Macskássy Gyula trükkfilmjében heti 30 pengőért volt fázisrajzoló. 1938. január 9-én feleségül vette Richter Júliát, és a József körútra költöztek.

1938 és 1940 között rontó szellemek, arctalan maszkok, halált idéző többértelmű lények víziói jelentek meg műveiben, miközben egyre súlyosbodó betegségével és a vészterhes háborús fenyegetéssel küzdött.

Utolsó évei[szerkesztés]

1940-ben munkatáborba küldték, de onnan tüdőbaja miatt három hét után elbocsátották. A nyarat végigdolgozta és ebben az időben készültek különös, gyökérszerű indákból szőtt szénrajzai. Súlyosbodó betegsége miatt a budakeszi tüdőszanatóriumba kényszerült, ott is halt meg 1941. szeptember 7-én.

Emlékezete[szerkesztés]

1943-ban az Alkotás Művészházban emlékkiállítás mutatta be életművét. Tiszteletére emléktáblát avattak egykori szentendrei lakóházán.

Művészete[szerkesztés]

A képi gondolkodás területén Vajda Lajos forradalmian új dimenziókat nyitott a magyar képzőművészetben. Szellemi érlelődésének színhelyei: Szerbia, Szentendre, a budapesti Képzőművészeti Főiskola, Kassák Lajos ún. Munka-köre és 1930-1934 között Párizs. Nem a zseni volt az ideálja, hanem az ismeretlen alkotó.

Korai művek[szerkesztés]

Már korai önarcképei is bizonyítják művészi öntudatának megszületését. A Képzőművészeti főiskolán a magukat "Új vadaknak"nevező társasággal a konstruktivizmus, a szintetikus kubizmus, elsősorban a kép síkszerűségét hangsúlyozó formai elemeivel kísérletezett, de szívesen applikált a festményekre más anyagokat, fotókat is.

Fotómontázsok[szerkesztés]

Párduc és liliom 1930-33

Az 1920-as, 1930-as évek tekinthetőek a montázsok korának. Vajda montázsai létrehozásakor mind a konstruktivisták szerkesztési elveiből, mint a szürrealisták asszociációs elképzeléseiből merít, mégis egyedi szemléletet képviselnek. Ezekben a művekben hamar felfedezhető a gondosan szerkesztett ellentétes formák és tematika. Ilyen például a "Gustave Fleury" képen a súlylökő és a trombitáló fiú ellentétes mozgása vagy a "Párduc és liliom" kitátott szájú párduca és az ártatlanságot jelképező indiai kislányfej.

A művek egy része a világ igazságtalanságairól szólnak "Tolsztoj és Gandhi", "Kínai kivégzés". E művekben sokszor találkozunk harmadik világbeliekkel (afrikaiak, indiánok, kínaiak, tibetiek). Érdeklődése nem korlátozódik tisztán Európára, az egész világ globális igazságtalansága izgatja. Az erőszakot a kitörő öröm momentumait szerkeszti egybe képein. E fotómontázsok a műfaj legrangosabb képviselői közé emelik.

Szentendrei Program[szerkesztés]

törekvéseink arra irányulnak, hogy egy sajátos kelet-közép-európai új művészetet kialakítsunk a két nagy európai kultúrcentrum (francia és orosz) behatásain keresztül...össze akarjuk forrasztani azt, ami e két póluson kulturálisan a kétfajta európai ember-típus kifejeződését jelenti, hídépítők akarunk lenni
– Vajda Lajos levele Richter Júliának, 1936
Most azzal kísérlezetem, hogy különböző tárgyak más-más környezetből kiemelve, egy képsíkon összeszerelve, hogy hatnak (konstruktív-szürrealista tematika) ... Próbálkozom azzal is..., hogyan hat egy tárgy, ha behelyezzük egy más »idegen« objektumba... Természetesen ezt csak tiszta kontúrrajzzal lehet elérni, s így egyetlen témából a rajzok végtelen sora válik lehetségessé.

– Vajda Lajos levele Richter Júliának, 1936. szeptember 3.

A Hollandiából visszatért Korniss Dezső festőművésszel együttműködve - Bartók és Kodály munkásságát példaként tekintve megszületik az ún. szentendrei program, melynek lényege a szintézisteremtés múlt és jelen kultúrája, keleti és nyugati gondolkodás között. A városban és környékén végzett motívumgyűjtő körútjaikon Vajda a montázs elvére épülő konstruktív szürrealista módszerrel a jelekké egyszerűsített hétköznapi és szakrális tárgyakat népi motívumokkal szerkeszti egységbe, mint az a Szentendrei házak feszülettel című képén látható. A nyári rajzok alapján aztán a műteremben Korniss olajjal és gvassal (gouache), Vajda temperával fejlesztette tovább a rajzokat. Az első évben vajda még inkább az eges motívumok kiemelésére, emblematikus átfogalmazására koncentrált. Ekkor jelent meg képein először jellemző technikai fogása az un. "pettyegetés".

Csendélet kocsival 1936

A következő év azonban döntő fordulatot hozott a festő pályáján. A motívumok új kompozíciós rendbe való szervezése foglalkoztatja. Ezt a módszert "traszparensmontázsnak" is nevezhetnénk. Elméleti alapjait barátjánál, Szabó Lajos filozófusnál és a szovjet-orosz filmrendezők műveiben előforduló áttűnésekben kell keresni. Temperával készült művei is ezt célozzák meg. Munkamódszere: kivágja, maga alkotta rendszer szerint felragasztja a képre, majd befesti rajzait. Az áttetsző montázsaival egy időben azonban más művészeti problémák is foglalkoztatták. Az emberábrázolás kérdéseit boncolgatja. Erős vastag kontúrú, visszafogott színvilágú képeket kezdett festeni, már már a végletekig leegyszerűsített figurákkal ilyenek a Három fivér, Két nővér, Vásár vagy a Román parasztasszony. Majd ikonos képek sorozatán próbálja összeegyeztetni az individuális és közösségi, az evilági és transzcendens (ön)arcképet.

Maszkok[szerkesztés]

A szintézisteremtés lehetősége azonban a fasizmus és sztálinizmus árnyékában tovatűnik, és Vajda elindul magányos útján a lélek mélyrétegei felé. Útját humánus arcukat rémmé maszkírozó figurák, gyilkos fogakat eresztő növények, soha nem látott, borzongató tájak kísérték…."[3] 1938-tól kezdve Szentendre eltűnik művészetéből, Helyét furcsa, idegenszerű tájak veszik át félelmetes, hol különös maszkok vagy maszkokkal kombinált lényekkel. Ezek legtöbbször pasztellel készültek, melyeknél Vajda kihasználta a technika adta lehetőségeket. Később a maszkok jellege is megváltozik, nem szorongásokat és félelmeket közvetít, hanem egy más dimenzióba kalauzolja el a nézőt. Minden egymásba úszik, átalakul egy álomszerű kavargásba, de ezek már a következő korszakot vetítik elénk.

Utolsó évek szénrajzai[szerkesztés]

Háború - harc 1940
…úgy érzem, mintha a való életen kívül élnék. Azt hiszem úgy járok, mint az a bizonyos varázsló, aki nem tudta az elszabadult démonait visszaparancsolni.

– Vajda Lajos levele Szabó Lajosnak, Budapest, Új Szent János Kórház, 1941 tavasza

Vajda művészetének utolsó, az 1940-es évre korlátozódó szakasza csúcspont s egyben záróakkord. Nagyméretű szénrajzokat készít olcsó csomagoló papírra. A műveken megjelenő rostos, növényi anyagokra emlékeztető formák közvetlen előzményeinek az előző év szirom- vagy lángnyelvszerű sűrű tusvonalakból összeszövődő motívumait tekinthetjük. A szemlélőnek vajmi kevés fogódzót ad a művész, kavargó, minden konkrét jelentéstől eloldott, egymásnak feszülő vagy éppen ellentétes irányba áramló, tekeredő, hullámzó formák. a betegséggel küszködve végigdolgozza a nyarat. Ezeken az organikus karakterű rajzokon érződik legjobban a lázas lendület amivel készítette Vajda. Az elementáris erő tán itt csúcsosodik ki az egész életműben a legjobban. A mára sárgává vált csomagolópapírokon fellobbanó, kavargó fekete formák, egy vízió, egy utópisztikus látomást idéznek. Súlyos próféciaként hatnak a nézőre.

Ismertebb festményeiből és grafikáiból[szerkesztés]

További híres képei[szerkesztés]

  • Kalapos önarckép (1924) (Ceruza, papír, 210 x 170 mm.) (magántulajdonban)
  • Film (1928) (konstruktivista kompozíció, magántulajdonban)
  • Fics (1928) (konstruktivista kompozíció, magántulajdonban)
  • Konstruktivista csendélet (1928) (magántulajdonban)
  • Csendélet gyertyával és virágos kancsóval (1928) (Ferenczy Múzeum, Szentendre).
  • Csendélet patkóalakú asztalon (1934) (Pasztell, papír, 89,8 x 62,4 cm.) (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)
  • Szigetmonostori ablak 1930-as évek közepén (konstruktivista kompozíció, Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)
  • Kapu (1935) (konstruktivista kompozíció, Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)
  • Fekete önarckép (c. 1935) (Olaj, pasztell, karton, 63 x 45 cm.) (magántulajdonban)
  • Két nővér (1936) (Olaj, karton, 72,3 x 63,2 cm.) (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)
  • Liliomos önarckép (1936) (Pasztell, papír, 84 x 62 cm.) (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Pettyegetett ház (1936) (Olaj, papír, 44,5 x 50 cm.) Ferenczy Múzeum, Szentendre,[4] Szentendre)
  • Ikonos önarckép (1936) (Pasztell, papír, 90 x 60 cm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Templomtornyok kikötőmotívumokkal (1936) (Ceruza, papír, 320 x 310 mm.) (magántulajdonban)
  • Templomtorony (1936-37 (Tempera, papír, 339 x 155 mm.) (MNG)
  • Életfa önarckép (1937) (Ceruza, papír, 255 x 220 mm.) (magántulajdonban)
  • Kollázs a festő alakjával (1937) (Tempera, karton, 65 x 53 cm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Madaras kollázs (1937) (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)
  • Szentendrei házak feszülettel (1937) (Tempera, papír, montázs, 460 x 620mm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Barna rácsos maszk 1938 (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre)
  • Maszk holddal (1938) (Pasztell, papír, 86 x 60 cm.) (magántulajdonban)
  • Szörny kék térben (1939) (Pasztell, ceruza, akvarell, papír, 94,5 x 63 cm.) (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • Perui múmiafej (1939) (Tus, ceruza, papír, 637 x 905 mm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Őshegy (1939) (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)
  • Szem gyökérrel (Egyszemű) (1940) (Szén, papír, 900 x 1260 mm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Ősnövényzet (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Sodrás (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Gyökérvilág (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Tömör formák kevés fehérrel (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Emlékezete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina, 1974. Vajda Lajos l. 388. o. ISBN 9631390012
  • Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Budapest : Corvina, 1983. ISBN 963131586X
  • Montázs. Ország Lili, Bálint Endre, Jakovits József, Vajda Lajos művei. Székesfehérvár, 1992. Székesfehérvár, 1992. június 13. - augusztus 9. Rend. Kovalovszky Márta, Sasvári Edit. Tanulmány: Kovács Péter. Székesfehérvár, 1992. 40 p. ill. (magyar-angol nyelven) SzIKMK D/210. sz.
  • A magyar festészet mesterei: Vajda Lajos. Budapest: Kossuth Kiadó 2009, 20., 22., 28., 30., 46., 74. o helytelen ISBN kód: 9630960717

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vajda Lajos kiállítás összefoglalójából szó szerinti idézet a mng.hu honlapról
  2. Kreunicker neve nem fordul elő a szakirodalomban, még a keresztnevét sem ismerjük.
  3. Vajda Lajos Emlékmúzeum összefoglalójából szó szerinti idézet a museum.hu honlapról
  4. A Ferenczy Múzeum filiáléjában a Vajda Lajos Emlékmúzeumban lehet minden Vajda-mű, amely az anyamúzeumhoz van bejelölve

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Vajda Lajos témában.