Ugrás a tartalomhoz

Szervátiusz Tibor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szervátiusz Tibor
Született1930. július 26.
Kolozsvár
Elhunyt2018. április 25. (87 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBarna Klára
GyermekeiSzervátiusz Anikó, Szervátiusz István, Szervátiusz Boglár
SzüleiSzervátiusz Jenő
Foglalkozásaszobrászművész
IskoláiKépzőművészeti Egyetem, Kolozsvár (1949–1955)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei úti sírkert Új Művészparcella
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Tibor témájú médiaállományokat.

Szervátiusz Tibor (Kolozsvár, 1930. július 26. – Budapest, 2018. április 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész.

Szervátiusz Jenő szobrászművész és Lukács Ilona gyermeke. Örmény nemesi család leszármazottja.[2] 1977-ben kényszerűségből, a Securitate zaklatásai miatt áttelepült Magyarországra.

Élete

[szerkesztés]

1937-ben szülei elváltak, ekkor édesanyjával maradt. Majd 1949-ben édesapjához költözött a Tímár utcába, s a két szobrász ezután már nem vált el egymástól, Budapesten is együtt laktak az apa haláláig. Iskoláit a Zágoni Mikes Kelemen Piarista Főgimnáziumban kezdte meg, s az utolsó évet kivéve ott tanult.

A háború után felszámolták a katolikus gimnáziumot, ezért csak a Farkas utcai 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceumban, a volt Református kollégiumban érettségizhetett 1949-ben. Egy év késéssel vették csak fel a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára. 1955-ben főiskolai gyakorlatra ment Moldvába, s az ott szerzett élmények igen nagy hatással voltak a művészetére. Már ebben az évben faragott csángó portrékat (Csángó asszony, Csángó leány, s később már a hetvenes években számtalan csángó Madonna került ki vésője alól), és több száz rajzot is készített a csángó emberekről. (A grafikák közül mintegy két tucat megjelent a Csángó Daloskönyvben.) Moldvába még többször elment kezdő szobrászként, majd édesapjával is.

1956-ban kezdte faragni andezit Ady Endre-szobrát, amelyet 13 év múlva fejezett csak be. Nem lévén akkor Erdélyben semmiféle korszerű faragóeszköz vagy véső, kénytelen volt maga kovácsolni a későbbi vídiához hasonló, kemény követ is faragni alkalmas szerszámot, amellyel a szintén andezitből készült Móricz Zsigmond-szobrot már két év alatt elkészítette. Móricz Zsigmond portréját, később feleki gömbmészkőből is megfaragta. Ebből a kőzetből készítette el a Napisten leánya című alkotását is.

A kolozsvári művészeti szövetség Moszkvába és Leningrádba küldte tanulmányútra 1958-ban.[3] Itt ismerkedett meg az Ermitázs paziriki leleteivel, a szkíta királysír anyagával. Döntő hatással volt életére, szobrászatára, ettől kezdve nagyobb erővel fordult a magyarság múltja, őskultúrája felé (Szőlőistennő, Nimród, Ősanya, Táti Ister-pár).

Nagyon nehéz körülmények között élt családjával, még arra is rákényszerült, hogy két évig a bábszínháznak bábokat faragjon.[4][5] Ebből a nehéz helyzetből az mentette ki, hogy édesapja mint elismert szobrász Állami-díjat kapott 1964-ben, s innentől kezdve anyagilag is támogatta művészfiát.

1968-ban kezdte el a tüzes trónon ülő Dózsa György-szobrot, amelyen négy évig dolgozott.[6] Közben 1970-ben elvált első feleségétől.

1971–72-ben édesapjával megfaragták a Sütő András által „tonnás hegyibeszéd"nek nevezett emlékművet, amelyet Farkaslakán, a Tamási Áron sírja melletti parkban állítottak fel.[7]

1977-ben áttelepült Magyarországra, s a kezdeti szűkös körülmények után 1982-ben beköltözött a Csíksomlyó úti házba, ahol már dolgozhatott, alkalmas lévén a tér kint és bent is nagyobb szobrok létrehozására. Közben édesapjával már együtt éltek 1978-tól Budapesten, bár Szervátiusz Jenő hivatalosan nem telepedett át. Ott is fiával lakott, s a halál is ott érte 1983-ban.

Válása után társa, felesége, művészetének segítője, menedzsere Barna Klára lett, aki Szervátiusz Klára névvel jelentetett meg több albumot, cikket, interjúkötetet férjéröl, s számtalan kiállítást rendezett neki idehaza és külföldön.

1996-ban Kőbányán felavatták történelmi emlékművét, a Magyar oltárt. Ugyanebben az évben nyílt meg Kolozsváron a Szervátiusz Múzeum, ahol Szervátiusz Tibor 12 és Szervátiusz Jenő 67 szobra látható.

Kőből faragott emlékműveket készített Győr, Budapest, Esztergom, Tát közterületeire.

2003-ban feleségével életre hívták a Szervátiusz Alapítványt, amelynek elnöke mai napig is az özvegy, és megalapították a Szervátiusz Jenő-díjat. (Szervátiusz Klára férje halála után megalapítja a Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat is.)

2011-ben bekerült az Országházba Szabó Dezső-portréja.

2015-ben a Nemzet Művésze címet kapta meg.

2016-ban felavatták a Tiszta forrásból című kompozícióját Kecskeméten.

Ugyanebben az évben a Műcsarnokban került sor a két Szervátiusz első és egyetlen közös kiállítására Két szobrász, két nemzedék címmel.

Művei

[szerkesztés]
Az 1956-os forradalom emlékműve, Budafok, Városház tér (2001)
Rózsakerti Madonna, részlet
Rózsakerti Madonna,
Budapest, Pasarégi út (2002)
Kőrösi Csoma Sándor szobra, Dunakeszi (1988)
Szabó Dezső
Budapest, (1990)
Ister pár
Tát (2006)
Szervátiusz Jenő síremléke, Szervátiusz Tibor alkotása
  • Alpinista (1954)[8]
  • Apám[8]
  • Ady Endre (1956–1968)
  • Szent István (1957)
  • Szent László (1957)
  • Csángó leány (1957)
  • Kolozsvári Pietà (1957)[9]
  • Kendős csángó asszony (1957)
  • Kalotaszegi anya (1956)[10]
  • Legénytánc (1956)[11]
  • Bányász (1962)[12]
  • Galambos lány (1962)[13]
  • Ősnemzés (1963)
  • Napisten ébredése (1963)
  • Napisten leánykája (1963)
  • Móricz (1963)
  • Diaszpóra (1963, 1969)
  • Doftana (1964)[14]
  • Szülőföldem: Erdély (1964)
  • Kolozsvári Krisztus (1965-1967)[9]
  • Székely Pietà (1965)
  • Ősanya (1965)
  • Bartók (1965, 2001)
  • Rózsa Sándor (1966)
  • Móricz Zsigmond (1967)
  • Dózsa halála (1967)
  • Tüzes trónon (1968–1970)
  • Tamási Áron síremléke (1971–1972)[9]
  • Rajeczky Benjamin-emlékkő (1972)[9]
  • Napisten rendje (1972)
  • Napisten kedve (1973)
  • Petőfi halála (1973)
  • Ispánkút (1977)
  • Jókai emlékkő (1978)
  • Németh László (1979)
  • Cantata profana (1980)
  • Kőrösi Csoma Sándor (1980)
  • Életfa (1981, 1984)
  • Csak tiszta forrásból (1983)
  • Nagy László-síremlék (1985)[9]

- "Anya gyermekével" c. szobor a gádorosi Kisboldogasszony Katolikus Általános Iskola udvarán (1985)

  • Kós Károly (1987, 2000)
  • Mártír (1988)
  • Eötvös József-emlékoszlop (1988)
  • Megváltó (1989)
  • Erdélyi Pietà (1990)
  • Szabó Dezső-portré (1990)
  • Erdélyi sirató (1991)
  • 1956 (1991)
  • Trianon (1991)
  • Márton Áron Erdély püspöke (1992)
  • Rajeczky Benjamin (1992)
  • Etele (1993)
  • Fekete Madonna (1993)
  • Fájdalom kapuja (1994)
  • Magyar oltár (1994–1996), Kőbánya[9]
  • Corpus (1995)
  • Nagymarosi Pietà (1995)
  • Szerelem (1996)
  • 1848-as emlékmű, Csíkmadaras (1996)[9]
  • Honfoglalási emlékmű (1996, Zamárdi )
  • Márton Áron püspök (1997)
  • Corpus rajz (1997)
  • Jókai dombormű (1997)
  • Petőfi (1997)
  • Szőlőistennő (1998)
  • Boldogasszony-kő, Győr (2000)[9]
  • 1956-os emlékmű, Budafok (2001)[9]
  • Hídoltalmazó Boldogasszony, Esztergom (2001)[9]
  • Boldogasszony (2003)
  • Iszter-pár, Tát (2006)[9]
  • Szent Mihály arkangyal (2009)
  • Turul (2009)

Kiállításai

[szerkesztés]

Egyéni

[szerkesztés]

Csoportos

[szerkesztés]
  • 1953, 1954,[8] 1956,[11] 1964,[14] 1965, 1968, 1971 Kolozsvár
  • 1954, 1959 Bukarest
  • 1966 Belgrád, Zágráb
  • 1967 Antwerpen
  • 1966, 1978, 1979, 1981, 1982 Budapest
  • 1982 Offenburg
  • 1999 Párizs

Művei közgyűjteményekben

[szerkesztés]

Írásai

[szerkesztés]
  • Közvetlen közelről (1961)
  • Vajon kell-e a portré? (1965)
  • Találkozás Karácsony Jánossal (1965)
  • Valóság és művészet (1966)
  • Csodamadár (1967)
  • Népművészet, képzőművészet (1969)
  • Gondolatok (1973)
  • Önvallomás

Díjai, elismerései (válogatás)

[szerkesztés]
Szervátiusz Tibor síremléke a Fiumei úti sírkertben

Filmjei

[szerkesztés]
  • 1971 – Cantata profana, rendező: Nina Behát, velencei Arany Kakas-díjas film
  • 1995 – Faragjunk magunknak Istent, rendező: Koltay Gábor
  • 1996 – Magyar Oltár, operatőr: Koltay Gergely, rendassz.: Szervátiusz Klára
  • 2005 – Trianon, rendező: Kolta Gábor
  • 2010 – Szerelmes földrajz, rendező: Paczolay Béla, Dala István

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://nemzetmuvesze.hu/nehai-kituntetettek/szervatiusz-tibor/
  2. ↑ Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája, Erdélyi Örmény Gyökerek Budapest, 2000
  3. ↑ Gazda József: Pallós Jutta. Utunk, XIII. évf. 30. sz. (1958) 6. o.
  4. ↑ Bemutatóra készül a kolozsvári Bábszínház. Új Élet, V. évf. 6. sz. (1962) 15. o.
  5. ↑ Kozma Elza: Célpont: a giccs. Igazság, XXV. évf. 95. sz. (1963. április 23.) 3. o.
  6. 1 2 Ágak/ Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor/ Két szobrász, két nemzedék. Műcsarnok, 2016. július 27. – október 16. www.barkaonline.hu (Hozzáférés: 2026. április 1.)
  7. ↑ És Szervátiusz Jenő és Tibor kifaragta Erdély egyik legnépszerűbb emlékművét. transtelex.ro (2024. augusztus 10.) (Hozzáférés: 2026. április 1.)
  8. 1 2 3 Észrevételek egy képzőművészeti kiállításró. Igaz Szó, II. évf. 11. sz. (1954. november) 85. o.
  9. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Magyar katolikus lexikon XIII. (Szentl–Titán). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2008. ISBN 963-361-626-3
  10. ↑ Fiatal képzőművészek alkotásaiból. Utunk, XI. évf. 23. sz. (1956. június 8.) 5. o.
  11. 1 2 Képek, szobrok között a tartományi képzőművészeti tárlaton. Igazság, XVIII. évf. 289. sz. (1956. december 8.) 2. o.
  12. ↑ A kolozsvári tárlat. Új Élet, V. évf. 3. sz. (1962. február 10.) 15. o.
  13. ↑ Banner Zoltán: Fiatal tájakon. Utunk, XVII. évf. 52. sz. (1962. december 28.) 8–9. o.
  14. 1 2 Képzőművészeink seregszemléje. Új Élet, VII. évf. 20. sz. (1964) 12. o.
  15. ↑ Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  16. ↑ Hárman vehetik át idén a Nemzet Művésze díjat. blikk.hu, 2015. október 19. [2015. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)

Források

[szerkesztés]
  • Szervátiusz Tibor hivatalos honlapja, www.szervatiusz.hu
  • Trianon. Koltay Gábor filmsorozata, 2004
  • Babiczky Klára: Kolozsvári Szervátiusz Tibor, Püski Kiadó Kft., 1994 ISBN 963-8256-36-2
  • Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Püski Kiadó Kft., 2001 ISBN 963-9906-04-2
  • Szervátiusz Tibor monográfia, Szervátiusz Alapítvány, szerk. Szervátiusz Klára ISBN 978-963-06-8135-3
  • Mindörökké, Erdély. Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára; Kairosz, Bp., 2009 (Magyarnak lenni) ISBN 978 963 662 229 9

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szervátiusz_Tibor&oldid=28887046”