Szervátiusz Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szervátiusz Jenő
Szolnay Sándor, Szervátiusz Jenő és Gy. Szabó Béla a Minerva Nyomdában - 1933
Szolnay Sándor, Szervátiusz Jenő és Gy. Szabó Béla a Minerva Nyomdában - 1933
Született 1903. július 4.
Kolozsvár
Elhunyt 1983. szeptember 15. (80 évesen)
Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Jenő témájú médiaállományokat.
Tamási Áron síremléke Farkaslakán. Fiával közös munkája.
Pápa, Jókai-emlékkő
Szervátiusz Jenő sírja Budapesten. Farkasréti temető: 24/3-1-8. Szervátiusz Tibor alkotása.

Szervátiusz Jenő (Kolozsvár, 1903. július 4.Budapest, 1983. szeptember 15.) szobrászművész. Fia Szervátiusz Tibor szobrászművész.

Élete[szerkesztés]

A legerdélyibb magyar szobrász[1] - ahogy Lyka Károly, neves művészettörténész nevezte - kezdetben asztalosműhelyekben sajátította el a fafaragás mesterségét. Eredeti szakmája szerint kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. 1925-ben Vágó Gábor műtermében dolgozott a kolozsvári iparosegylet ösztöndíjával. 1925-27-ben Párizsban élt, ahol munka mellett az École Libre esti tanfolyamán tanulta a szobrászatot. 1927-ben beiratkozott a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, ahol 1929-ben szerzett diplomát. 1929-ben, diplomázását követően elnyerte a Hivatalos Szalon díját munkájával. 1930-tól fogva kialakult stílusvilága, és népi ihletésű kompozíciókat készített. 1933-34-ben a sétatéri pavilonban tartott festőiskolát. 1940-42-ben a csíksomlyói KALOT népfőiskolán tartott fafaragó tanfolyamot. Bejárta Erdélyt. Élt és dolgozott Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Csíkménaságon, Csiksomlyón. 1948-49-ben a Kolozsvári Művészeti Intézetben tanított mintázást, majd 1949-1965 között a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanára lett. "A modern magyar faszobrászat legnagyobb erejű, legegyénibb formavilágú s egyben legnagyszerűbb képviselője..." [2] Dolgozott kőben, márványban, de leginkább fában. Köztéri szobrai jelen vannak Farkaslakán, Csíkménaságon, Pápán, Székelyudvarhelyt. Munkáinak száma bőven meghaladja az ezret. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére a budapesti Vigadó Galériájában nagyszabású életmű-kiállítást rendeztek, amelyet D. Fehér Zsuzsa művészettörténész állított össze, és 1983 február 18-án nyitottak meg a művész jelenlétében. [3] "...kövekre, fatörzsekre rótt csodálatos emberséget hozott létre az időbeliséget költői látomássá, anyagszerű plasztikává rögzítve." [4]

Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható.

Kiállítások[szerkesztés]

Csoportos kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

  • 1947 Mai romániai képzőművészet, Szépművészet Múzeum, Budapest
  • 1952 A Román Népköztársaság Képzőművészete, Moszkva
  • 1964 Román képzőművészeti kiállítás, Puskin Múzeum, Moszkva
  • 1970 Dalles Terem, Bukarest
  • 1974 Emberi formák, Rodin Múzeum, Párizs

Egyéni kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

Díjak (válogatás)[szerkesztés]

Köztéri művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Jenő témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lyka Károly, Pesti Hírlap, 1939.
  2. Nagy Zoltán: Új Magyar Művészet, 1941.
  3. Szervátiusz Tibor: Szervátiusz Jenő kiállítási katalógus, 1983, a Vigadó Galéria 28.-dik számú katalógusa
  4. Sorobán Raul: Szervátiusz Jenő, Corvina, 1973.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]