Szervátiusz Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szervátiusz Jenő
Született 1903. július 4.[1]
Kolozsvár
Elhunyt 1983. szeptember 15. (80 évesen)[1]
Budapest
Gyermekei Szervátiusz Tibor
Foglalkozása szobrász
Sírhely Farkasréti temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Jenő témájú médiaállományokat.
Tamási Áron síremléke Farkaslakán. Fiával közös munkája.
Pápa, Jókai-emlékkő
Szervátiusz Jenő sírja Budapesten. Farkasréti temető: 24/3-1-8. Szervátiusz Tibor alkotása.

Szervátiusz Jenő (Kolozsvár, 1903. július 4.Budapest, 1983. szeptember 15.) szobrászművész. Fia Szervátiusz Tibor szobrászművész.

Élete[szerkesztés]

A legerdélyibb magyar szobrász[2] – ahogy Lyka Károly, neves művészettörténész nevezte – kezdetben asztalosműhelyekben sajátította el a fafaragás mesterségét. Eredeti szakmája szerint kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. 1925-ben Vágó Gábor műtermében dolgozott a kolozsvári iparosegylet ösztöndíjával. 1925–1927-ben Párizsban élt, ahol munka mellett az École Libre esti tanfolyamán tanulta a szobrászatot. 1927-ben beiratkozott a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, ahol 1929-ben szerzett diplomát. Ezt követően elnyerte a Hivatalos Szalon díját munkájával. 1930-tól fogva kialakult stílusvilága, és népi ihletésű kompozíciókat készített. 1933–34-ben a sétatéri pavilonban tartott festőiskolát. 1940–42-ben a csíksomlyói KALOT népfőiskolán tartott fafaragó tanfolyamot. Bejárta Erdélyt. Élt és dolgozott Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Csíkménaságon, Csiksomlyón. 1948–49-ben a Kolozsvári Művészeti Intézetben tanított mintázást, majd 1949–1965 között a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanára lett. „A modern magyar faszobrászat legnagyobb erejű, legegyénibb formavilágú s egyben legnagyszerűbb képviselője…” [3] Dolgozott kőben, márványban, de leginkább fában. Köztéri szobrai jelen vannak Farkaslakán, Csíkménaságon, Pápán, Székelyudvarhelyt. Munkáinak száma bőven meghaladja az ezret. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére a budapesti Vigadó Galériában nagyszabású életmű-kiállítást rendeztek, amelyet D. Fehér Zsuzsa művészettörténész állított össze, és 1983. február 18-án nyitottak meg a művész jelenlétében.[4] „…kövekre, fatörzsekre rótt csodálatos emberséget hozott létre az időbeliséget költői látomássá, anyagszerű plasztikává rögzítve.”[5]

Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható.

Kiállítások[szerkesztés]

Csoportos kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

  • 1947 Mai romániai képzőművészet, Szépművészet Múzeum, Budapest
  • 1952 A Román Népköztársaság Képzőművészete, Moszkva
  • 1964 Román képzőművészeti kiállítás, Puskin Múzeum, Moszkva
  • 1970 Dalles Terem, Bukarest
  • 1974 Emberi formák, Rodin Múzeum, Párizs

Egyéni kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

Díjak (válogatás)[szerkesztés]

Köztéri művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Jenő témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15003.htm, Szervátiusz Jenő, 2017. október 9.
  2. Lyka Károly, Pesti Hírlap, 1939
  3. Nagy Zoltán: Új Magyar Művészet, 1941
  4. Szervátiusz Tibor: Szervátiusz Jenő kiállítási katalógus, 1983, a Vigadó Galéria 28. számú katalógusa
  5. Sorobán Raul: Szervátiusz Jenő, Corvina, 1973

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]