Szolnay Sándor
| Szolnay Sándor | |
 | |
| Önarckép (1932) | |
| Született |
1893. november 4.[1] Kolozsvár |
| Elhunyt |
1950. április 14. (56 évesen) Kolozsvár |
| Foglalkozása | festőművész |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szolnay Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szolnay Sándor (Kolozsvár, 1893. november 4. – Kolozsvár, 1950. április 14.)[2] magyar festőművész.
Élete, munkássága[szerkesztés]
Kolozsvárott érettségizett 1911-ben, majd a budapesti Műegyetemen folytatta tanulmányait, ahol építészetet tanult. Az első világháborúban olasz hadifogságba került, és csak 1919-ben térhetett haza. 1921-ben Nagybányára ment, és az ottani művésztelepen Thorma János és Réti István tanítványaként festészeti tanulmányokat folytatott. Az 1930-as években több egyéni és csoportos kiállításon vett részt.
A bécsi döntést követően Székelykeresztúrra menekült, ahol az Elekes családnál lakott a Fő utcán. A család kertjéről, a kert alatt folyó Küküllő patakról és a környékről festett képeket. Itt festette a Szalmakalapos önarckép és a Virágzó gyümölcsöskert című képeket. A virágzó gyümölcsös csupa mozgás, tavaszi ritmus. Színekben végtelenül egyszerű, hajszál választja el attól, hogy a friss zöldek nyersek, a zöld-rózsaszín akkordok édeskések legyenek. A félkörben összehajló ágak a tócsákkal szaggatott füvön tavaszi lendületet és örömöt fejeznek ki.
Stílusa[szerkesztés]
A nagybányaiak mellett Paul Cezanne művészete volt rá legnagyobb hatással, mintegy a posztimpresszionizmus jegyében alakította ki sajátos formavilágát. Képeinek témája főként az erdélyi táj és az erdélyi emberek. Technikája a kezdeti vastagon kezelt olajfelületektől mindinkább a fényekkel átitatott, szinte vízfestményszerű festékfelrakás felé fordult.
Munkái (válogatás)[szerkesztés]
Festmények[szerkesztés]
- Nagybányai gyümölcsös kert (1923) [3]
- Kaszálók napraforgós tájban (1923-1924, olaj, vászon)
- Csíksomlyói táj (1925, olaj, vászon)
- Barátkámzsás önarckép (1925, olaj, vászon)
- Naplemente (1926, pasztell)
- Kilátás az ablakból (1926, olaj, vászon)
- Gaál Gábor arcképe (1930, olaj, vászon)
- Kibédi Sándor arcképe (1930, olaj, vászon)
- Neumann Mária arcképe (1930, olaj, vászon)
- Napraforgós önarckép (1932, olaj, vászon)
- Csíkos sapkás önarckép (1932, olaj, vászon)
- Fotelban ülő nő (Bálint Zoltánné arcképe) (1931, olaj, vászon)
- Pista bácsi, a pereces (1933, olaj, vászon)
- Tamási Áron arcképe (1932, olaj, vászon)
- Kováts József arcképe (1934, olaj, vászon)
- Lombjavesztett sétány (1936, olaj, vászon)
- Kolozsvári templomtornyok (1934, pasztell)
- Tulipánok (1937, olaj, vászon)
- Enyedi utca (1937, olaj, vászon)
- Alvó gyermekek (1937, olaj, vászon)
- Virágcsokor kék háttérrel (1938, olaj, furnérlemez)
- Ősz a Küküllő völgyében (Tó a hegyek között) (1938-1939, olaj, vászon)
- Virág és gyümölcs (1939, olaj, vászon)
- Városszéle télen (1939, olaj, vászon)
- A vártemplom felé, tavasszal (1939, olaj, vászon)
- Segesvári tavasz (1940, olaj, vászon)
- Szalmakalapos önarckép (1940, olaj, vászon)[4]
- Krizantémek fekete csikos szőttessel (1941, olaj, furnirlemez)[5]
- Virágzó gyümölcsöskert (1941, olaj, vászon)
- Hóolvadás (1943, 67x62 cm, olaj, falemez[6]
- Szeptember (Szamos-part) (1943, olaj, furnirlemez)
- Téli fasor (1943, olaj, vászon)
- Őszi napsütés (1944, olaj, furnirlemez)
- Önarckép az ablakban (1946, olaj, furnirlemez)
- Téli napsütés (1946, olaj, furnirlemez)
- Fenyők a hóban (1946, olaj, vászon)
- Zúzmara (1946, olaj, fúrnirlemez)
- Szobabelső (1949, olaj, furnirlemez)
- Önarckép (1949, olaj, furnirlemez)
- Gyermekek a fűben (1947, olaj, fa)
- Sárga lombú fák (1945, olaj, furnirlemez)
- Koratavasz (1950, olaj, furnirlemez)
- Hóolvadás (Erdély) 1943 [7]
Rajzok[szerkesztés]
- Tábori levelezőlap a frontról (1916, ceruzarajz)
- Tábori levelezőlap a frontról (1916, ceruzarajz)
- Plakát első kiállításán (1923)
- Fekvő akt (1923, olaj, vászon)
- Géptanulmány (1929, olaj, vászon)
- Plakát az Erdélyi Képzőművészek Kiállítására (1930)
- Plakát (1930)
- Plakát (1933)
- Az Őszi napsütés erővonalai
- A Csíksomlyói táj erővonalai
- A virágzó gyümölcsös erővonalai
- A városszéle télen erővonalai
- Illusztrációk Méliusz József Sors és jelkép című könyvéhez
Társasági tagság[szerkesztés]
Emlékezete[szerkesztés]
- Róla nevezték el az EMKE egyik díját.
- Fennmaradt róla egy anekdota, melyet Orbán János: Székelykeresztúr története című munkájában írt meg (366. old.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Születési és halálozási dátuma a sírján is szerepel, de ott születési dátumként 1893. november 5. van.
- ↑ https://www.kieselbach.hu/alkotas/nagybanyai-gyumolcsos-kert-1923 Hozzáférés: 2023.03.22
- ↑ Simon Elek tulajdona (1974)
- ↑ Kemény Jánosné tulajdona (1974)
- ↑ https://www.kieselbach.hu/alkotas/hoolvadas-erdely-1943" rel="noreferrer nofollow">www.kieselbach.hu/alkotas/hoolvadas-erdely-1943 Hozzáférés: 2021.01.19
- ↑ https://www.kieselbach.hu/muvesz/szolnay-sandor_1064
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I–V. Főszerk. Balogh Edgár, Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1981–2010.
- László Emőke: Szolnay Sándor (Művészet, 1968. 12. sz.)
- E. Szabó Ilona: Szolnay Sándor. Bukarest, 1974. (Ser. Művészeti kismonográfiák)
- Piktorok városa Nagybánya. (Nagybányai festők). Szerkesztő-rendező: Nagy T. Katalin. Budapest : Duna Televízió, 1997. (Duna TV Videotár)
- Szolnay Sándor — Erdély színei – szerkesztette Sümegi György Komp-Press Kiadó, Korunk, Kolozsvár, 2010. ISBN 978-973-1960-15-9
- Murádin Jenő: Szolnay Sándor és Popp Aurél 1936-os levelezéséből. Utunk, 1969. 3.
- Szolnay Sándor: A világ legvégén. Válogatott levelek és írások. Az összekötő szöveget és a jegyzeteket írta Banner Zoltán. Kolozsvár, 1973
További információk[szerkesztés]
- Szolnay Sándor, artportal.hu
- Sümegi György: „Küzdünk az ábrázolás igazságáért” Online elérés Hozzáférés: 2021.01.18
|
.svg){kind=small}
