Orbán János (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orbán János
Született1879. december 26.
Székelyudvarhely
Elhunyt1959. március 20. (79 évesen)
Székelyudvarhely
Állampolgársága
Foglalkozásaközíró,
helytörténész
SablonWikidataSegítség

Orbán János (Székelyudvarhely, 1879. december 26. – Székelyudvarhely, 1959. március 20.) erdélyi magyar közíró, helytörténész.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, s a gyulafehérvári Római Katolikus Főgimnáziumban fejezte be. A teológia elvégeztével pappá szentelték (1900). Káplán Torján és Piskin, plébános Vágáson, majd Székelykeresztúron főesperes. 1922 és 1924 között hittant tanított a tanítóképzőben.[forrás?] Fél századon át tevékenykedett a népnevelés, közoktatás és közélet terén nyugalomba vonulásáig, bátran hirdetve a népek közti bizalom szükségét. Írásait, vitacikkeit a Pásztortűz, Székely Közélet, Hírnök, Erdélyi Tudósító közölte. Benedek Elek Cimborájának lelkes támogatója volt. Összegyűjtötte azokat a Petőfi-emlékeket, legendákat, melyeket a szájhagyomány Székelykeresztúron megőrzött. Egy regényt is írt, amelyben a Csíki Magánjavak kezelésével kapcsolatos visszaéléseket leplezte le.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A lélek útján (Nyolc konferencia. Székelykeresztúr 1923)
  • Zúg a havas (regény, Déva 1937)
  • Székelykeresztúr története (Kolozsvár 1943) (Reprint kiadása Kunszentmiklós, 2015. ISBN 978-963-12-1625-7.)

Források[szerkesztés]