Gy. Szabó Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gy. Szabó Béla
Szolnay Sándor, Szervátiusz Jenő és Gy. Szabó Béla a Minerva Nyomdában - 1933
Szolnay Sándor, Szervátiusz Jenő és Gy. Szabó Béla a Minerva Nyomdában - 1933

Született 1905. augusztus 26.
Gyulafehérvár
Meghalt 1985. november 30. (80 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Stílusa sajátos fametszés
Iskolái Budapesti Műegyetem
Aki hatott rá Reithofer Jenő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gy. Szabó Béla témájú médiaállományokat.

Gy. Szabó Béla (Gyulafehérvár, 1905. augusztus 26.Kolozsvár, 1985. november 30.) romániai magyar grafikus.

Életpályája[szerkesztés]

Elemi és gimnáziumi tanulmányait Gyulafehérváron végezte. A gimnáziumban kiváló rajztanára volt Reithofer Jenő személyében, aki Székely Bertalan mestertől tanult. Gy. Szabó a budapesti Műegyetemen tanult, 1927-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. Már egyetemista korában is erősen foglalkoztatta a rajzolás, 1925-ben készítette első pasztelljét Édesanyám címen. Egyre több pasztell került ki keze alól. Képei környezetéről, s gyulafehérvári élményeiről vallanak. Gépészmérnökként nem kapott munkát, így visszatért a szülői házba, s egyre többet rajzolt, festett, s járt tanulni a mesterfogásokat Reithofer gyulafehérvári szabad iskolájába.

1931-ben állást kapott Kolozsvárott az Energia Villamossági Gépgyárban, most már csak esténként és éjszaka volt ideje rajzolni. Szénnel, ceruzával dolgozott. 1932-ben egy Kós Károly által rendezett kolozsvári kiállításra jutott el néhány szénrajzával és két akvarelljével. Kós Károly Gy. Szabó rajzait látva, ajánlotta neki, hogy próbálkozzék fametszéssel. 1933-ban a nagy gazdasági válság hatására megszűnt Gy. Szabó munkahelye, most már csak a rajzolásnak és a fametszésnek élt.

1935-ben jelent meg Liber miserorum (Szegények könyve) c. 50 fametszetet tartalmazó albuma, melynek darabjai az 1930-as évek elejének gazdasági válsággal megterhelt időszakát tükrözik, az emberek szociális nehézségeit, még a szülőföld szép tájai is (például a Mezőség) fekete-fehér komor színekben tűnnek fel, érzékeltetve a lelki magányosságot, a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot.

Az 1930-as évek második felében módja nyílt továbbképezni magát a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Varga Nándor Lajos volt a mestere. Bejárta Európa legszebb tájait, ellátogatott Olaszországba, Dalmáciába, Bulgáriába, Görögországba. Utazásainak tájélményeit rajzokban, pasztellekben, s gazdag színvilággal örökítette meg, beköszöntött az ő derűs alkotói korszaka. 1939-ben megjelentetett Liber vagabundi (Barangolókönyv) c. albuma már az ember és a természet harmóniájának kifejezésére törekedett. Számos rajzát, grafikáját fametszetekben is megörökítette.

Közben beteg is volt, s Szankon, a kiskunsági faluban, a református parókia gondnokánál nyert gyógyulást, hálából 560 grafikáját hagyományozta Szankra, mely ma is nagy kincse a falunak, s őrzik ott a múzeumban, s bemutatják kiállításokon.[1]

Egyre mélyebbre hatolt a természet ábrázolásában, 1941-ben a 28 tusrajzot tartalmazó Homokvilág c. albumában az Alföld és a bugaci puszta nyert lírai képeket. 1941–1944 között tagja és kiállító művésze volt a Barabás Miklós Céhnek.

1951–1965 között készültek Tizenkét hónap c. metszetei, melyek a Hónapok c. albumban 1973-ban lettek közreadva. Folyók, tavak, vízesések ábrázolásánál kitűnt fényábrázoló képességeivel. 1956–57-ben Kínában rajzolt, 1969–72 között sokat dolgozott a Balaton partján. 1972–73-ban Mexikóba, 1980-ban az NSZK-ba és Kolumbiába látogatott. Élményeiről rajzokkal és pasztellekkel illusztrált útikönyvekben számolt be. 1965-ben 20 grafikával illusztrálta Dante Divina Comediáját, a pokol reménytelenségét, a paradicsom színeit, fényeit és a purgatórium drámáját, a kötet 1976-ban jelent meg.

Utolsó témája az apokalipszis, mely a Bibliából, A jelenések könyvéből meríti témáját, s a végső kérdésekre kereste a választ 22 grafikában. 1985-ben ragadta el a halál, szülővárosában, Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben nyugszik.[2]

Gy. Szabó Béla sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.

Művészeti hagyatéka[szerkesztés]

Gazdag életművet hagyott hátra, minden témát alaposan végigrajzolt, alázattal szolgálta a grafikai művészetet, s annak virtuóz mesterévé vált. Expresszív és lírai az ő kifejezési módja, képei az egész világot bejárták, s mindenütt sikere volt. Nem egyszerűen termékeny, hanem nagyon sikeres is az ő életműve, mindazon által számszerűsége is meghökkentő, 14 000 rajz, közel 200 pasztell, 150 körüli olajkép, közel 1500 fametszet maradt utána.

Irodalom[szerkesztés]

Kiállításai (válogatás)[szerkesztés]

Csoportos[szerkesztés]

  • A magyar grafika 100 éve, Budapest (1948)
  • Velencei biennále, Velence (1954)
  • Nemzetközi grafikai kiállítás, Lugano (1956)
  • Grafikai biennálé, Velence (1960)
  • Dante-évforduló, Róma (1965)
  • Jelenkori román képzőművészet, Philadelphia (1973)
  • Nemzetközi Ex libris Kiállítás, Szeged (1976)

Egyéni[szerkesztés]

  • Antwerpen (1958)
  • Arad (1970)
  • Bécs (1969)
  • Brassó (1962, 1965, 1975)
  • Brugge (1972)
  • Brüsszel (1957, 1959)
  • Budapest (1948, 1965, 1966, 1971, 1974)
  • Bukarest (1954)
  • Ciudad de Mexico (1960, 1973)
  • Craiova (1961)
  • Csíkszereda (1964, 1965)
  • Debrecen (1965, 1969, 1972)
  • Genova (1965)
  • Hannover (1980)
  • Kolozsvár (1934, 1937, 1940, 1942, 1960, 1961, 1965, 1969, 1970, 1975, 1976, 1978)
  • Leningrád (1959)
  • Leyden (1952)
  • Liege (1956, 1959, 1966)
  • Louvain (1964)
  • Marosvásárhely (1954, 1967, 1972)
  • Moszkva (1959)
  • Nagybánya (1961)
  • Nagyvárad (1961, 1962, 1966)
  • New York (1959, 1976)
  • Ottawa (1978)
  • Pittsburgh (1977)
  • Portland (1967)
  • Riga (1959)
  • Rochester (1977)
  • Sepsiszentgyörgy (1962, 1965, 1973)
  • Szatmár (1961, 1966, 1979)
  • Székesfehérvár (1975)
  • Toronto (1978)

Grafikái (válogatás)[szerkesztés]

  • Fáramászó (c. 1932)
  • Koldusok (1933)
  • Nyárád menti táj
  • Görbe fa télen
  • Cédrusok tavasszal
  • Erdei napsütés
  • Behavazott hidacska (1952)
  • A Bethlen-bástya télen (1952)
  • Március (1956)
  • Nyári eső
  • Árvíz után
  • Cikói-szoros
  • Lolaia-vízesés
  • Fecskék a fényben
  • Fény a Gyilkos-tón
  • Szent Anna-tó
  • Kínai tó
  • Kínai úti vázlatok (1960)
  • Mexikói tél (1974)
  • Balaton

Albumai és útikönyvei[szerkesztés]

  • Liber Miserorum, Kolozsvár, 1935
  • Barangolókönyv, 50 fametszet, Kolozsvár, 1939
  • Homokvilág,[3] 28 tusrajz, Kolozsvár, 1941
  • 25 fametszet, Kolozsvár, 1949
  • Kínai útivázlatok, Bukarest, 1960
  • Hónapok, Kolozsvár, 1973
  • Mexikói tél, Kolozsvár, 1974
  • La Divina Comedia, Kolozsvár, 1976
  • Jelenések könyve, Kolozsvár, 1977-78

Könyvillusztrációiból[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Gy. Szabó Béla kiállítása, Szank
  2. Az életpálya vázlata főleg Ferenczy Miklós: Gy. Szabó Béla grafikusművész élete és művészete c. írása nyomán készült, lásd [1]
  3. A kiskunsági Szankon készült rajzok.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]