Bözödi György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bözödi György
Született 1913. március 9.
Bözöd
Elhunyt 1989. november 25. (76 évesen)
Budakeszi
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író
Kitüntetései Baumgarten-jutalom (Budapest, 1939)

Bözödi György, családi nevén Jakab (Bözöd, 1913. március 9.Budakeszi, 1989. november 25.) magyar író, szociográfus, történész.

Életútja[szerkesztés]

A kolozsvári unitárius kollégiumban érettségizett, két évig teológiát, majd a kolozsvári egyetemen jogot és bölcsészetet hallgatott. Újságíró az Ellenzék és Keleti Újság c. lapoknál, később a marosvásárhelyi Székely Szó felelős szerkesztője, a kolozsvári Hitel főmunkatársa (1935), majd a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tisztviselője.

A második világháborúig a Pásztortűz, Ellenzék, Erdélyi Helikon, Korunk hasábjain közölt; a KZST tagja. 1934-35-ben a marosvásárhelyi Tűz című hetilapban, 1941-ben Móricz Zsigmond lapjában, a Kelet Népében cikkezett, majd egyik alapítója és szerkesztője lett a Termés c. kolozsvári folyóiratnak (1942-44). A második világháború után az 1848-49-es Történelmi Ereklye Múzeum őre, majd egy ideig könyvelőként dolgozott szövetkezetnél, állami vállalatnál, 1957-től nyugdíjazásáig (1975) marosvásárhelyi akadémiai kutató, majd főkutató volt. Budakeszin érte a halál, de kívánságára falujában, Bözödön temették el.

Munkássága[szerkesztés]

Első versei, novellái 1932-ben jelentek meg a kolozsvári Keleti Újságban. Az 1930-as évek romániai magyar prózájában a népélet realista ábrázolásával tűnt fel; az előtte járó nemzedék székely mítoszával szemben a valóságos székely paraszti élet múltját és jelenét ábrázolta. Székely bánja (Kolozsvár, 1938) c. történeti és szociográfiai munkájában tudományos alapossággal tárta fel a Székelyföld múltjának és jelenének valóságát. Ez a könyv a falukutató mozgalom radikalizmusához kapcsolódott, s heves ellenkezést váltott ki a népi népi romantika hívei és az első világháború utáni konzervatív politikai áramlatok képviselői körében.

Mivel mind az ESZC, mind a Hitel részéről elutasítással találkozott, Tizenhét Erdélyi Fiatal Író vállalkozott kiadására, jelezve egy írónemzedéknek a romániai magyar népélet realista, a valóság tényeit figyelembe vevő szemléletét. A szerző a részletek gazdagságát tárja fel és rendszerezte. Az adott korszak történeti-társadalmi viszonyainak leírását adta. A mű megjelentetése a fiatal írók saját erejéből egyben nyitánya volt az Erdélyi Enciklopédia könyvkiadói tevékenységének.

A népélet valóságát elkendőző romantikus látással szemben a hitelességre való törekvés jellemezte szépprózai munkásságát, különösen novelláit. Első regénye, a Nyugtalan pásztorok, azt sugallja, hogy a balladateremtő tragédiák nem a néplélek immanens termékei, nem egy "örök székely lélek" megnyilatkozási formái, hanem a konkrét társadalmi valóságból erednek. A falukutató anyaggyűjtéssel párhuzamosan egyre jobban elmélyül, gazdagabbá válik írói szemlélete: az 1930-as évek falujának, a világgazdasági válság embertelen nyomorának, a kisebbségi sorban tengődő erdélyi falunak hiteles rajzát adta.

Nemcsak a paraszti élet elmélyült, hiteles ábrázolójaként tűnt ki; adatgyűjtő utazásai során mintegy ötven faluban és kisvárosban alaposan megismerte a vidéki értelmiség, tanítók, papok, tisztviselők létproblémáit is. Kora kisebbségi értelmiségének eléggé zárt világát, tévedésekkel teli, jószándékú, de a társadalmi mozgalmakhoz alig kapcsolódó, utópiákba kapaszkodó, világmegváltó eszméket melengető, valójában kiúttalan életét mutatta be Romlás c. regényében. Elszakíthatatlanul együtt élt falujával, felszínre igyekezett hozni a népi értékeket, és ez vonzotta érdeklődését a folklórkutatás irányába. Felfedezte Bágyi Jánost, akitől kétkötetnyi székely népmesét gyűjtött egybe s adott ki szakszerű módon.

Mint az erdélyi múlt elmélyült kutatóját, a népi lázadások problematikája foglalkoztatta: az 1562. évi székely lázadás éppen úgy, akárcsak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc erdélyi eseményei, gazdasági és társadalmi vonatkozásban egyaránt. A kutató eredményeit a szépíró is hasznosítja: Gábor Áronnak és társainak életét és tevékenységét dolgozta fel töredékekben megjelent regényes korrajzában (Tűzpróba, Igaz Szó, 1969/3). A Gábor Áron-témára újra meg újra visszatért.

Tanulmányt írt az ágyúöntőről az Aluta számára (1969), Gábor Áron és hűséges árnyéka címmel feleségéről közölt új adatokat az Utunk Évkönyvben (1970). Cikket ír a máramarosi 1849-es fegyvergyártásról (Studii de Istorie, Filologie și Istoria Artei, 1972), 1848 márciusa Marosvásárhelyen c. forrásértékű írását a Magyar történetírók Avram Iancuról c. gyűjtemény (1972) közli. Az 1848. Arcok, eszmék, tettek c. Kriterion-kötetben Gábor Áron forradalmi szerepéről s Petőfi egy napjáról írt tanulmányaival szerepelt. Részt vett az akadémiai kiadásban megjelent Revoluția de la 1848-1849 din Transilvania c. sorozat (I. 1977; II. 1979) munkaközösségében.

Irodalmi jelentkezésétől kezdeve költőként is számon tartották, verseskötete (Nap és árnyék) azonban csak 1979-ben jelent meg. Fiatalkori verseiben az igazibb népiség, az úri világgal való szembeszállás, a szegénység melletti hitvallás, az elnyomottak magasabb rendű erkölcsisége nyilvánult meg, később inkább a bölcseleti elem, az élet egyetemes igazságainak, örök érvényű összefüggéseinek lírai tükrözése jellemezte. Szorosan kapcsolódott a Móricz Zsigmond utáni nemzedék áramköréhez, legjobb törekvéseihez. Móricznak különben kedves munkatársa, hűséges útitársa székelyföldi barangolásai során (emlékezéseit 1979-ben a Móricz Zsigmond közöttünk c. antológia közölte). A német megszállás után részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban. A második világháború után műfordításaival a román irodalom népszerűsítésében is jelentős szerepet játszott.

Kötetei[szerkesztés]

  • Székely emberek, zsidó istenek (Jegyzetek a székely szombatosokról, Kolozsvár, 1935)
  • Új erdélyi antológia. Abafáy Gusztáv, Bözödi György, stb. írásai; Minerva, Kolozsvár, 1937
  • Székely bánja (szociográfia, Kolozsvár, 1938 és Budapest, 1939)
  • Romlás I-II. (regény, Budapest, 1940)
  • Nyugtalan pásztorok (regény, Budapest, 1942, 3. kiadás, elbeszélésekkel együtt Izsák József bevezetőjével, RMI 1968)
  • A tréfás farkas (Bágyi János meséi, Gy. Szabó Béla rajzaival, Budapest, 1942, 1943)
  • Székelyek. A nép élettörténete. Vázlat; Bolyai Akadémia, Bp., 1943 (Bolyai könyvek)
  • Repedt csupor (elbeszélések, Budapest, 1944)
  • Erdély szabadságharca (1848-49 a hivatalos iratok, levelek és hírlapok tükrében, Balogh Edgár bevezetőjével, Kolozsvár, 1945)
  • Rebi néni feltámadása (novellák, Kolozsvár, 1945)
  • Eladó temető (Sepsiszentgyörgy 1945)
  • Nyugtalan pásztorok. Regény; Magyar Téka, Bp., 1945
  • Szegény ember okos leánya. Román népmesék; ford. Bözödi György, Ignácz Rózsa, Jékely Zoltán, utószó, jegyz. Kovács Ágnes; Európa, Bp., 1957
  • Román népmesék; ford. Bözödi György; Állami Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1958 (Kincses könyvtár)
  • Hazafelé (válogatott elbeszélések, Gy. Szabó Béla illusztrációival, Marosvásárhely, 1958)
  • Az eszös gyermök (Bágyi János meséi Gy. Szabó Béla és Ferenczy Júlia rajzaival, 1958)
  • Nyugtalan pásztorok : elbeszélések. (Bukarest, 1968)
  • Nap és árnyék (versek, Izsák József utószavával, 1979)
  • Halott-világítás (novellák, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990)
  • A Nap s a Hold keresése. Bözödi népmesék; Bözödi György 1941-es gyűjtését sajtó alá rend., utószó B. Nádor Orsolya, típusmutató, tájszavak magyarázata Nagy Ilona; Akadémiai, Bp., 1993 (Mesék, mondák, történetek)
  • Földre írt történelem. Válogatott írások; vál., jegyz., utószó Nagy Pál; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1998
  • Székely századok. Történelmi tanulmányok; gyűjt., jegyz. Nagy Pál; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2002 (Bibliotheca Transsylvanica)

Fordításkötetei[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek és források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]