Apáczai Csere János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apáczai Csere János
Apáczai Csere János.gif
Élete
Született 1625. június 10.
Apáca
Elhunyt 1659. december 31. (34 évesen)
Kolozsvár
Házastársa Aletta van der Maet
Pályafutása
Alkotói évei 1650-1659
Első műve Disputatio theologica de introductione ad philosophiam sacram (disszertáció, Ultrajecti, 1650)
Fontosabb művei Magyar Encyclopaedia, (Utrecht, 1655)
Disputatio de politia ecclesiastica (Kolozsvár, 1658)
Disputatio philosphica de mente humana (Nagyvárad, 1658.)
Hatottak rá Johann Heinrich Alsted, Francis Bacon, Johann Heinrich Bisterfeld, René Descartes, Porcsalmi András, Petrus Ramus

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Apáczai Csere János témájú médiaállományokat.

Apáczai Csere János, (Johannes Apacius) (Apáca, 1625. június 10.Kolozsvár, 1659. december 31.) filozófiai és pedagógiai író, kálvinista teológus, a magyar művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője, az első magyar enciklopédista.

Székely szabad paraszti családba született, a 17. század jelentős magyar személyisége. Az erdélyi magyar protestáns iskolaügy első kiemelkedő alakja, aki külföldön a franekeri, a leydeni, az utrechti és a harderwijki egyetemeken tanult és 1651 áprilisában Hollandiában avatták teológiai doktorrá, majd feleségül vette Aletta van der Maet utrechti polgárlányt.

A nyugati polgárosult társadalmi életet, a műveltséget, a tudományosságot, a modern iskolarendszert és oktató-nevelési eszméket hozta haza, amikor 1653-ban visszatért Erdélybe. A gyulafehérvári, majd később a kolozsvári kollégium tanára lett. Ő volt a tudományok első magyar összegzője, a Magyar Encyclopaedia [1] megalkotója és megjelentetője, aki a közt szolgáló tevékenységében harmóniát teremtett erdélyi, magyar, európai és egyetemes emberi értékek között.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem született tehetős családba, szabad székely vagy elszegényedett nemesi sarjak leszármazottja.[2] Az elemi iskolát szülőfalujában, míg középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte. Itt Porcsalmi András rektor példája gyakorolt rá nagy hatást, aki a mesterségek és tudományok ismeretére magánúton is oktatta. 1643 őszétől a gyulafehérvári főiskola hallgatója, ahol Johann Heinrich Bisterfeld személyében akadt olyan tanítóra, aki az enciklopédikus tudás megszerzésére ösztönözte. Hatására írta: „a szorgalom dühe oly lázba hozott, hogy megragadtam Alstedius nagy Enciklopédiáját, és a hexológiától kezdve egészen a zenéig minden tantételét leírtam…”[3]

De nem sokkal később az isteni gondviselés rendeléséből Kolozsvárról Gyulafehérvárra költöztem. Miután itt tanulmányaimat kétszer szomorú hajótörés érte, végre a kitűnő férfiú, Bisterfeld János Henrik úr tanítványainak társaságába kerülve, olyan tanítóra akadtam, aki a tudományok iránt való lelkesedés dolgában előző tanítómhoz volt hasonló. Gyakran saját fülemmel hallottam, hogy mind nyilvános, mind magántanítása alkalmával nagy szorgalommal és nekibuzdulással ezeket a szavakat véste tanítványai emlékezetébe: „A szentírást az egész enciklopédiának legalább közepes ismerete nélkül senki sem magyarázhatja sikeresen. Annak pedig, hogy szilárd műveltséghez jussunk, nincs hasznosabb módja, nincs előnyösebb útja, mint az, hogy minden dologról rövid vázlatot állítsunk össze, és minden tudomány rövid összefoglalását emlékezetünkbe véssük."
– Apácai Csere János: Magyar Enciklopédia [4]

A tehetséges ifjú tanulmányait 1648 nyarától – a református egyház ösztöndíjasaként – hollandiai egyetemeken kezdte. A franekeri egyetem anyakönyvében 1648. július 22-ei dátummal jegyezték be nevét; majd Leiden, Utrecht, Harderwijk a folytatás következő állomásai, ahol a keleti nyelveken kívül egyéb tudományokban is bővítette ismereteit. Közben utazást tett angol, francia és belga földön. Tanulóévei alatt behatóan foglalkozott a hollandiai szellemi élettel, az Angliából beáramló puritán nézetekkel, Petrus Ramus (Pierre de La Ramée) és René Descartes filozófiájával. 1651-ben az újonnan alapított harderwijki egyetemen teológiai doktori szigorlatot tett. Ő lett az egyetem első doktora. Disszertációjának címe: Disputatio Theologica Inauguralis De Primi Hominis Apostasia…, tárgya az első ember bűnbeesése.[5]

„Magyar encyclopaedia, az az minden igaz es hasznos böltseségnek szep rendbe foglalása és magyar nyelven világra botsátása”

Ugyanabban az évben megnősült; Aletta van der Maet jómódú holland polgárlányt vette feleségül. Apósa házában kezdte meg az első magyar nyelvű enciklopédia előmunkálatait. 1652 őszén hozzákezdett nagy művéhez a Magyar Encyclopaedia „avagy minden eddigi feltalált, igaz és hasznos böltsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása megszövegezéséhez.” Ekkor kapta meg Csulai György püspök Erdélybe hazahívó levelét. 1653 nyaráig megszerkesztette és nyomdába adta műve elkészült fejezeteit, majd feleségével és időközben született gyermekével hazaindult, s 1653. augusztus 29-én a nagy múltú szellemi központba, Gyulafehérvárra érkezett. II. Rákóczi György fejedelem a gyulafehérvári kollégium tanárának nevezte ki. 1653. november 11-én De studio sapientiae címmel a bölcsesség tanulásáról tartotta meg székfoglaló beszédét. A költészet tanszékét elfoglalva ezen kívül gondolkodástant, ékesszólást, héber és görög nyelvet, valamint latin klasszikusokat tanított.

A Magyar Logikátska címlapja

1654-ben kinyomtatta a Magyar Logikátska című (az akkor 9 éves I. Rákóczi Ferencnek ajánlott) tankönyvét, hozzákötött tanácsaival a tanulásban elcsüggedt ifjaknak. 1655-ben pedig már a Magyar Encyclopaedia kinyomtatott példányait is kézbe vehette.

De ahogy kibontakozott hatalmas iramú szellemi tevékenysége, úgy fokozódott haladó gondolataival szemben az uralkodó körök haragja. 1655. szeptember 24-én a záróvizsgán Basirius Izsák, a kivégzett I. Károly angol király volt udvari papja, a fejedelem jelenlétében nyilvános vitát provokált. Apáczai kiállt eszméi és a haza szellemi haladásának ügye mellett. Ezért II. Rákóczi György büntetésül megfosztotta állásaitól, de Lorántffy Zsuzsanna közbenjárására – a leégett, de ennek ellenére az oktatási tevékenységet tovább folytató – kolozsvári református kollégiumba helyeztette át.

1656. november 20-án De summa scholarum necessitate earumque inter Hungarorus barbariei causis (Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól) címen és témáról mondta el beköszöntő beszédét. Az iskola nem csupán a fizikai épület meg a technikai berendezés, hanem elsősorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak”. A kolozsvári kollégium Apáczaival az élén ilyen iskola lett. Iskolateremtő munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsay Ákos fejedelem is nagyra értékelte.[3]

1658-ban feljebb lépett kezdeményezéseiben, Barcsay Ákos fejedelem elé egy erdélyi magyar felsőoktatási tanszervezet tervét terjesztette a következő című iratában: A magyar nemzetben immár elvégtére egy academia felállításának módja és formája melyben megmutattatik, mind a mely könnyen mindjárást is meglehetne, mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek előtte is ellent. De az ő értelmében vett magyar akadémia eszmei alapkőletételénél tovább nem juthatott. Fiatalon 34 éves korában tüdőbaj törte ketté jelentős tudományos munkásságát. 1659. december 31-én hunyt el az erdélyi magyar protestáns iskolaügy kiemelkedő alakja. 1660. január 9-én helyezték el hamvait a házsongárdi temetőben. Családi tragédia, hogy nem sokkal utána követte a halálba felesége és gyermeke is.[6]

Hitvallása és tanácsai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, s talám soha nem is hág.

– Apáczai Csere János

„Ha - mondotta, vallotta Apáczai 1656-os kolozsvári beköszöntőjében - olyan korba csöppentünk bele, melyben a bölcsességet és annak professzorait lyukas garasra sem becsülik - semmivel sem többre, mint a legnagyobb tudatlanságot -, akkor essünk kétségbe? Hagyjuk faképnél az iskolát? Nem! Szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve az erény felé kell törekednünk! A jelenkori gyalázatért kétszeresen megfizet majd gyalázóinknak az utókor, csak lankadatlanul igyekezzünk azt megérdemelni."

Egészségedre mindazáltal gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj; fuss, mint menj; soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. Az munka közt virágzik a virtus. Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az melyhez fáradtság nélkül juthatsz. Qui cupit, capit omnia. [Aki törekszik, mindent elér.] Az tudomány gyükere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges. No tehát, ha mellyedben vagyon még elevenség, ha szívedben a virtusnak csak egy szikrája maradt, távul, távul légyenek minden lágy, könnyű, kényes dolgok, keményeket, keményeket keress, tűzön, vízen, kősziklákon, havasokon járj, kelj. Scyllákot, Syrteket, Charybdeket kergess. Valahol ez földön nehéz dolgot hallasz, ott teremj. Ez indulatodnak sarkából csak az halál vessen ki.

Műveiben, művének folytatóiban holta után is él az ember. Legjelentősebb műve a Magyar Encyclopaedia, amely nagyobb részében természettudományos, bölcseleti, matematikai kérdésekkel és a „csinálmányok” világával foglalkozik. („A csinálmány oly dolog, mellyel a természeti dolog az ember szükségére a mesterség által jobban alkolmaztatik el.”) Külön érdeme, hogy az általa tárgyalt tudományterületeken magyar szakkifejezéseket használt. A tudomány, az értelmiség nyelve a latin volt, így e nyelvi fordulat azt is jelezte, hogy a magyar nép széles körei számára kívánta hozzáférhetővé tenni a tudást.

Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű logika megalkotása is. Felismerte a logika és a logikus gondolkodás kiemelkedő fontosságát. Prométheusz az ő felfogásában egyszerre hozta le kezében a tüzet és fejében a logikát. De ugyanakkor azt is felismerte, hogy „a tisztán logikus tisztán szamár”.

Apáczai mindenekelőtt nevelő volt. Gyakorlati célt tartott szem előtt elméleti munkásságában is. Enciklopédiájának címlapján rögzítette, hogy minden igaz és hasznos bölcsességet össze kíván gyűjteni, rendszerbe foglalni, és magyar nyelven mindenki használatára bocsátani. Nagy volt az akarata és a tudása is. Művelődéstörténetünk magvetője, a hazai tudományosság és nevelésügy úttörője, akinek példájából nemzedékek merítettek erőt.[3]

„Ez az, derék olvasóm, amire elöljáróban akartalak figyelmeztetni” - zárja Apáczai a Magyar Enccyclopaedia igaz bölcsességre törekvő olvasójához intézett műve Előszavát -„Az én számomra fölöttébb szükséges volt ez, de azt hiszem, a te számodra sem volt teljesen haszontalan. Valószínűleg világosan kitűnik mindebből, hogy azok közül, aki tanulmányaikban elő tudják segíteni a magyar ifjúságot, én a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok.”[7]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apáczai Csere Jánosról szóló irodalom válogatott bibliográfiája több mint ötszáz feldolgozást tartalmaz.[8] Magyarországon és Romániában is utcákat[9][10] és tudományos-oktatási intézeteket (Például Apáczai Csere János Elméleti Líceum Kolozsvár, Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központ Pécs, ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégium Budapest, Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar Győr) neveztek el róla. Névadója továbbá az Apáczai Csere János-díjnak és az Apáczai-díjnak.

Sírkövétől az emléktáblákig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sírja a házsongárdi temetőben ismeretlen helyen van. Síremléke Sz. Nagy Géza jóvoltából Sz. Nagy Gézával és Néb Mária színésznővel közös sírkertben található. Apáczai feleségének és gyermekeik anyjának Áprily Lajos Tavasz a Házsongárdi temetőben Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének c. verse állít emléket.
  • Budapest V. kerületében 1951 óta utca viseli a nevét.
  • A Magyar Posta 1954-ben adott ki bélyeget az arcképével.
  • Emléktábla őrzi emlékét a hollandiai Harderwijk központjában.[12]
  • Apácán található szülőháza helyén álló épületet emléktábla jelöli. Üzenete: „Soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd”.[13]

Az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Intézményekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művének folytatásában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Raffaello Sanzio: Az Athéni iskola (1509)

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Enciklopédia. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. március 26.)
  2. Apáczai Csere János (1625-1659). erdelyweb.hu. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  3. ^ a b c Szinnyei, 1891
  4. Apácai Csere János: Magyar Enciklopédia, mek.oszk.hu
  5. A tudományok első magyar összegzője: Apáczai Csere János (magyar nyelven). magyar-irodalom.elte.hu. (Hozzáférés: 2015. február 6.)
  6. Szigethy, 2003
  7. Magyar logikácska
  8. AZ APÁCZAI CSERE JÁNOSRÓL (1625–1659) SZÓLÓ IRODALOM VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA” (magyar nyelven) (pdf) (Digitalizálták a Magyar Tudománytörténeti Intézet munkatársai, Gazda István és V. Molnár László vezetésével.), 1-48 old.. o. Hozzáférés ideje: 2015. február 15.  
  9. Istoria străzilor: Strada Argeș (román nyelven). madeincluj.org. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  10. Budapest, V. kerület Apáczai Csere János utca (magyar nyelven). holvan.hu. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  11. Gy. Szabó Béla: Apáczai Csere János emlékének (metszet) (magyar nyelven). gyszabo.hu. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  12. Gergely András: Apáczai-emléktábla Harderwijkben (magyar nyelven). historia.hu. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  13. Apáczai Csere János emléktábla Apáca - Apáca erdélyi műemlék (magyar nyelven). utazzerdelybe.hu. (Hozzáférés: 2015. február 17.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyomtatásban megjelent anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdélyi János: Apáczai Csere János ösmertetése. Sárospataki Füzetek, 1859.
  • Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai, 1867.
  • Szily Kálmán: Apáczai Encyclopaediája mathematikai és fizikai szempontból. Természettudományi Közlöny, 1889. pp. 465–470.
  • Fogarasi Béla: Apáczai Csere János logikájáról. (Széljegyzetek a haladó magyar gondolat történetéhez.) Filozófiai előadások és tanulmányok. Bp., 1952.
  • Lázár György: Apáczai Csere János Természet és Társadalom, 1954.
  • Bán Imre: Apáczai Csere János. Bp., 1958., 2. bőv. kiad. Bp., 2003. (A róla szóló irodalommal. A bibliográfiai függeléket összeáll.: V. Molnár László, Gazda István.)
  • Herepei János: Apáczai és kortársai. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 2. (Szerk.: Keserű Bálint). Bp.–Szeged, 1966.
  • Fábián Ernő: Apáczai Csere János. Kolozsvár, 1975.
  • Mészáros István: Apáczai és az enciklopedikus rendszertáblázatok. Pedagógiai Szemle, 1975.
  • Benkő Samu: Századokat egybekötő emlékezet. Haladás és megmaradás. Bp., 1979.
  • Szász János: Felhőjáték Franekerben. Bukarest, 1980.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 124–126. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Apáczai Csere János emlékezete. 'Én gondolkodom, azért vagyok' Szerk.: Kovács Sándor Iván. Bp.: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2004. 280 p.
  • Lengyel Réka: Apáczai Csere János In: Nemzeti évfordulóink 2009. Főszerk.: Estók János. Bp., 2008. 11. p.

Internetes anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak