Gyalui Farkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyalui Farkas
Születési név Mendel Farkas (1891-ig)
Született 1866. november 24.
Gyalu
Elhunyt 1952. április 17. (85 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Gyermekei Gyalui Jenő
Foglalkozása művelődéstörténész,
irodalomtörténész,
szakíró,
szépíró

Gyalui Farkas, álnevei: Forgách, Timon, Gyufa; szignója: egy nyilazó férfialak (Gyalu, 1866. november 24.Kolozsvár, 1952. április 17.) erdélyi magyar művelődés- és irodalomtörténész, könyvtártudományi szakíró, publicista, szépíró. Gyalui Jenő apja.

Életútja[szerkesztés]

A kolozsvári Református Kollégiumban tett érettségi vizsga után előbb Budapesten orvostanhallgató, majd tanulmányait megszakítva a kolozsvári egyetemre iratkozott át, ahol 1891-ben magyar és francia nyelv- és irodalomból szerzett doktorátust.

Miután már 1882-től a kolozsvári Magyar Polgár és különböző budapesti lapok külső munkatársa, Petelei István 1886 áprilisában a Kolozsvári Közlönyhöz szerződtette, itt tanulta meg az újságírást, s később is barátság fűzte mesteréhez. Rövid ideig a Magyarság éjjeli, majd ennek megszűnte után az Erdélyi Híradó segédszerkesztője volt; 1891-ben a kolozsvári Egyetemi Könyvtárhoz kapott kinevezést. 1892 és 1902 között sajtó alá rendezte a könyvtár szakcímjegyzékét.

Az 1890-es évek végén hosszabb tanulmányúton meglátogatta Németország, Svájc, Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia és Ausztria nevezetesebb közkönyvtárait. Tapasztalatait a Külföldi szakkönyvtárakról c. könyvében (Kolozsvár, 1900) összegezte: ezeket felhasználták a kolozsvári Egyetemi Könyvtár új épületének tervezési munkálataiban. 1901-től tizennyolc éven át mint egyetemi magántanár a könyvtártudomány tárgyköréből tartott előadásokat a kolozsvári egyetemen, s főként a köz- és népkönyvtárak hálózatának kérdésével foglalkozott. A brüsszeli Institut International de Bibliographie tagjává választották, 1911-ben pedig Erdélyi Páltól átvette a könyvtár igazgatását, megtartva tisztségét 1926-os nyugdíjaztatásáig.

Munkássága[szerkesztés]

Kapcsolata a hírlapírással könyvtárosi működése idején sem szakadt meg. Művelődési, irodalmi vonatkozású cikkei, franciából, angolból és németből készített műfordításai továbbra is megjelentek a lapokban; Guy de Maupassant első erdélyi magyar tolmácsolói közé tartozott. 1906-ban az egyetemi tanárok alapította Erdélyi Hírlap egyik szerkesztője volt. Mint Rákosi Jenő lapjának, a Budapesti Hírlapnak kolozsvári levelezője 1916-ban szinte párbajjal végződő sajtóvitába keveredett Ady Endrével.

Nyugalomba vonulása után fokozott irodalmi tevékenységbe kezdett. Cikkei, tanulmányai főként a romániai magyar időszaki sajtóban jelentek meg, rendszeresen tartott előadásokat a különböző irodalmi és közművelődési társaságok felolvasó ülésein. Munkásságáért az EIT – amelynek alapításában részt vett – 1937-ben tiszteletbeli elnökévé választotta. A KZST, a Romániai Pen Club Erdélyi Magyar Tagozata, a Károli Gáspár Irodalmi Társaság, valamint a budapesti Petőfi Társaság tagja volt. Sokat tett Kolozsvár és környéke irodalmi emlékeinek megmentéséért; hagyatékából kerültek közgyűjteménybe a Hesdáton készített román népi fametszetek eredeti dúcai.

Mint szépíró a századvég tárcanovella műfajának franciás könnyedségű művelője volt. Írt színpadi műveket is, ezek jobbára Kolozsvárt kerültek színpadra az 1890-es években. Maradandóbb értékű Petelei István addig kiadatlan novelláinak megjelentetése két kötetben (1912), Jókai Kolozsvárt c. hatrészes cikke a Keleti Újságban (1925) s az Ellenzék 1927–29. évfolyamaiban megjelent A régi Kolozsvár c. emlékezéssorozata. Több százra rúgó cikkeinek, műfordításainak és eredeti szépirodalmi műveinek hozzávetőlegesen teljes jegyzékét az Irodalmi munkásságom 1882–1923 és Hatvanéves irodalmi munkám 1882–1942 c. önkönyvészeti kiadványaiban sorolta fel.

Fontosabb, 1919 után megjelent munkái[szerkesztés]

  • Petelei István negyven levele Gyalui Farkashoz (klny. az Erdélyi Helikonból, Kolozsvár, 1928);
  • A magyar színészet székely nagyjai (klny. a Székely Nemzeti Múzeum emlékkönyvéből, Kolozsvár, 1929);
  • A Döbrentei-pályázat és a Bánk bán (ETF 32. Kolozsvár, 1931);
  • Az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaság ötven éve. 1888–1938 (Kolozsvár, 1939);
  • Gróf Teleki Sándor regényes élete (Budapest, 1940);
  • Letűnt világ (Újfalvy Sándor életének regénye, Kolozsvár, 1940);
  • Mezőkövesdi Újfalvy Sándor Emlékiratai (szerkesztésében és kiegészítéseivel, Kolozsvár, 1941).
  • Emlékiratai 1914–1921 (Kolozsvár:Művelődés, 2013)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]