Erdélyi Tudományos Füzetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Erdélyi Tudományos Füzetek, rövidítve ETF György Lajos szerkesztésében Kolozsvárott 1926-29 közt az Erdélyi Irodalmi Szemle, majd 1930 és 1947 között, illetve 1991 után az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában megjelent sorozat. 1930-tól túlnyomórészt az Erdélyi Múzeum folyóirataiban közreadott tanulmányokat tartalmazta s a tudományágak erdélyi magyar művelőinek munkásságát juttatta el az érdeklődő olvasókhoz. A tudományos életünk és közművelődésünk számára egyaránt nagy jelentőségű sorozat 1. száma Rass Károly Reményik Sándor (Kolozsvár 1926), a kényszerzűnet előtti utolsó, 208. Szabó T. Attila Erdélyi népi mesterek és tisztségviselők a XVI-XIX-ik századból (Kolozsvár 1947) című tanulmánya.

A romániai rendszerváltást követően a sorozat 1991-ben indult újra.[1]

1947 előtt[szerkesztés]

Az Erdélyi Tudományos Füzetek széles skálája felölelte az egykorú romániai magyar önismeret jogi, nyelv- és helytörténeti, néprajzi, régészeti, történeti, műemlékvédelmi és személyiségrajzi, szociológiai, irodalmi, sajtótörténeti és bibliográfiai, nemkülönben román-magyar kapcsolattörténeti tárgykörét. Aránylag kis helyet foglal el a bölcselet, így Tavaszy Sándor Kierkegaard dán idealista filozófus gondolkozásával, majd a lét és valóság problémájával foglalkozik, Varga Béla pedig Az individualitás kérdése (ETF 46.) címen értekezik. Ritkán szerepelnek a természettudományok is: Balogh Ernő az Erdélyi-medence felső mediterrán gipszeiben előforduló kvarcról, Nyárády Erazmus Gyula Kolozsvár környékének mocsárvilágáról ír.

A jogi szakirodalomból Balogh Artúr székely önkormányzati és a Nemzetek Szövetsége történetéről szóló tanulmányai, valamint Mikó Imrének a törvényhozói összeférhetetlenségről s az államnyelvről írt dolgozatai említendők. Sokkal bővebb a nyelv- és helytörténeti anyag: Szabó T. Attila a Közép-Szamos vidék, Nagyenyed, Zilah, Szásznyíres, Dés, Bábony helynév- és településtörténetével nyitja meg a honi népiségtudomány új útját, s jelentősek a néprajzi közlések is, így Makkai Endre és Nagy Ödön munkája, az Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez (ETF 103.), Balogh Ödön néprajzi jegyzetei a csügési magyarokról s Nagy Jenő magyarvalkói feldolgozásai. A régészeti anyagból kiemelkednek Ferenczi István megfigyelései a limes dacicus északnyugati szakaszán, s eredetiségével feltűnt Méri István Középkori temetőink féltárásmódjáról című szaktanulmánya (ETF 175.). A székelyek eredetével Karácsonyi János és Asztalos Miklós, a moldvai csángókkal néprajzi és történeti szempontból Bitay Árpád, Csűry Bálint, Mikecs László és Veress Endre foglalkozik.

Különösen jelentős az Erdélyi Tudományos Füzetek művészet- és műemléktörténeti anyaga. K. Sebestyén József a brassói Fekete templom Mátyás kori címereivel és a Cenk hegyi Brasovia várral ismertet meg, Bíró József a Bánffyak kolozsvári palotáját és bonchidai kastélyát mutatja be, Balogh Jolán Márton és György kolozsvári szobrászok cím alatt (ETF 71.) a híres prágai Szent György-szobor mestereiről számol be, a kolozsvári Szent Mihály-templom történetét Grandpierre Edit írja meg. Herepei János és Szabó T. Attila Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez cím alatt (ETF 107.) fatemplomok és haranglábak, majd Szabó T. Attila ugyanezen mű II. kötetében székelykapuk és fazárak keletkezését magyarázza. Entz Géza a dési református templomot dolgozza fel művészettörténetileg.

Értékesek az Erdélyi Tudományos Füzetek történeti személyiségrajzai: Veress Endre gróf Kemény József történészről és a történetíró Báthory István lengyel királyról írt monográfiái, id. Kántor Lajos rajza Wass Otíliáról, az Erdélyi Múzeum-Egyesület jótevőjéről, György Lajos Dr. Bitay Árpád életrajzi adatai és tudományos munkássága című műve (ETF 100.), ugyancsak az ő tollából Dr. Rajka László élete és tudományos munkássága (ETF 110.), a zenetörténész Lakatos István A muzsikus-Ruzitskák Erdélyben című értekezése (ETF 111.), Nagy Géza dolgozata Geleji Katona István személyiségéről vagy a Bíró Vencelé gr. Batthyány Ignácról, a gyulafehérvári könyvtáralapítóról megannyi életrajzi forrásmű.

A hazai magyar faluszociológia kezdeteit Venczel József A falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom (ETF 78.) és Szabó T. Attila A transylvan magyar társadalomkutatás (ETF 97.) című munkái jelzik, utalásokkal a Gusti-féle monografikus iskolával való kapcsolatokra. Az irodalmi anyagból Gál Kelemen munkája, a Brassai küzdelmei a magyartalanságok ellen (ETF 10.) s Gyalui Farkasé, A Döbrentei-pályázat és a Bánk bán (ETF 32.) emelkedik ki. Példamutató két sajtótörténeti úttörés: Hofbauer Lászlótól Az Erdélyi Híradó története (ETF 43.) és Kristóf Györgytől Az erdélyi magyar vidéki hírlapirodalom története a kiegyezésig (ETF 109.).

Fontos láncolatot alkotott az ETF sorozatban Románia magyar irodalmának rendszeres számbavétele. György Lajos eredetileg már 1919-től 1924-ig kiadott erdélyi magyar irodalmi bibliográfiáját 1925-ben az Erdélyi Tudományos Füzetek keretében folytatta, s ez a munka 1933-ig Ferenczi Miklós, ugyanettől az évtől társként, majd 1934-től egyedül Valentiny Antal, végül 1940-42-ben Nagyenyedről, Dél-Erdélyre korlátozva Vita Zsigmond tollából jutott tovább.

Az egyik szerző jeles román történész, Vasile Pârvan (A dákok Trójában, ETF 2.); román-magyar kapcsolatra utal id. Kántor Lajos Párhuzam az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Astra megalakulásában és korai működésében című munkája (ETF 116.).

1991 után[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az EME mint tudományos könyvkiadó. eme.ro (Hozzáférés: 2015. aug. 6.)

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A szerkesztő (Szabó T. Attila): A hatvanadik kötet és a kétszázadik szám. Erdélyi Múzeum 1946/1-4.
  • Dávid Gyula: A romániai magyar könyvkiadás első két évtizede. Korunk 1978/12.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]