Csernátoni Pál
| Csernátoni Pál | |
| Született | 1633 Alsócsernáton[1] |
| Elhunyt | 1679. február (45-46 évesen) Nagyenyed[1] |
| Foglalkozása | tanár |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csernátoni Pál (Tsernátoni Pál) (1633? – 1679. február) református tanár.
Élete[szerkesztés]
Székely származású volt. Apáczai Csere János tanítványa, 1656-ban a kolozsvári református kollégiumban az ékesszólás lectora, azután a fiatal Bethlen Miklós útitársa volt Német-, Francia-, Angliában és Belgiumban. 1661-ben megfordult a heidelbergi egyetemen és 1667-ben Leidenben. 1665. október 11-én Bázelben a filozófia magiszteri fokozatot szerezte meg.
Külföldi útjából visszatérve, 1668-ban Nagyenyedre választották meg a számtan és filozófia tanárává. A hittani kérdésekben Dézsi Mártonnal értett egyet, a filozófiában René Descartes rendszerét elsőként ültette át Erdélybe. Tanította Pápai Páriz Ferencet is, aki ezt jegyezte fel róla naplójába: „elsősorban neki köszönhetem mindazt, amit tudok a földrajzból, történelemből és az igaz filozófiából.” 1673-ban elmarasztalták a radnóti zsinaton coccejanus és karteziánus nézetei miatt.
Munkái[szerkesztés]
Kéziratban fennmaradt Logikája a kolozsvári református kollégium könyvtárába került.
Források[szerkesztés]
- Hegyi Ádám: A bázeli egyetem ismeretlen magyar vonatkozású egyleveles nyomtatványai. Magyar Könyvszemle, CXXIV. évf. 3. sz. (2008)
- Kabán Annamária: A magyar nyelvű tudományosság kezdete. Keresztény Magvető, CX. évf. 2. sz. (2004) 209–216. o.
- Sipos Gábor: Az Erdélyi Református Főkonzisztórium kialakulása 1668-1713-(1736). Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület; (hely nélkül): Erdélyi Református Egyházkerület. 2000. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 230. ISBN 973-8231-00-0
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.