Alsócsernáton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Alsócsernáton Csernáton romániai település része.

Fekvése[szerkesztés]

Románia, Erdély, Székelyföld, Kovászna megye. Sepsiszentgyörgytől ÉK-re, a Bodoki-hegység K-i lábánál, a Háromszéki-medence peremén 576 m. magasan, a Csernáton patak mindkét oldalán a 11-es nemzeti főúttól északnyugati irányban fekszik. A falu központjában, enyhe magaslaton áll az egykori erődített templom.

Népessége[szerkesztés]

1992-ben (Alsó- és Felsőcsernátoné együtt) 3403 lakójából 43 román 3360 magyar (székely).

Története[szerkesztés]

Alsócsernáton közigazgatásilag Csernáton része. A pápai tizedjegyzékben 1332-ben latinul Churuacun-ként írták. A név szláv eredetű, a fekete = cserna jelentésű személynév birtokos változata. A két, Alsó és Felső Csernátonról csak összevont statisztikai adatok vannak, de mindenképpen teljesen székely-magyar települések, 3.400 lakosból mindössze 40 román van. 1332-ben plébániatemploma van, melynek papja Péter, aki a pápai tizedjegyzék szerint 5 lotó ezüstött, 1334-ben 32 banálist fizetett (Beke 165). A XV-XVI. században erős várkastély vette körül, amely kiállotta az 1658. és 1661. évi tatárostromot. Az 1836. évi tűzvész után, a templom újjáépítésekor középkori jellegzetességeit nem állították vissza. A reformációkor a reformátusok kezére kerül. Az 1770-es évek elején újra megindul a katolikus élet, amikor Bernáld György kápolnát tart fenn (1766), majd 1821-től Zámbler László (Schematismus 1882, 96). 1844-ben Zámbler János, kanonok, csíkszentmártoni plébános, a falu szülöttje templomot építtet. Állandó lelkészt csak 1793-ban kapnak. 1873-ban szervezik plébániává (Schematismus 1882, 96). Plébániai lakás 1906 után épült. A trianoni békediktátumig Háromszék vármegye része volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Itt található a volt Damokos-kúria, jelenleg múzeum. Benne található - az alapítóról elnevezett - Hanszmann-gyűjtemény. A kúria kertjében skanzen és szabadtéri mezőgazdasági gépészeti kiállítás látható. Nyaranta a múzeum területén kézműves táborokat is tartanak.

Erődtemplomáról[szerkesztés]

A település leírásokból ismert középkori temploma a 15. század végén, de még inkább a 16. század első éveiben épülhetett, valószínűleg egy korábbi épület helyén. A források szerint 4 öl széles, 17 öl hosszú volt, boltozatos szentéllyel és hajóval. A települést 1658-ban tatár, 1659-ben a török pusztította el, nem tudni, hogy ekkor jutott-e valami szerep az erődtemplomnak. A mai templom 1680 – 1700 között épült, kelet-nyugati tájolással, a már súlyosan megrepedezett középkori templom helyére. A régiből mindössze 5-6 méternyi falszakaszt hagytak meg az É-i oldalon, amelyet az új épület falába olvasztottak be. 1830-ban, a tűzvész után átépítették, majd 1904-ben javították a templomot. A 20. század elején az É-i fal bejáratát elfalazták, s a délin új bejáratot nyitottak. A templom mai formájában téglalap alaprajzú, délen portikusszal, nyugaton karzatfeljáróval, nyeregtetővel. A támpillérekkel erősített déli falat öt ablak töri át. Belseje klasszicizáló késő barokk stílusú, különösebb építészeti díszítés nélkül. Berendezéséből figyelemre méltó a Cseffei-család címerével ellátott, gazdagon faragott kő szószéke, amelyet 1700-ban Bernáld János lófő készíttetett. A szószék mellett a vértanú Damokos Tamás sírköve látható. A harangtorony mai állapotában teljesen újjáépített. Sem belsején, sem külső falain középkori részlet nem fedezhető fel. Eredetileg két vagy három emeletes lehetett, keskeny, magas lőrésekkel. A zsindellyel fedett tornyot 1830-ban villámcsapás érte, amikor leégett és harangjai is megolvadtak. Az új tornyot 1835-ben kezdték csak építeni, de még el sem készült egészen, amikor földrengés miatt ismét megrongálódott. Ekkor felső része megrepedezett, amelyet visszabontva újraépítettek. A templomot kerítő ovális alaprajzú várfalnak mintegy 35 m hosszú szakasza az É-i és a D-i oldalon meglehetős épségben fennmaradt. Bejárata egykor a fal K-i görbületébe illesztett kaputorony alatt nyílott, a D-i és az É-i oldal védelmét egy-egy négyzet alaprajzú védőtorony biztosította. Egyházi források szerint a várfal építése 1600 – 1609 közé tehető, ez az időpont azonban vitatott. A templom DNy-i sarkával átellenben az eredeti fal alig egy m magasságig visszabontott maradványa látható. Szemben az épület ÉNy-i sarkával, a várfal már ennél is magasabb; az egykori védőfolyosó szintjéig emelkedik. Az ÉNy-i saroktámmal egyvonalban a védőfal csaknem eredeti magasságig nő és ezzel a magasságig húzódik közel 25 méteren keresztül, ezután megszakad s a harangtoronyig csupán az itt-ott felbukkanó alapkövek jelzik a fal egykori vonalát. A meglehetősen épségben megmaradt É-i falszakasz jól szemlélteti az egykori védőfal fölépítését, méreteit és védműveit. A folyami görgeteg kövekből rakott várfal vastagsága az alapnál 1,80 cm. A fal udvar felőli oldalainak kétharmad magasságán párkány fut körbe; erre támaszkodott az egykori védőfolyosó. A 90 cm vastag mellvéd falát fordított kulcslyuk alakú lőrések törik át, amelyeknek befelé szélesedő fülkéjét szemöldökkövek zárják le. A lőrés külső oldalát téglából rakták, ebből alakították ki a kulcslyuk alakú nyílást. A várfal magassága kívülről 7–8 m, a feltöltődött udvar felől nézve valamivel alacsonyabb. A falakat egykor kívül és belül egyaránt vakolat borította.

Képgaléria[szerkesztés]

  • Képek Alsócsernátonról a www.erdely-szep.hu honlapon [1]

Itt született híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]