Csíkszentmárton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csíkszentmárton (Sânmartin)
Csíkszentmárton.JPG
Az Úr-kápolna
Csíkszentmárton címere
Csíkszentmárton címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Hargita
Rang község
Beosztott falvak Csíkcsekefalva, Úzvölgye
Polgármester Gergely András
Irányítószám 537280
Körzethívószám 0266
Népesség
Népesség 1221 fő (2002)[1] +/-
Község népessége 2322 (2011)[2]
Magyar lakosság 1204
Földrajzi adatok
Terület 41,64 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Csíkszentmárton  (Románia)
Csíkszentmárton
Csíkszentmárton
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 16′ 00″, k. h. 25° 56′ 42″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 00″, k. h. 25° 56′ 42″

Csíkszentmárton (románul Sânmartin, németül Sankt Martin) falu Romániában Hargita megyében. 1850-től hosszú ideig járási székhely volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csíkszeredától 15 km-re délkeletre fekszik Csíkcsekefalvával összenőve.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orbán Balázs szerint lakói a Szentmártoni-patak völgyfőjéből Pálfalváról költöztek mai helyükre. A falut 1332-ben Zenth Márton néven említik először. 1661-ben a tatárok felégették a falut. Egykori járási székhely, iskolája 1614-től, algimnáziuma 1840-től működik. Híresek voltak Márton napi vásárai. 1910-ben 1034, 1992-ben társközségeivel együtt 4465, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásához tartozott.

Csíkszentmártonban talált rovásírás

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Temploma az 1802-ben lebontott 15. századi gótikus templom helyén épült 1803 és 1817 között barokk stílusban. 1525-ben készült Mária-szobra a legrégibb Csíkban. Tornya 1749-ből való.
  • A falu északi végénél áll az 1743-ban egy 15. századi gótikus kápolna helyén épült Úr-kápolna, 1858-ban renoválták.
  • A Mária-kápolna 1845-ben épült.
  • Református imaháza 1847-ben épült.
  • Határában több helyen tör fel jó minőségű borvíz.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)