Szentegyháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentegyháza (Vlăhița, Wlahendorf)
Szentegyháza Gyöngye - panoramio.jpg
Szentegyháza címere
Szentegyháza címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Székelyföld
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Hargita
Rang város
Községközpont Szentegyháza
Beosztott falvak Homoródfürdő, Lövétebánya
Polgármester Molnár Tibor
Irányítószám 535800
Körzethívószám +40 x66[1]
SIRUTA-kód 83749
Népesség
Népesség 6651 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság 6748
Község népessége 6898 fő (2011. okt. 31.)[2]
Népsűrűség 71 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 860 m
Terület 98,48 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szentegyháza (Románia)
Szentegyháza
Szentegyháza
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 20′ 31″, k. h. 25° 31′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 31″, k. h. 25° 31′ 41″
Szentegyháza weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentegyháza témájú médiaállományokat.

Szentegyháza (1899-ig Szentegyházas-Oláhfalu, románul Vlăhița) város Romániában, Erdélyben, Hargita megyében. 1876-ig Kápolnásfaluval együtt alkotta Oláhfalva városát, majd Szentegyházasfalu néven újra falu. 1968 óta, Szentkeresztbányával való egyesülése után város. 1990-ben a Szentegyháza nevet vette fel.

Fekvése[szerkesztés]

A városka Székelyudvarhely és Csíkszereda között félúton, a Központi-Hargita déli előterében a Szentegyházasfalvi-Láz közepén fekszik. 860 m-es magasságával ez Hargita megye legmagasabban fekvő városa. Homoródfürdő és Lövétebánya tartozik hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés]

Északi része az Oláhfalu, az itt legelőbb letelepedett Oláh János nevű pásztor után kapta a nevét.[forrás?][3]

Déli része az egykori Szentkeresztbánya Rókavárossal együtt. 1848-ban az agyagfalvi gyűlésen a Székelyváros nevet kapta.

Története[szerkesztés]

Neve korai építésű templomra utal, mely 1360-ban már bizonyosan állt (ezen a néven először 1614-ben szerepel).

1567. május 17-én János Zsigmond seregét a katolikus székelyek a Tolvajos-tetőn szétverték, a visszavonuló sereg a falut felégette.[4] Az Erdélyi Fejedelemség idején kiváltságos falu volt, lakói főleg fakitermeléssel foglalkoztak. 1575-ben Báthory István kiváltságokat adott lakóinak. 1661. október 21-én Ali pasa serege a Tolvajos-tetőn győzte le a csíki székelyek seregét.

A település 1801-ben vásártartási jogot nyert. 1836-ban csatlakozott Szentkeresztbánya a településhez, nemsokára megkezdődött a vasgyár építése, de 1849-ben az orosz csapatok porrá égették és újjá kellett építeni. 1860-ban vashámorok épültek. A vasüzem a későbbi fejlesztéseknek köszönhetően a mai napig is termel. 1910-ben 2289 lakosa volt, egy kivételével mind magyarok. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 7265 lakosából 7193 magyar, 60 román, 7 német és 5 cigány. Magyarok által legnagyobb arányban lakott város Romániában, illetve legmagasabban fekvő magyar város a világon.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Szent Andrásnak szentelt római katolikus temploma 1760-ban épült, 1822-ben átalakították.
  • Egykori vashámora muzeális érték, itt dolgozták fel az 1838-ban nyitott vasércbánya anyagát.
  • A vashámorok közelében tör fel a borvizes Dobogó-forrás, melynek vizére épült az egykori Dobogófürdő, Ugron Gábor fürdőtelepe a 20. század elején virágzott. 1952-ben egy fúrás következtében 20°C-os, eddig hasznosítatlan ásványvízforrás is tör fel itt.
  • 1975-ben határában a Majzosi kőbánya közelében 26°C-os melegvizet találtak, melyre 1976-ban épült fel Majzos-termálfürdőtelepe.
  • A várostól 3,5 km-re a Vargyas völgyében fekszik Székely-Szeltersz üdülőhely, mely sósborvizes forrásairól nevezetes. A nádasszéki borvízforrás vizében fürödni is lehet.
  • A város központjában található a Múzeumszálló, amely eredeti, népművészeti értékű tárgyakkal rendeztek be, és az idelátogatók meg is szállhatnak a rendkívül hangulatos és igényesen kialakított szobáiban.
  • Nárciszmező: A Majzos-fürdő mellett emelkedő Virágosvész-oldalban tenyészik a halványsárga hagyma egyik igen ritka alfaja (Allium ericetorum subsp. pseudosuaveolens).[5]

Kultúra[szerkesztés]

  • A város büszkesége a Gyermekfilharmónia (ahogyan a helyiek nevezik, a ,,Fili") ahol 140 fiatal énekel és zenél. A kórust Haáz Sándor alapította és dirigálja jelenleg is. Nagy népszerűségnek örvendenek határon innen és túl, gyakran turnéznak Magyarországon és szerte Európában. A Gyermekfilharmónia és a Haáz család 2003-ban Magyar Örökség Díjat kapott.
  • A Bútorfestő Tábor minden évben a húsvéti időszakban szervezett hagyományőrző, szépteremtő kaláka, egyhetes tábor. Célja a régi hagyományos székely bútorfestés megismerése, elsajátítása.
  • A 2012 márciusában alakult Gold Band fúvószenekar közismert, modern könnyűzenei darabokat szólaltat meg fúvóshangszerekre átdolgozva. A 16 réz és fafúvóst dob, szólógitár és basszusgitár, valamint 5 hegedű egészíti ki. A zenészek javarészt a Szentegyházi Gyermekfilharmónia egykori, vagy jelenlegi tagjai, több éves zenei gyakorlattal rendelkeznek.

Testvérvárosai[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Erdélyben, főleg az 1348. évi pestisjárvány után tömegesen jelentek meg moldvai és havasalföldi román bevándorlók, akik önálló falvakat alapítottak, vagy a kipusztult magyar falvak lakosainak vették át a helyét, és vállalták az adók fizetését. Közülük néhányan, akik pásztorkodással foglalkoztak, felhúzódtak a székelyek által lakott területekre is, és elvállalták a székely parasztok állatainak (szarvasmarha és juh) hegyi legeltetését. A székelyek hagyományosan nem használták a magas hegyi legelőket, annál is kevésbé, mivel juhokat nem vagy csak kevés számban tenyésztettek, az általuk tartott szarvasmarha pedig nem is volt alkalmas magas hegyvidéki legeltetésre. Ekkor jelennek meg a Székelyföldön a román eredetre utaló nevek. A román pásztorok egy része, természetesen idővel más mesterségeket is gyakorolni kezdett, mint például az Oláhfalunak nevet adó pásztorember, aki felismerte, hogy a Székelyudvarhely és Csíkszereda között menő kereskedelmi úton kifizetődő lehet egy fogadó és kocsma működtetése.[forrás?]
  4. Felperzselt falvak Erdélyben Székelyhon.ro
  5. Jakab Gusztáv: Lencsevégre került a majzosi hagyma. In: A földgömb, 2012/5. szám, 8-9. oldal.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentegyháza témájú médiaállományokat.
Reinel compass rose.svg Szováta (45 km) Gyergyószentmiklós (43 km) Balánbánya (41 km) Héraldique meuble compas.svg
Székelyudvarhely (19 km)

Észak
Nyugat  Szentegyháza  Kelet
Dél

Csíkszereda (21 km)
Kőhalom (41 km) Barót (30 km) Tusnádfürdő (34 km)