Ugrás a tartalomhoz

Patakfalva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Patakfalva (Văleni)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
KözségFelsőboldogfalva
Rangfalu
KözségközpontFelsőboldogfalva
Irányítószám537107
Körzethívószám0266
SIRUTA-kód83302
Népesség
Népesség333 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság304 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 16′ 03″, k. h. 25° 19′ 50″46.267592°N 25.330525°EKoordináták: é. sz. 46° 16′ 03″, k. h. 25° 19′ 50″46.267592°N 25.330525°E
SablonWikidataSegítség

Patakfalva (románul Văleni) falu Romániában Hargita megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Felsőboldogfalvához tartozik, melytől 4 km-re fekszik a Gáron-patak völgyében. Érdekesség, hogy: „A Patakfalva között letörtető csermelyt Gáron-patak-nak azért nevezik; mert fenn e patakfőnél a Kénos feletti Veresmart nyugati aljában Gáronfalva nevü helység feküdt, mely tatár- vagy mongol-duláskor pusztult el; a helyet, hol feküdt, most is Faluhelyének hivják, s e század elején még gyümölcsfák voltak ott”. – írja Orbán Balázs

Története

[szerkesztés]

1333-ban villa Potoc néven említik először. Határában feküdt a tatárjáráskor elpusztult Gáronfalva és Tihadár nevü település. Területén római urna is került elő. 1910-ben 364 lakosa volt, 1992-ben 266 lakosából 264 magyar és 2 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. Középkori templomát 1802-ben földrengés pusztította el, mai református temploma 1804 és 1816 között épült.

Az első írásos említések: A pápai tizedjegyzékek szolgáltatnak adatokat:

1333 Villa Potok, 1334 Sancto Laurentio, 1487 Pathakfalwa, 1514 Pathakfalu, 1566 Patakfalwa, 1576 Patakfalva, 1698 Patakfalva.

Patakfalva a középkor folyamán Sándorfalvával és Telekfalvával alkotott egy egyházközséget. Közös templomuk Patakfalva délkeleti határában, a Papdombon épült fel, amelyet a gyülekezet 1802-ig használt, amikor az akkori nagy földrengés az épületet használhatatlanná tette. A régi templom környezete napjainkban is a gyülekezet temetője. A régészeti feltárások alapján a legkorábbi templom már a 12. század második felében álhatott. Ezt a templomot a 13-14. század fordulóján átépítették, sarkait pillérekkel támasztották meg. A 15. század végén sokszögzáródású gótikus szentéllyel bővítették melyet téglabordákkal boltozták, padlóját téglával padolták le. Az új templomot kő kerítőfallal vették körül, nyugati oldalára tornyot építettek.[2]

Vallási élete

[szerkesztés]

A középkori templom

[szerkesztés]

A pápai tizedjegyzékben szereplő falu középkori plébániatemplomát 1802-ben földrengés pusztította el. Helye a falun kívül, a temető szélén, a „Papdomb” tetején ma is jól látszik. A keletelt templom tornyának helyét törmelékdomb, hajójának és szentélyének helyét besüppedés sejteti, a cinteremfal vonala egészen jól kivehető. Az elpusztult templom anyagából 1804-től a falu között újat építettek, faragott kövei közül többet befoglalva az új épületbe. A mai templom délnyugati, országút felé néző portikussal védett bejáratát csúcsíves kőkeret szegélyezi, ide épen állítottak fel egy gótikus kapukeretet. Bélletét vályúzatok közé helyezett körtetag alkotja. A templom északnyugati oldalán álló toronynál mind a külső, mind a templomba vezető belső ajtónyílás csúcsíves, körtetagos kőkerettel szegélyezett, a kísérő tagozatok pálca-, illetve sarkantyútagból alakulnak. A három gótikus kapuzat ajtószárnyai is a régi templomból valók, egyiken ma már teljesen elmosódott felirat nyomai látszanak. A régi templom helyéről egy kétszer vályúzott téglaborda darabja is előkerült. Formáját tekintve jóval későbbi építkezésből való, mint a kapuzatok.[3]

A középkori templom felszereléséből ma egy 16,5 cm magas késő gótikus kehely ismeretes, sima felületének vésett díszítésében már reneszánsz elemek is vannak. Felirata, ötvösjegye nincs, készítésének ideje a XVI. század. Az 1660 körül készített egyházi leltár említést tesz egy ezüstpohárról is, ez után azonban később ezeket jegyezték be: „N.B. Az melly eszközök voltak az Sacramentumok ki szolgáltatására valók, azok Thököly járásakor az Tatárok tüze [...] mind el veszet két abroszon kivül, hanem az után. Nemzetes Ferentzi István Ur Istenes indulattyaból adot az Eccla számára: egy tisztességes Ezüst Pohárt [...] in Visjt. Part. 1700. 22. 9-bris pr. Mich. Nánásj.” Patakfalva szerény jövedelmű plébániáját 1333-ban jegyezték be a pápai tizedjegyzékbe: „Item Lumbasius sacerdos de villa Potok solvit II. banales.” Nem sokkal e bejegyzés kelte előtt épülhetett a falu kora gótikus kőtemploma, melynek kapuit dicséretes módon eredeti rendeltetésüknek megfelelően építették be az új templomba. E középkori templom építéstörténetét a temetőben a régi épületből maradt alapfalak feltárásával esetleg majd tisztázni lehet. A három, majdnem egyforma csúcsíves kapukeret egységes építésről tanúskodik, és az építők igényességét bizonyítja. A csúcsíves keretek profilalakítása a gótika korábbi szakaszára utal. Hasonlóan alakították Felsőboldogfalva nyugati ajtókeretét. E profilsémát, s így a templom építését is, Udvarhelyszék emlékanyagában a XIV. század első negyedére keltezhetjük. Az építők a faragott részekhez vulkáni eredetű követ használtak. Jóval későbbi időre, a XV—XVI. század fordulója utánra mutat a templom helyén talált téglaborda-töredék. Vidékünkről hasonló az 1522-es évszámmal jelzett homoródjánosfalvi templom hajójából ismeretes. Ez a bordadarab Patakfalva templománál új építkezést jelez: késő gótikus boltozást az épület valamelyik részében. Ebben az építésben bizonyára részes volt már a plébániához tartozó mindkét falu: Telekfalva és Sándorfalva népe, de a megye közjogi szolgálatában korábban feltűnő Patakfalvi család is. A Patakfalvi családból Szilveszterről hallunk legkorábban, akinek megöletése miatt 1487-ben testvére, Péter javára hoznak ítéletet a szék kapitánya, bírái és esküdtjei. 1505-ben, a székely közösség udvarhelyi gyűlésén Patakfalvi Pétert, Kelement és Lukácsot választják a bírák közé. Péter közjegyzői tisztségét egy 1514-ben kelt birtokügyi oklevél igazolja. Ugyanezt a tisztséget viselhette Balázs is 1550-ben. A három falura vonatkozó adatok a XVI. század második felében a következők: 1566-ban Patakfalvárói egy, Telekfalváról 4 lófő nevét jegyzik fel, a szabad porták összeírásakor Patakfalván 17, Telekfalván 23, Sándorfalván 8 kaput találnak. 1576-ban 16 jobbágyporta van Patakfalván, nagyobb részük a fejedelemé. Patakfalva, Telekfalva és Sándorfalva hajdani együvé tartozásáról és az egyházi épületek közös fenntartásáról akkor értesülünk, amikor már a különválással próbálkoznak. A generális vizitáció a különválást 1644-ben és 1646-ban nem engedélyezi. 1661-ben, „Ali Passa járása” alkalmával az egyház javait felprédálták, de úgy látszik, a templomot is megrongálták az itt átmenő törökök, mert 1664-ben a telekfalviak által kért fele lelkészi szolgálatot csak akkorra ígéri a parciális szinódus, ha a templom s egyéb épületek építését befejezték, külön meghagyva, hogy a „sándorfalviak hasonlóképp épitsenek”. Sándorfalva 1697-ben önállósul, a különváláskor a templom fenntartását és a javak szétosztását így határozzák meg: „Patakfalva azért félti Sándorfalvának tőlle való elszakadását, mert az templom és Parochia ház épitésében dolgok könnyebb, de az nem félelmetes, mert magától is Patakfalva és Telekfalva elégséges azok jó procuralasokra. [...] Az mi mobile bonumokat Ali Passa Járása után az Három Eccla, S.T. és P. falvak pénzen vötenek, abból harmadrészt kévánnak.” 1691ben, „Thököly járásakor” újabb pusztulás éri az egyházi ingóságokat, de lehet, hogy a templomot is. Egy rövid leltári feljegyzésből tudjuk meg, hogy tornya is volt a templomnak: „Patakfalvi Eccla vette a Toronybéli Kis harangot, Telekfalva nélkül, azért nincsen része benne Telekfalvának.” Telekfalva 1760-tól önállósul, de valószínűleg már 1667 után volt külön temploma. Patakfalva egyháza ettől az időtől maradt magára az addig közös templom fenntartásában. Az 1782. november 16-án tartott vizitáció a templomot jó állapotban találja, mert csak ezt jegyzi meg róla: „a templom körül jó Collat deszkából kert vagyon”.[4]

A reformációra való áttérés

[szerkesztés]

Források hiányában pontosan nem ismerjük időpontját, arra, akárcsak a többi szomszédos település esetében, a 16. század közepe táján kerülhetett sor.[5]

A jelenlegi templom

[szerkesztés]

Mivel 1802-ben a régi templom földrengés következtében használhatatlanná vált, 1804-1816 között új templomot építettek a falu központjában. A régi templom kapuit eredeti rendeltetésüknek megfelelően építették be az új templomba.

A templom méretei:

  • alapterülete: 189 m2, a falak vastagsága 1 m, a déli oldalon egy cinterem csatlakozik a hajóhoz
  • hajó: 21X7,8 m = 164 m2, belmagassága 7,5 m
  • torony: a nyugati oldalon helyezkedik el, 25 m2, magassága 27 m, az 1977-es földrengés után 3 koszorúval és 2 támpillérrel erősítettek meg.

Orgona: 5 regiszteres, lábfújtatós, Rieger Ottó építette 1923-ban.

Harangok:

  • régi harang: 94 kg, felirata: „Gloria im excelsis Deo. Anno domini 1668 – Andreas Filck”
  • felújított régi harang: a fent említett harang megrepedt, ezért megnagyobbítva újraöntették, új súlya 161 kg, felirata: „Isten dicsőségére a patakfalvi ref. egyházközség régi harangját megnagyobbítva újra öntette Tek. Özv. Ferenczy Lajosné és leánya Tek. Bedő Gyuláné, Ferenczy Ilus 1912”
  • jelenlegi nagy harang (régi kisharang): 118 kg, felirata: „Hívek áldozatkézségéből. Patakfalvi ref. egyház. 1923”
  • jelenlegi kisharang: 100 kg, Andrásofszky Efraim öntötte 1902-ben, Márton Józsefné (szül. Oláh Rebeka) adománya.

Patakfalvi lelkészek

[szerkesztés]

1333 – 1742 (ebből az időszakból sajnos csak egyetlen lelkészre van adat)

  • Lumbasius, 1333

1743 – 2015 (ebben az időszakban összesen 40 lelkész szolgált)

• Franciscus Székelhidi 1743 • Andreas Pál • András Fábián • Johannes Josa 1753–1757 • Josephus Szarokmai • Franciscus Firna 1763 • Andrea Dobai 1769 • Samuel Zóllya 1770 • Sándor Bakó 1777 • Samuel Páfi 1778 • Johannes Kovats • Stephanus Kováts1801 • Petrus Gaál 1804 • Gabriel Casparol 1805 • Josephus Sera 1809 • Moses Petre 1820 - 1825 • Ladislaus Székely 1825 - 1826 • Stephanus Györke 1826 • Elias Illyés 1826 - 1836 • Samuel Balázs 1848 - 1849 • Maksai Áron 1886 • Karacson Sándor 1886-1891 • Sándor Andás (patakfalvi születésű) 1892–1897 • Molnár Vilmos 1897-1898 • Baczoni Tókos Jenő 1899-1905 • Szabó Gyula 1905–1913 • Tunyogi Csapó János 1914–1917 • Péter Gábor 1917–1926 • Költő István 1927–1928 • Fábián Adorján Béla 1928–1937 • Krizbai Miklós 1939-1945 • Bak Sándor 1945-1957 • Nagy Dániel 1957-1960 • Kassay Géza 1960-1962 • Köblös Domokos 1963-1965 • Czell Benjámin 1965-1971 • Hegyi Sándor 1971–1979 • Antal Zoltán 1979-1989 • Horhát Miklós 1990–1993 • Geréb László 1993-

Régészeti ásatások

[szerkesztés]

2014 májusában elkezdődtek a régészeti ásatások a Haáz Rezső Múzeum szervezésében, Nyárádi Zsolt vezetésével. Az ásatások eben az esztendőben a középkori templom szentélyét, sekrestyéjét, és cinteremfalát kutatták öt 5x5m felületű szelvényekben. A 125 négyzetméternyi felületben 108 temetkezés maradványait tártuk fel a 12. századtól kezdődően a 18. század közepéig. A feltárások anyagi hátterét Andre Gongiar (Arhaeotek-Canada) teremtette elő, ugyancsak ő szervezte be azt a tengeren túli antropológus csoportot, amely aktívan részt vett a feltárásokon. A közel négy hónapig tartó feltáráson több mint 40 egyetemi hallgató vett részt új kutatási módszereket és rendszereket építve ki a professzorok vezetésével.

Hivatkozások

[szerkesztés]