Homoródfürdő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Homoródfürdő (Băile Homorod)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
Rang falu
Községközpont Szentegyháza
Irányítószám 535801
SIRUTA-kód 83767
Népesség
Népesség84 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság64
Földrajzi adatok
Tszf. magasság720 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Homoródfürdő (Románia)
Homoródfürdő
Homoródfürdő
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 21′ 03″, k. h. 25° 28′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 03″, k. h. 25° 28′ 05″

Homoródfürdő (románul Băile Homorod) falu Romániában, Hargita megyében. Régen kis székely falu, ma országos jelentőségű üdülőtelep hideg-melegvizes szénsavas fürdővel, bő vizű borvízforrásokkal. 1968 óta Szentegyházáhozhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Székelyudvarhelytől közúton 16,9 km-re északkeletre, a Nagy-Homoród és a Fürdő-patak völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

Borvizét már a rómaiak is ismerték. A Földvár nevű helyen 2. századi római castrum nyomaira bukkantak. Az itteni borvízforrások vizét először 1820-ban elemzi Pataki Sámuel. A fürdő a 19. században indult fejlődésnek, amikor a forrásokat köpübe foglalják, sétányokat, zenepavilonokat építenek, 1890-re eléri fejlődésének csúcspontját. 1773-tól 1968-ig Kápolnásfalu fürdőtelepe, a települést 1913-ban veszik fel a Helynévtárba. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. Ma diáktábor van itt, 12 borvízforrása jóízű borvizet ad az ide látogatóknak. 1992-ben 72 lakosa volt, 1 román kivételével mind magyarok.

Fürdőélet[szerkesztés]

A Homoródfürdő területén feltörő források már régóta ismertek és kedveltek voltak. Egyes kutatók szerint már a római korban létezett egy fürdő, mivel a közelben található Földvár nevű helyen római kori maradványokat tártak fel. A szépséges Ilona völgyében, fenyvesek közt elterülő Homoródfürdőt már az 1700-as években jelentős fürdőhelyként emlegették, jótékony hatású változatos összetételű, bővízű ásványvíz forrásait széles körben ismerték. 1898 óta önálló település, 1968-ig Kápolnásfalu tulajdonába volt, azóta Szentegyházához tartozik. Orbán Balázs leírása szerint Homoródfürdőn mintegy „15 falusias kinézésű ház van festőies rendetlenségben szétszórva (...) van két Lobogója is (...) a felső két fokkal melegebb az alsónál, rendszerint itt kezdik a fürdést, és az alsóban végzik. (...) Homoród a múlt század közepetáján Erdély leglátogatottabb fürdője volt, s bár versenytársai (Tusnád, Borszék, Korond) emelkedésével hanyatlott, de azért most is Székelyföldnek igen kedvenc fürdője, hol nyári idény alatt mindég kedves társaság szokott egybe jönni, melynek köréből a nagyobb fürdőhelyeken szokásos feszengés száműzve van.” Az 1800-as évek végén Hankó Vilmos leírásában Homoródfürdőt így jellemzi: „A kútak kőküpübe vannak foglalva, a fürdő források nők és férfiak számára elkülőnített tükörfürdőkké átalakítva. A fürdőházban meleg kádfürdőket is készítenek. (...) Homoród nem luxus-fürdő: kitűnő vasas forrásait, pompás fenyvesét csak azok keresik fel, kik igazán gyógyulni és ödölni akarnak. A rendelkezésre álló lakó szobák (80 szoba) egészségesek és olcsók: de berendezésükben csak és kizárólag csak azt nyújtják, a mire szükség van.” Az 1900-as évek elején Nagysolymosi Koncz Ármin székelyudvarhelyi gyógyszerész 30 évre bérbe vette Homoródfürdőt, valamint megvásárolta a közelben található Lobogófürdőt. Az elismert gyógyszerész jelentős beruházásokat eszközölt mindkét telepen. Homoródfürdőn villákat, vendéglőket építtetett, sétányokat, pavilonokat alakítottak ki a területen. A vendégek szórakoztatására tenisz- és tekepályát, játszóteret, mozit létesíttetett a fürdőtelepen. Rendelkezésre álltak különböző tornaszerek, gőzfürdő, önműködő, zenélő körhinta, a „Ringelspiel” is. Az élelmet frissen szállíttatta Székelyudvarhelyről, a zenét egy tizennégy tagú cigányzenekar szolgáltatta, valamint különféle bálok, mulatságok szervezésével is kedveskedett a fürdővendégeknek. Ugyanakkor fényképész, fodrász, orvos, mozgó gyógyszertár, bazár és szatócsbolt is rendelkezésre állt a telepen. Koncz Ármin nemcsak fejlesztette, hanem széles körben népszerűsítette is Homoródfürdőt és jótékony hatású ásványvizeit. Az itt található források közül a Klotild forrás vizét palackozta és forgalmazta Homoródi ásványvíz néven. 1912-ben új forrást fedeznek fel és foglalnak be, melynek vegyelemzését dr. Fabiny Rudolf kolozsvári egyetemi tanár végezte el. A Mária-forrás vizét a két világháború között Lacrima Homorod néven palackozták. Az első világháborút követően az Ilona-völgyben hétvégi házak, nyaralók létesültek, idővel pedig a Földvár-patak völgyében családok telepedtek le. Az államosítás után a villákat szakszervezeti üdülőként működtették, majd a megyésítés után diáktábort létesítettek a telepen. Homoródfürdőt rendbetették, modernizálták és kibővítették, létrehozva mintegy ezer férőhelyes országos diáktábort, mely 1989-ig működött. A rendszerváltás után még rendeztek diáktáborokat egyetemisták számára Homoródfürdőn, de az is megszűnt pár év múlva. A telep fokozatosan hanyatlott, leromlott az elkövetkező időszakban. Idővel melegfürdő, motel létesült a kedvelt Lobogóforrás mellé, 2012-ben felújították a szabadtéri borvizes medencét. Lassan a telepen eszközölt beruházásoknak, fejlesztéseknek köszönhetően látogatottabb lett Homoródfürdő, napjainkban egyre gyakrabban keresik fel a hajdan népszerű fürdőhelyet. Nemcsak a kikapcsolódásra, kezelésre vágyók látogatják Homoródfürdőt, hanem azok is akik friss, üdítő, jótékony vizet szeretnének fogyasztani a mindennapjaikban. Homoródfürdő legismertebb borvízforrásai napjainkban a Lobogó- és a Mária-forrás. Ezenkívül ismert még a Vészfarki-, Csorgó-, Klotild-, Ilona-, Kálmán-, Fenyves-, Tódor Sándor és a Szénhomoródi borvízforrás.

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Ábrám Zoltán: Szentegyháza: a helység múltja és jelene. 1998
  • Jánosi Csaba – Péter Éva – Berszán József – Jánosi Kincső: Udvarhelyszék ásványvizei. IN: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2009 – II. Szerk. Murányi János. Csíkszereda, 2009. 221-232.
  • Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, 2009.
  • Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.

Külső hivatkozások[szerkesztés]