Hodgya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hodgya (Hoghia)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Hargita
Rang falu
Községközpont Felsőboldogfalva
Irányítószám 537101
Körzethívószám 0266
SIRUTA-kód 83259
Népesség
Népesség 303 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 277
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Hodgya (Románia)
Hodgya
Hodgya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 16′, k. h. 25° 13′Koordináták: é. sz. 46° 16′, k. h. 25° 13′
Hodgya weboldala

Hodgya (románul Hoghia) falu Romániában, Hargita megyében.

Földrajza[szerkesztés]

A falu a Sükő-pataka mentén, községközpontjától Felsőboldogfalvától 5 km-re fekszik. A falu tulajdonképpen a patak völgyében fekszik, és minden oldalról dombok határolják: délen, Bikafalva felől Falbükk és Kicsierdő; keleten és északkeleten, Székelyudvarhely felől Csicser (671 m) és Budvár (635 m); északon, Farcád felől Gaczhomloka, míg nyugaton Honthegye (575 m).[2]

Földrajzi koordinátái: é. sz. 46° 16′, k. h. 25° 13′.[2]

Története[szerkesztés]

A település a tatárjárás idején keletkezett, feltehetőleg a Közép-Küküllő vidékéről költöztek a Budvár védelmébe a lakosok, első írásos említése 1566-ból van, Hagya néven. Története során háromszor költözött, távolodva a szomszédos Farcádtól, a bővebb vizű kutak és források mellé húzódva. Orbán Balázs szerint a falu egykor nem itt, hanem a véckei és szentdemeteri határban a Hodgya-patak mellett feküdt. 1910-ben 444, 1992-ben 276 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

A legelső adatok a település lakosságára, illetve annak összetételére 1576-ból maradtak fenn, és a Székely Oklevéltárban találhatóak. Ebből megtudhatjuk, hogy 1576-ban a Báthori István és Bekes Gáspár közötti kerelőszentpáli csatában a fejedelem oldalán már jelen volt két 50 dénáros adót fizető hodgyai főember: Hoggiai Lukaczi és Hoggiai Janos. 1591-ben már volt két főember (Hoggiai István és Hoggiai Mihály), két királybíró (Hoggiai Lukaczi és Hoggiai Janos), valamint szabadosok, lófők és jobbágyok. A Bethlen Gábor által 1614. február 18-án végeztetett összeírásban négy nemes, nyolc lófő, öt gyalog puskás, hét szabados, öt ősjobbágy, négy zálogos jobbágy és egy jövevény szerepelt.[3]

A falu lakosságának megoszlása 1850 és 2005 között a következő:[4]

Év Ortodox Görög
katolikus
Római
katolikus
Református Evangélikus Unitárius Izraelita Egyéb Baptista Pünkösdista Összesen
1850 - - 10 398 - - - - - - 408
1857 - - 15 438 - - - - - - 453
1869 - - 10 436 - - - - - - 446
1880 - - 7 423 - 1 - - - - 432
1890 - 1 15 416 - - - 2 - - 434
1900 - 1 25 408 - 11 - - - - 444
1910 - - 25 409 - 6 4 - - - 444
1930 - - 21 394 - 5 3 2 2 - 425
1941 2 - 28 432 - 8 - 3 3 - 473
1992 - - 23 249 - 4 - - - - 276
2005 - - 20 225 - 2 - - - - 285

Látnivalók[szerkesztés]

Református temploma 1812 és 1825 között épült. Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művében így ír a templomról:

„A hosszan elnyúló két Hodgya (alsó és felső) 1758-ban válván el Farczádtól, régi templomot nem tud felmutatni; de uj templomában igen egy régi ónkannát, mely egyike a székelyföld legrégibb és legékesebb szent edényeinek. Ennek alakja nyolcz szögü, mindenik lapon gót ornamentika alkotta diszfödélzet (baldachin) alatt egy-egy szent alakja van bevésve, mélyitett és nem kidomboritott vonalokkal; alól sárkányok s más a gót ornamentikába felvett szörnyek. … Kár, hogy ezen becses müemléket az ajándékozó neve és az ajándékozás évszámainak bevésetése által megcsonkitatta. Adták e kannát hodgyai Tamási Károly és neje Mauchs Jozefa 1801-ben, mi fölül körirva van. Oldalán később 1835-öt is bevésték. Hogy az adományozók kezébe hogyan és mikor került, arra semmi adattal nem birunk.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Pest, 1868 (Online elérés)[5]

Korábban mind a Felszegnek, mind az Alszegnek külön temploma volt, melyeket azonban le kellett bontani súlyos állapotuk miatt. Vita után az új templom az Alszegen épült fel.

A faluban Józsa Béla költőnek emlékmúzeuma volt, jelenleg (2004-től) Néprajzi Gyűjtemény működik az épületben.

Híres szülöttei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. ^ a b Andrási 2006, 13. o.
  3. Andrási 2006, 48. o.
  4. Andrási 2006, 49. o.
  5. Andrási 2006, 26. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]