Pálffy Árpád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pálffy Árpád
Született1931. február 1. (93 éves)
Hodgya
Állampolgárságaromán
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Pálffy Árpád (Hodgya, 1931. február 1. –) székelyföldi keramikus, szobrász, RMDSZ-politikus.

Élete[szerkesztés]

Szülei, Pálffy Imre és Józsa Katalin földművesek voltak, kulákok. Hárman voltak testvérek.

Elemi iskoláit Hodgyán, majd Székelyudvarhelyen végezte, ahol 1950–ben, a mostani Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után 10 évig volt földműves.

1960-ban Csíkszeredában az Olt szövetkezet kerámiarészlegén díszítő munkás. 1963-ban a csíkdánfalvi feketekerámia-részleg felelőse, ahol új kerámiamodelleket is tervezett. 1964-ben az Olt Szövetkezet főtechnikusává nevezték ki, feladata volt az összes népművészeti részleg irányítása, majd 1965-ben a Hargita Művészete Szövetkezet alelnöke lett. Később a Faipari Feldolgozó Üzemhez került tervezőnek. 1989-ben részt vett a csíkszeredai RMDSZ városi, valamint megyei egységeinek a megszervezésében. A 21 körzet megszervezése után megválasztották a városi RMDSZ alelnökévé,[1] majd később elnökévé. Innen ment nyugdíjba 1990-ben. Csíkszeredában él, saját tervezésű házában.

Művészeti tevékenysége[szerkesztés]

Munkái közül 120 darabot a Csíki Székely Múzeum őriz.

Ha figyelemmel követjük a csíki népművészek mai törekvését, azt látjuk, hogy ez igen számottevő igény mellett mindinkább előtör a népi gyökerek számon tartása és gyakorlati alkalmazása. Ez a nézet szabja meg a szobrász-kerámikus Pálffy Árpád művésziségét is. Pálffy következetes munkával irtja ki a füstölt kerámiából a torzító jövevényeket és a régi formák tömörségétől indulva, a legmerészebb eljárásokig nyújtja a vasoxidos agyagot, kipróbálva számtalan iparművészeti lehetőségét. S ha korongolt fejeire gondolok (ami ez ideig egyedülálló megvalósítás), ahogy a pörgő fazekas-szerszám merev szimmetriáit tömör, de hangulatilag mozgalmas portrékká munkálja, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a csíki fazekasság, melyre Imets András egész életét tette fel, népünk számottevő értékeként a hozzáértő művészek gondjaiban letisztulva fejlődik tovább.

– Sántha Imre (Korunk, 1967. 3. 399. oldal)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. (Hozzáférés: 2016. január 20.)
  2. Okos Márton (1994. szeptember 2.). „Ady újra Kalotaszegen”. Pest Megyei Hírlap 38 (205), 8. o. (Hozzáférés: 2016. január 25.)  
  3. Archivált másolat. (Hozzáférés: 2016. január 20.)
  4. http://www.hodgya.ro/old/index.php?m=1161678083[halott link]
  5. (1967) „Pálffy Árpád: korongolt legényfej (Csíkszereda)”. Korunk 26 (1), 125. o. (Hozzáférés: 2016. január 25.)  
  6. Pálffy Árpád szobrai. kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
  7. (2010) „Eseménynaptár – December”. Együtt 12 (1), 125. o. (Hozzáférés: 2016. január 25.)  
  8. Márton Árpád, Cseke Gábor. Lepel alatti mítosz, Színek a palettán (Beszélgetőkönyv). Hozzáférés ideje: 2016. január 25. 
  9. (2008) „Dsida versek kárpátaljai olvasata”. Kárpátaljai Hírmondó 4 (2), 32–33. o. (Hozzáférés: 2016. január 25.)  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]