Márton Áron

Márton Áron
Csomafáy Ferenc felvétele
Született	1896. augusztus 28. Csíkszentdomokos
Elhunyt	1980. szeptember 29. (84 évesen) Gyulafehérvár
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	katolikus pap emberi jogi aktivista
Tisztsége	gyulafehérvári püspök (1938. december 24. – 1980. április 2.) katolikus püspök (1939. február 12. – ) apostoli kormányzó (1970. március 4. – 1971. november 15.)
Kitüntetései	Világ Igaza díj (1999. december 27.)
Sírhelye	Gyulafehérvári érseki székesegyház
gyulafehérvári püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	latin rítusú katolikus egyház
Pappá szentelés	1924. július 6. Gyulafehérvár
Püspökké szentelés	1939. február 12. Kolozsvár, Szent Mihály-templom
Szentelők	Andrea Cassulo (főszentelő) Pacha Ágoston (társszentelő) Fiedler István (társszentelő)
Hivatal	gyulafehérvári püspök
Hivatali idő	1938–1980
Elődje	Vorbuchner Adolf
Utódja	Jakab Antal
Hivatal	A Szatmár-Nagyváradi egyesített egyházmegye apostoli adminisztrátora
Hivatali idő	1938–1942
Elődje	Fiedler István
Utódja	Scheffler János (de jure Napholcz Pál kinevezett püspök)
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Erőss Alfréd 1949. február 2.
Tisztelete
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Boldoggá vagy szentté avatási státusz	Isten szolgája
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Márton Áron témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke, cimzetes érsek.

Jelmondatául a „Non recuso laborem” – nem futamodom meg a munkától – mondatot választotta. „Ez a latin nyelv gazdagsága alapján akár így is fordítható: nem utasítom el a bajt, a nyomorúságot, a szenvedést. Mély értelmű utalás volt ez munkával és szenvedéssel teli életére. Áron püspök a második bécsi döntés után a vissza nem tért Dél-Erdélyben maradt, Gyulafehérvárról kormányozta egyházmegyéjét. A háború alatt, és az azt követő nehéz években az emberi jogok és a keresztényi szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt”.

„…olyan püspök volt, aki nemcsak szerette a rá bízottakat, hanem ismerte is őket. Ő még nem átallotta kikérni a társadalom világi kutatóinak, a szakértőknek a véleményét, odafigyelt a szociológusok és szociográfusok adataira és következtetéseire; ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. Nemcsak sziklaszilárd volt, amint ezt sokan legjellemzőbb erényének tartják, hanem – bölcsessége és műveltsége mellett – okos is.”

„	Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség.	”
– 1944-ben Kolozsvárott tartott beszéde

Élete a kommunista rendszerig

Pappá szenteléséig

Székely földműves család harmadik gyermekeként született az erdélyi Csíkszentdomokoson. Édesapja Márton Ágoston, édesanyja Kurkó Julianna volt. Elemi iskolába szülőfalujába, a Római Katolikus Elemi Népiskolába (1903–1906) járt. Középiskolai tanulmányait előbb a csíksomlyói Katolikus Gimnáziumban (1907–1911), a csíkszeredai főgimnáziumban (1911–1914), majd a gyulafehérvári kisszemináriumban (1914–1915) végezte. Itt érettségizett 1915. június 12-én.

Márton Áron 1920 körül

Három nappal később, június 15-én harctéri szolgálatra kapott katonai behívót. Először a székelyudvarhelyi 82-es gyalogezred közkatonája volt, majd tizedes és hadapródjelölt lett. Még ugyanazon év októberétől 1916 júniusáig Doberdónál teljesített harctéri szolgálatot. 1916 nyarán Nagyszebenben tisztiiskolai kiképzésben részesült, utána pedig ismét a frontra vezényelték. Több mint egyéves (1916 szeptemberétől 1917 decemberéig) Ojtozi-szorosbeli frontszolgálat után Asiagóban harcolt. Négyszer meg is sebesült. A háború után hazatért, s önálló gazdálkodásba fogott, majd rövid ideig a Brassóban lévő Schiel gyár vasesztergályosként alkalmazta, de a gyár szász nemzetiségű igazgatója hamar elbocsátotta, mivel nem volt szász. Ezt követően visszatért Csíkszentdomokosra, ahol rövid hezitálás után rájött, hogy őt Isten más feladatra, mégpedig népének szolgálatára szánta. 1920 őszén – kicsit megkésve – jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. Határozottságával és kiegyensúlyozott életvitelével hamar kitűnt szemináriumbeli társai közül, s tanárai is csak elismerő szavakkal illették.

Teológiai tanulmányait befejezve, 1924. április 19-én Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök diákonussá, július 6-án pedig pappá szentelte Gyulafehérvárott. Első szentmiséjét szülőfalujában mutatta be.

A püspöki székig

Ezt követően Ditróban, majd 1925-től Gyergyószentmiklóson volt káplán. 1926-tól a gyergyószentmiklósi Állami Főgimnáziumban, 1928-tól a marosvásárhelyi Katolikus Főgimnáziumban hittanárként és a fiúnevelde igazgatóhelyetteseként tevékenykedett. 1929. július 1-jén plébánosi kinevezést kapott Verestoronyra és a nagyszebeni Szent Teréz árvaházban tanulmányi felügyelő lett. 1930–1932-ben udvari káplán és püspöki levéltáros volt Gyulafehérváron. 1932-től püspöki titkárként, az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség egyetemi szakosztályának vezetőjeként, valamint egyetemi lelkész és hitszónokként tevékenykedett Kolozsvárott.

XI. Piusz pápa 1938. december 24-én gyulafehérvári püspökké nevezte ki Márton Áront. A következő évben, 1939. február 12-én szentelték föl.

Isten szolgája, Márton Áron 1940-ben

A háború és a zsidók deportálása ellen

1938. novemberi beszédében, amely az Erdélyi Iskola hasábjain nyomtatásban is megjelent, elsők között tiltakozott a háború ellen. 1944. május 18-án Kolozsvárott, a Szent Mihály-templomban mondott beszédében a püspök bátran felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, az akkori észak-erdélyi magyar polgári hatóság jelenlétében. Május 22-én levélben szólította fel Sztójay Döme miniszterelnököt, Jaross Andor belügyminisztert, a főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását. Válaszul Kolozsvár rendőrkapitánya kiutasította a városból. Kiállása miatt 1999. december 27-én a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a „Világ Igaza” címet adományozta neki. A posztumusz kitüntetést a bukaresti izraeli nagykövet 2000. június 20-án adta át Jakubinyi György érseknek.

A világháború utáni évek

Miután 1944 őszén a szovjet és román csapatok megszállták Észak-Erdélyt, Márton Áron a helyén maradt, és a Gyulafehérvári Egyházmegye püspökeként küzdött a magyar kisebbség jogaiért, a vallás- és a lelkiismereti szabadságért harcolt. Az egyre erősödő kommunista és ateista rendszer szerette volna a vallást mielőbb felszámolni Romániában. Hét másik püspöktársával 1948. március 19-én közös levelet intézett a román minisztériumhoz az alkotmány-tervezetben felfedezett ellentmondások miatt, a lelkiismereti- és vallásszabadságot illetően. Levelükben kérték a vallásszabadság kiterjesztését a Romániában gyakorolt összes vallásra, a vallásoktatás biztosítását minden fokú és jellegű iskolában, valamint a vallásgondozás lehetőségét a hívek számára a hadseregben, katonai kórházakban, árvaházakban és fogházakban. A román görögkatolikus egyház betiltásakor, 1948. október 11-én körlevélben hívta fel a katolikus papokat, hogy „a görögkatolikus testvéreinket előzékeny szeretettel a legmesszebbmenő vallási támogatásban és segítségben részesítsék, amikor szükséges, templomainkat, kelyhünket és egyházi felszereléseinket a keleti szertartású szentmise bemutatására készségesen rendelkezésükre bocsássák”.

1949 tavaszán Márton Áron Felcsíkon volt bérmaúton. A gyimesi hívek egy fehér lovat ajándékoztak neki, s a püspök, fiatal férfiak vezetésével lóháton vonult be Csíksomlyóra, amit az állami hatóság lefilmezett. A püspök a búcsú után, régi szokás szerint, részt vett a székelyudvarhelyi úrnapi körmenetben. Az állami szervek tervbe vették Márton Áron letartóztatását Székelyudvarhely és Segesvár között. A sofőrje mezei és hegyi utakon vitte haza Gyulafehérvárra a püspököt, s mire a hatósági szervek észbe kaptak, a püspök már otthon volt. A püspöki palotát ezután állandó megfigyelés alatt tartották.

1949. június 21-én, a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltek, hogy elvitessék magukat Tövisre a vasútállomásra, ahonnan vonattal akartak tovább utazni Bukarestbe. Félúton a sofőr megállt, s motorhibát színlelt. Röviddel ezután „éppen arra jött egy másik autó” – civil ruhás rendőrökkel. Ezek „készségesen” felajánlották autójukat a püspöknek. Miután elindultak, a hatósági személyek felmutatták igazolványukat, s kijelentették, hogy parancsuk van a letartóztatására. Szemét bekötötték és figyelmeztették, hogy nem kérdezhet semmit, kérdéseket csakis nekik van joguk feltenni. Amikor az autó megállt, kiszálltak valamennyien, majd levették szeméről a kendőt. Az épületekről, a tornyokról és a zárt udvarról a püspök könnyen ráismert Nagyszebenre. Egy zárt helyiségben gúnyos megjegyzések közepette vallatni kezdték, de ahogy ezt később maga is mesélte, testileg nem bántalmazták.

Fogságban

Márton Áron letartóztatásának híre eljutott Rómába is, és a L’Osservatore Romano című vatikáni napilap 1949. július 1-jén így írt a történtekről: „Nem hihető, hogy az erőszak új volt számára. A kormány szándéka, a diadalmas napok során elszenvedett kudarcok miatt, túlságosan is világos volt. Egyszerűen csak fel kell idézni június első felének napjait, amikor Márton Áron diadalmas útja lefolyt, valamint a román sajtó féktelen támadásait, amelyekkel a kiváló főpap személyét besározni akarták. Nem gondolták, hogy ezzel még csak fokozódik a hívekben a főpásztoruk iránti szeretet, és Péter székéhez, a Szentatyához való ragaszkodás…”

Márton Áront, 25 éves papi jubileumára, XII. Piusz pápa címzetes érsekké nevezte ki. A körülményeket tekintve észszerűbbnek tartották, hogy ezt se Gyulafehérvárott, se másutt ne tegyék közzé. A rákövetkező évben azonban már mint érsek szerepelt a pápai évkönyvben, s ennek alapján több levél érkezett a püspöki irodába ilyen címzéssel.

Márton Áron minderről akkor már semmit sem tudott. Először vizsgálati fogságba került, ami körülbelül két évig tartott. Ez alatt az idő alatt többször vitték át egyik börtönből a másikba. Volt a pitești-i, a nagyenyedi és a máramarosszigeti börtönökben. A bukaresti katonai törvényszék 1951. július 13-án 10 év szigorított fegyházra és életfogytiglani kényszermunkára ítélte. 1952-ben Máramarosszigeten közös cellába került Alexandru Todea görögkatolikus püspökkel, akivel kitűnő kapcsolatban maradtak szabadulásuk után is.

Márton Áron helyzete idővel valamelyest javult. Petru Groza miniszterelnök pozíciójának erősödésével közbe tudott járni, hogy enyhítsenek a püspök börtöni körülményein. Ennek következtében a bukaresti fogházból 1954. június elején áthelyezték Bukarest külvárosába egy volt bojár villájába, ahol ugyan állandó őrizet és megfigyelés alatt tartották, de zárkáját már nem kellett mással megosztania. Másokkal csak akkor került kapcsolatba, amikor egy ablakon át beadták neki az ételt. Tény azonban, hogy sorsa könnyebbre fordult. Ezt bizonyítja az is, hogy a fogság ötödik éve után visszakapta imakönyvét, a breviáriumot, s emellett szellemi, spirituális igényeit is jobban kielégíthette.

Szabadulása után

1955. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén Márton Áron püspök szabadlábra került. Szabadulása után a bukaresti érsekségen egy hónapot kellett tartózkodnia, hogy megerősödjön egy kicsit. Az állam ugyanis nem akarta, hogy megviselt állapotban lépjen a nyilvánosság elé. A gyulafehérvári püspökségre 1955. március 24-én érkezett vissza.

Újrakezdte pasztorális tevékenységét, bérmautakat szervezett, hogy meglátogathassa egyházmegyéje híveit. Egyesek úgy emlékeznek vissza mint valóságos diadalutakra, a nép ugyanis lelkesen ünnepelte börtönből kiszabadult püspökét. Népszerűsége végül is annyira zavarta az állami hatóságokat, hogy kiszabadulása után egy évvel háziőrizetre ítélték.

Még hosszabb fogságban

Az 1956-os bérmaút után behívták a gyulafehérvári rendőrségre, ahol kvázi vádlottként egy többtagú bizottság hallgatta ki. Igazolványát elvették, majd közölték vele, hogy megvonják tőle működési engedélyét, mert jelenléte „zavart keltett az emberek között”. Megtiltották neki, hogy elhagyja a püspöki palotát, s ezáltal leszűkítették mozgáskörét a püspöki székházra, az udvarra, a kertre és a székesegyházra. Azt sem engedélyezték, hogy átmehessen a papnevelő intézetbe.

Ezzel megkezdődött „palotafogsága”, amely tizenegy évig tartott (1956–1967 között). A tilalom által nem szakadt meg teljesen kapcsolata híveivel, szabad volt ugyanis látogatókat fogadnia.

A második vatikáni zsinat idején a kormány felszólította, hogy menjen el Rómába és vegyen részt a zsinaton. Azzal utasította vissza, hogy amíg fel nem oldják kényszerlakhelyét, addig nem megy külföldre. Attól tartott ugyanis, hogy ilyen módon szeretnének megszabadulni tőle.

Újbóli szabadulása Franz König bíboros látogatása révén

Márton püspök palotafogságának feloldása kapcsolatban volt Franz König bécsi bíboros látogatásával, aki a román ortodox egyház, illetve a bukaresti pátriárka meghívására érkezett Romániába. Curtea de Argeșben 450 éves jubileumát ünnepelte az ortodox kolostor és kegyhely. König bíboros azzal a kikötéssel fogadta el a meghívást, hogy találkozhasson Erdély püspökével, Márton Áronnal is.

Márton Áron 1967. augusztus 11-én meghívást kapott Jusztinián bukaresti pátriárkától a Curtea de Argeș-i ünnepségekre. Először vonakodott, azután mégis elfogadta a meghívást. Október 20-án egyik papja, Jakab Antal társaságában – aki egyetemi társa volt – Márton püspök beszélgetést folytatott Dogaru igazgatóval Bukarestben. Dogaru akkor a személyi ügyek kedvező és gyors elintézését ígérte neki. 1967. november 19-én König bíboros fogadására a repülőtéren megjelent Jusztinián pátriárka. Márton Áron is kapott értesítést, s Jakab Antal társaságában szintén megjelentek. Miután König bíboros megérkezett, a repülőgép lejáratánál francia nyelven köszöntötte őt az Egyházügyi Hivatal képviselője. Bemutatták neki Márton Áront is. A repülőtér dísztermében frissítővel egybekötött közvetlen beszélgetés folyt Jusztinián pátriárka, Márton püspök és König bíboros között. Mivel a bíboros a pátriárka vendége volt, ezért az ő házában is volt egy rövid fogadás. Márton Áron a bukaresti érsekségen szállt meg. A következő nap délután König bíboros ellátogatott a bukaresti érsekségre is, ahol hosszas beszélgetést folytatott Márton Áronnal. Másnap délben pedig az osztrák követség adott ebédet a bíboros tiszteletére, amelyre Márton Áront is meghívták.

Még aznap értesítették Márton püspököt az érsekségen, hogy november 22-én délelőtt 10 órakor jelenjen meg az Egyházügyi Hivatalban. Dogaru igazgató fogadta, és együtt jelentkeztek Emil Bodnărașnál, a román Államtanács elnökhelyettesénél. Bodnăraș közölte vele, hogy a kényszerlakhelyre vonatkozó intézkedést azonnali hatállyal feloldották, s ezentúl szabadon mozoghat.

Utolsó évei

Visszaérkezve Gyulafehérvárra, fölkereste a teológiát, s díszülésen számolt be a történtekről. Márton Áron így szólt a jelenlévőkhöz: „Kedves Fiaim! Amint értesültetek róla, az elmúlt héten Bukarestbe hívattak. Többek között ott hozták tudomásomra, hogy mostantól szabad vagyok és szabadon mozoghatok. Ezt mindenekelőtt veletek akartam közölni.”

Annak ellenére, hogy szabadon járhatott-kelhetett, hívei a bérmautak alatt aggodalommal kísérték, nem bíztak az állami szervek őszinteségében. Jó példa erre az 1969-i felcsíki bérmaút, ahol spontán „testőrgárdákat” szerveztek védelmére. Ezek kísérték a püspököt, szálláshelyein pedig őröket állítottak a ház köré. Ez alatt a bérmaút alatt találkozott utoljára Csíkszentdomokoson idős édesapjával.

1969-ben, életében először, eljutott Rómába is, ahol találkozott VI. Pál pápával, az akkori egyházfővel. „Bár nagyon tisztelte VI. Pál pápát, úgy látta, hogy a kommunista diktatúrának és a kommunisták módszereinek ismeretében nincs remény a kompromisszumos megoldásokra. Sajnálta, hogy a magyar egyházi vezetők az állammal való egyezkedés útjára léptek... Luigi Poggi érsek, a Vatikán keleti utazó nunciusa gyakran járt Gyulafehérváron, hogy a román Vallásügyi Osztály elképzelésével harmóniában, rendezze az állam és az egyház közötti viszonyt Márton Áron közreműködésével. Áron püspök viszont tartja magát ahhoz, hogy a betiltott és megsemmisített görögkatolikus egyház vezetői nélkül (akik, számos katolikus pappal együtt börtönben sínylődnek) nem hajlandó az egyház helyzetéről tárgyalni, és azt a benyomást kelteni a világ előtt, mintha vallásszabadság volna.”

Márton Áront halála előtt néhány hónappal, 1980. április 2-án, püspöki működésének 42. évében II. János Pál pápa felmentette az egyházmegye kormányzása alól, mert ezt az idős főpap, egészségi állapotára való tekintettel, már harmadszor kérte. Szeptember 29-én sok szenvedés után, életének 85. évében hunyt el. Temetését Lékai László bíboros végezte, dr. Jakab Antal megyés püspök, Bálint Lajos segédpüspök, több külföldi püspök és ordinárius jelenlétében. Temetésén több mint tízezren gyűltek össze a gyulafehérvári székesegyházban.

Írásai

• Márton Áron püspök beszéde Krisztus Király ünnepén Kolozsváron 1945. október 28-án; Tip. Solomon, Alba-Iulia, 1945 (Az Erdélyi Katolikus Aktio füzetei)
• Új év küszöbén. Márton Áron erdélyi püspök tanítása 1947. év elején; Tip. Alba, Alba-Iulia, 1947 (Az Erdélyi Katolikus Akció füzete)
• Márton Áron, a lelkiismeret apostola; összeáll., tan. Virt László; Ecclesia, Bp., 1988 (Krisztus mai tanúi)
• Az egyházról; szerk. Ágoston Ferenc et al.; s. n., s. l., 1995
• Az emberkatedrális. Márton Áron az iskoláról; szerk. Borsodi László, Miklós József; Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda, 1996
• Márton Áron írásai és beszédei, 1-2.; s.n., Gyulafehérvár, 1996–1997
• Bilincs és glória. Részletek Márton Áron püspök beszédeiből, leveleiből; Jel, Bp., 2008 + CD
• Márton Áron breviárium; vál., jegyz., utószó Virt László; Kairosz, Bp., 2009
• Válogatott írások és beszédek; vál. Lázár Csilla; Hargita, Csíkszereda, 2013 (Székely könyvtár)
• Imádkozzunk Áron püspökkel!; szerk. Kovács Gergely; Verbum, Kolozsvár, 2016

Márton Áron hagyatéka (2005–)

Márton Áron hagyatéka; sorozatszerk., sajtó alá rend., jegyz. Marton József; Mentor, Marosvásárhely, 2005–2014; Pro-Print, Csíkszereda, 2016–

• 1. Házasság, család; Mentor, Marosvásárhely, 2005
• 2. Bérmálás; Mentor, Marosvásárhely, 2006
• 3. Keresztség, hit; Mentor, Marosvásárhely, 2007
• 4. Oltáriszentség, Krisztus király; Mentor, Marosvásárhely, 2008
• 5. Papság; Mentor, Marosvásárhely, 2009
• 6. Húsvét; Mentor, Marosvásárhely, 2009
• 7. Karácsony; Mentor, Marosvásárhely, 2010
• 8. Nevelés; Mentor, Marosvásárhely, 2012
• 9. Nyolc boldogság; Mentor, Marosvásárhely, 2013
• 10. Miatyánk; Mentor, Marosvásárhely, 2014
• 11-12. Körlevelek, 1-2.; Pro-Print, Csíkszereda, 2015
  • 1. 1938–1947
  • 2. 1948–1980
• 13. Egyház – állam; Pro-Print, Csíkszereda, 2016
• 14. Egyházi belső ügyek; Pro-Print, Csíkszereda, 2016
• 15. Eszmék harca; Pro-Print, Csíkszereda, 2017
• 16-18. Alkalmi beszédek; Pro-Print, Csíkszereda, 2018–2019
• 19. Égető gondok; Pro-Print, Csíkszereda, 2019

Emlékezete

• Emberi nagyságát, méltóságát szellemi hagyatéka őrzi. Csíkszeredában róla nevezték el a Római Katolikus Főgimnáziumot, ahol tanult.
• Jelenleg is folyik boldoggá avatási eljárása, amelyhez egy, a közbenjárására történt, orvosilag megmagyarázhatatlan csoda leírása (volna) szükséges.
• Testét – különleges szentszéki engedéllyel – 2016 augusztusában exhumálták a gyulafehérvári székesegyház altemplomában, és megállapították, hogy az mumifikálódott. 2016. szeptember 29-én az eddiginél jobban megközelíthető helyen, a székesegyház déli mellékkápolnájában temették újra új kőszarkofágban, hogy a tisztelők könnyebben leróhassák kegyeletüket.
• 2016-ot a Nemzetpolitikai Államtitkárság a püspök születése 120. évfordulója alkalmából Márton Áron-emlékévvé nyilvánította.

• 2021-ben nyílt meg szülőfalujában a Márton Áron Zarándokközpont.

• 

  Szobra a kolozsvári Szent Mihály-templom előtt

• 

  Szobra Székelyudvarhelyen

• 

  Szobra Kézdivásárhelyen

• 

  Szobra Szászrégenben

• 

  Sírja Gyulafehérváron

• 

  Mellszobra a balatonalmádi szoborparkban, Túri Török Tibor alkotása

Források

• Domokos Pál Péter: Rendületlenül... Márton Áron, Erdély püspöke; Eötvös–Szt. Gellért, Bp., 1989 (ISBN 9637820035)
• Virt László: Márton Áron püspök. "Az Úr legigazabb szolgája"; Velar, Gorle, 2016 (ISBN 978-88-6671-297-8)

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Márton Áron témában.

• Bishop Áron Márton, Catholic-Hierarchy (angol)
• Márton Áron emlékkönyv születésének 100. évfordulóján; szerk. Marton József; Gloria, Kolozsvár, 1996
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  
• Szalay Jeromos: Vértanu püspök vértanu népe. Márton Áron erdélyi püspök, hitvalló és szabadsághős. 1896–1952(?); Mission Catholique Hongroise, Paris, 1952
• Szőke János: Márton Áron; Österreichischer Kulturverlag, Thaur/Tirol, 1988
• Márton Áron, a lelkiismeret apostola; összeáll., tan. Virt László; Ecclesia, Bp., 1988 (Krisztus mai tanúi)
• Virt László: Nyitott szívvel. Márton Áron erdélyi püspök élete és eszméi; Teleki László Alapítvány–XX. Század Intézet, Bp., 2002
• Információk Márton Áronról a Gyulafehérvári Érsekség honlapján. Online hozzáférés: 2019.11.29.
• Antal Árpád: Áron püspök élő öröksége
• Szobra Székelyudvarhelyen (Szabadidokalauz.ro). szabadidokalauz.ro. (Hozzáférés: 2009. április 27.)
• Szobra Kézdivásárhelyen (Szoborlap.hu). szoborlap.hu. [2008. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 27.)
• Vincze Gábor: Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök. arts.u-szeged.hu. [2009. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 27.)
• Benkő Levente: Felszentelték Márton Áron püspök egészalakos bronzszobrát (kronika.ro). kronika.ro, 2009. február 28. [2009. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 26.)
• Márton Áron Múzeum Csíkszentdomokoson. martonaronmuzeum.ro. [2014. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
• Dr. Ozsváth Judit: Márton Áron ifjúságszervezői és folyóirat-szerkesztői tevékenysége
• Márton Áron: Ugartörés előtt. Erdélyi Iskola, 1934/1935. 1–2. sz. 1–2.
• Márton Áron: Nemzet és kultúra. Erdélyi Iskola, 1934/35. 5–6. sz. 265–266.
• Márton Áron: Az eszmény nyomán. Erdélyi Iskola, 1935/36. 5–6. sz. 289–290.
• Márton Áron: Templom és iskola. Erdélyi Iskola, 1939/40. 3–4. sz. 121–126.
• Márton Áron: A hitvallásos iskola feladata. Erdélyi Iskola, 1937/38. 1–2. sz., 1–2.
• Venczel József: Márton Áron püspök népnevelő rendszere. Erdélyi Iskola, 1938/39. 5–6. sz. 361–371.
• Márton Áron: Az iskolán kívüli népnevelés feladatai. Erdélyi Iskola, 1943. 2. sz. 197–204
• Videó: dokumentumfilm Márton Áronról
• Szigorúan ellenőrzött életek – Márton Áron (Petényi Katalin és Kabay Barna dokumentumfilmje)
• Játékfilmet készítenének Márton Áronról Archiválva 2015. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Nemzet Online (2015. február 14.)
• Márton Áron szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány. barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. jún. 11.) arch
• Márton Áron gyulafehérvári megyéspüspök püspökké szentelése emlékére; Szt. Bonaventura Ny., Cluj-Kolozsvár, 1939
• Levél a Magyar Autonóm Tartomány összes pártszervezeteihez Márton Áron római katolikus püspök népellenes tevékenységével kapcsolatban; Román Munkáspárt a Magyar Autonóm Tartomány Pártbizottsága, Marosvásárhely, 1958
• Szalay Jeromos: Vértanu püspök vértanu népe. Márton Áron erdélyi püspök, hitvalló és szabadsághős; Amerikai Magyar Kiadó, Köln–Detroit, 1958 (Magyar szakemberek írásai) (angolul, franciául is)
• Székely István: In memoriam Márton Áron; Danubia Druck., München, 1982
• Virt László: Márton Áron a lelkiismeret apostoli ébresztője; s.n., Róma, 1986
• Márton Áron; összeáll. Szőke János; Szent Márton Alapítvány, Bp., 1990
• Papp László: Egyház a társadalom szemszögéből. Márton Áron, Huber József, Pálfi Géza. Pálfi Géza emlékére, halálának 10. évfordulóján; bev. Boros Károly; Etnos Alapítvány, s.l., 1994 (Synchron-füzetek)
• Nem mi választjuk ki szentjeinket. Áron püspök szobrának felszentelésére, 1995. szeptember 23.; szerk. Lőrincz György, Zepeczaner Jenő; Római Katolikus Főesperesség, Székelyudvarhely, 1995
• Török József: Márton Áron; Agapé, Novi Sad, 1995 (Vetés)
• Fehér lovon a székely legendákba. Márton Áron és Csíksomlyó; szerk. Borsodi László, Gergely István, Miklós József; Csíksomlyói Plébánia, Miercurea Ciuc, 1996
• Márton Áron centenárium; szerk. Marton József; Gloria, Gyulafehérvár, 1996
• Molnár Melinda: Benedictus qui venit in nomine Domini. Márton Áron Gyergyóditróban; Szt. István Királyról Elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány, Kolozsvár, 1998 (Szent Bonaventura- Új sorozat)
• Jakab László: Ahogyan én ismertem meg Márton Áron püspök atyát. A püspök atya hétköznapjai. Püspök atyánk hunyadi- és felcsíki bérmakörútjáról két megkésett riport; s.n., s.l., 1998
• Marton József: Márton Áron, Erdély püspöke; Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Alba Iulia, 2002 (németül is)
• Márton Áron emlékkötet, 1-2.; Márton Áron Szakkollégium, Bp., 2005–2006
  • 1. Névadónk jubileuma. Márton Áron püspök halálának 25. évfordulóján tartott intézményi jubileumi ünnepségek emlékkötete; összeáll. Drescher J. Attila, Nagy Andrea; 2005
  • 2. Intézményünk jubileuma. Kollégiumtól a szakkollégiumig. Szemelvények egy sajátos intézmény 15 évéből; összeáll. Drescher J. Attila, Fodor Szabolcs, Nagy Andrea; 2006
• Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről; szerk. Bodó Márta, Lázár Csilla, Lövétei Lázár László; Szt. István Társulat–Verbum, Bp.–Kolozsvár, 2013
• Márton Áron. Un episcop catolic pe calea crucii; szerk. Bodó Márta, Kovács Gergely, Lázár Csilla, Verbum, Cluj-Napoca, 2013
• Sas Péter: Márton Áron erdélyi püspök élete és munkássága; Nemzetstratégiai Kutatóintézet–Méry Ratio, Bp., 2014 (Kárpát-haza könyvek)
• Ecce sacerdos magnus. Tanulmányok Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulójára; szerk. Marton József, Diósi Dávid, Bodó Márta; Szt. István Társulat–Verbum, Bp.–Kolozsvár, 2014
• "Szórja fényét a világon szerteszét". A Jakab Antal Keresztény Kör tisztelgése a 75 éve szentelt Márton Áron püspök emléke előtt; szerk. Varga Gabriella; Jakab Antal Keresztény Kör, Bp.–Bécs, 2014
• 75 éve szentelték (1939–2014) püspökké Isten szolgája Márton Áron felejthetetlen főpásztorunkat Kolozsváron; szerk. Fodor György, előszó Kovács Sándor; Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesség, Cluj-Napoca, 2014
• Márton Áron és Jakab Antal erdélyi püspökök emlékezete; szerk. Szabó Csaba, szakford. Kékesi Katalin, Michael Graeme, Michaela Schierhuber; Új Ember–Balassi Intézet, Bécsi Magyar Történeti Intézet, Bp.–Bécs, 2014
• Remény a reménytelenségben. Főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban. Stefan Wyszyński, Karol Wojtyła, Márton Áron, Mindszenty József; szerk. Soós Károly, Zombori István; METEM–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Bp.–Szeged, 2014
• Márton Áron, az emberkatedrális. A XI. Vadárvácska művésztelep alkotásaiból; szerk. Ambrus Enikő; F&F International, Gyergyószentmiklós, 2015
• Bíró János Antal: Íme, az ember. Emlékek Márton Áron életéből; szerk. Marossy Izabella; DTP Stúdió, Székelyudvarhely, 2016
• Virt László: Márton Áron, az evangéliumi életalakító; Tortoma, Barót, 2016
• A béke gondolata Ábrahám örököseinél. Konferencia Márton Áron püspök tiszteletére. A Barankovics Izraelita Műhely és Gál Ferenc Főiskola közös rendezvénye, 2016. október 14-15., Szeged; szerk. Barna Attila, Borbándi Erik; META-95 Bt., Debrecen, 2017
• Jakubinyi György: Isten szolgája. Márton Áron az erdélyi püspökök sorában; Verbum, Kolozsvár, 2017
• Erdély arcai és harcai. Erdélyi katolikus főpapok a szekuritáté irattárának tükrében; szerk. Kassai Ildikó, tan. Dobes Fürtös Andrea; Unicus Műhely–Hittel a Nemzetért Alapítvány, Bp., 2018
• Nagy Mihály Zoltán–Denisa Bodeanu: (Le)hallgatásra ítélve. Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei (1957–1960); Lector–Varadinum Alapítvány–Iskola Alapítvány, Marosvásárhely–Nagyvárad–Kolozsvár, 2019
• Lőwey Lilla–Váradi Péter Pál: Erdély. Emberkatedrális. Márton Áron és bölcsőhelye. Csíkszentdomokos hitvallója; PéterPál, Veszprém, 2020 (angolul is)
• Virt László: A demokrácia szolgálatában. Párhuzamok Bibó István és Márton Áron gondolkodásában; Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2021
  

Előde: Vorbuchner Adolf

Gyulafehérvári püspök 1938–1980

Utóda: Jakab Antal