Breviárium

A breviárium a zsolozsma számára előírt összes szöveget tartalmazó liturgikus könyv.

A 10. században még elsősorban szerzetesek használták, a zsolozsma közös végzésében akadályozott szerzetesek számára nyújtott segítséget. Ezekben a kötetekben együtt találhatók az egyébként műfajok szerint különböző könyvekbe írt officiumrészletek. A 13. századtól használja az egyházmegyés papság is.

1223-tól terjedt el a Breviarium secundum ordinem Curiae Romanae, elsősorban a ferencesek munkájának köszönhetően.

A következő típust V. Piusz pápa 1568-as kiadása teremtette meg, s ez maradt meg egészen a 20. századig.

A Liber Liturgiae Horarum az 1972-től használt legújabb változat, mely már a II. vatikáni zsinat hatásait is magán viseli.

1991-ben készült el a Liturgia Horarum magyar fordítása, Az Imaórák Liturgiája. Ma már szinte minden katolikus ennek segítségével tartja az imaórákat.^[1]

Mit tartalmaz[szerkesztés]

A papok naponta kötelezően elimádkozandó imaóráit tartalmazza. Ma viszont már nem csak papok, hanem világi hívek is imádkozhatják a zsolozsmát (imaórákat), mivel már nem latin, hanem magyar nyelvű.

A következő imaórákat tartalmazza:

Olvasmányos imaóra (Matutínum)
Reggeli dicséret (Laudes)
3 db napközi imaóra (Délelőtti, Déli, Délutáni; Tertia, Sexta, Nona)
Esti dicséret (Vecsernye; Vespera)
Befejező imaóra (Completorium)

Miből állnak az imaórák[szerkesztés]

kezdővers
himnusz
zsoltározás: antifónával értelmezett zsoltárok, vagy egyéb szentírási részek.
rövid szentírási olvasmány (Az Olvasmányos Imaóra esetén két hosszabb olvasmány.)
rövid válaszos ének
olvasmányos imaórákban ünnepek esetén Te Deum
evangéliumi kantikum (reggel Benedictus, este Magnificat, befejezéskor Simeon éneke)
fohászok
Miatyánk
záró könyörgés
befejezés