Breviárium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A breviárium a zsolozsma számára előírt összes szöveget tartalmazó liturgikus könyv.

A 10. században még elsősorban szerzetesek használták, a zsolozsma közös végzésében akadályozott szerzetesek számára nyújtott segítséget. Ezekben a kötetekben együtt találhatók az egyébként műfajok szerint különböző könyvekbe írt officiumrészletek. A 13. századtól használja az egyházmegyés papság is.

1223-tól terjedt el a Breviarium secundum ordinem Curiae Romanae, elsősorban a ferencesek munkájának köszönhetően.

A következő típust V. Piusz pápa 1568-as kiadása teremtette meg, s ez maradt meg egészen a 20. századig.

A Liber Liturgiae Horarum az 1972-től használt legújabb változat, mely már a II. vatikáni zsinat hatásait is magán viseli.

1991-ben készült el a Liturgia Horarum magyar fordítása, Az Imaórák Liturgiája. Ma már szinte minden katolikus ennek segítségével tartja az imaórákat.[1]

Mit tartalmaz[szerkesztés]

A papok naponta kötelezően elimádkozandó imaóráit tartalmazza. Ma viszont már nem csak papok, hanem világi hívek is imádkozhatják a zsolozsmát (imaórákat), mivel már nem latin, hanem magyar nyelvű.

A következő imaórákat tartalmazza:

  1. Olvasmányos imaóra (Matutínum)
  2. Reggeli dicséret (Laudes)
  3. 3 db napközi imaóra (Délelőtti, Déli, Délutáni; Tertia, Sexta, Nona)
  4. Esti dicséret (Vecsernye; Vespera)
  5. Befejező imaóra (Completorium)

Miből állnak az imaórák[szerkesztés]

  • kezdővers
  • himnusz
  • zsoltározás: antifónával értelmezett zsoltárok, vagy egyéb szentírási részek.
  • rövid szentírási olvasmány (Az Olvasmányos Imaóra esetén két hosszabb olvasmány.)
  • rövid válaszos ének
  • olvasmányos imaórákban ünnepek esetén Te Deum
  • evangéliumi kantikum (reggel Benedictus, este Magnificat, befejezéskor Simeon éneke)
  • fohászok
  • Miatyánk
  • záró könyörgés
  • befejezés

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]