Venczel József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Venczel József
Született 1913. november 4.
Csíkszereda
Elhunyt 1972. március 16. (58 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Foglalkozása társadalomkutató,
egyetemi tanár,
közíró

Venczel József (Csíkszereda, 1913. november 4.Kolozsvár, 1972. március 16.) társadalomkutató, egyetemi tanár, közíró. Írói álneve: Várdotfalvi. Meghatározó személyisége volt a két világháború közti erdélyi magyar szociológiának, az erdélyi földkérdéssel, demográfiával, a szociológia módszertanával foglalkozott.

Életpályája[szerkesztés]

Csíkszeredában született, középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte a Római Katolikus Főgimnáziumban, ahol édesapja matematika-fizika szakos tanár volt. Itt érettségizett 1930-ban. A kortársak és a gimnázium évkönyveinek tanúsága szerint kimagaslóan tehetséges diák volt, 1930 őszén megnyerte az Erdélyi Helikon irodalmi nagydíját, 1930-1933 között a kolozsvári Lyceumi könyvtárban vállalt munkát, majd jogot tanult Kolozsváron az I. Ferdinánd Tudományegyetem jogi karán. Már egyetemi évei alatt kibontakozott sokirányú tudományos érdeklődése. 1936-1939 között megszerezte a jogi doktorátust.

1933 és 1940 között a György Lajos és Márton Áron által alapított Erdélyi Iskola című folyóirat szerkesztője, rovatvezetője. Az 1935-ben alapított Hitel egyik alapító szerkesztője volt. A folyóirat megszűnése után 1936-ban Venczel ugyanezzel a címmel indított új folyóiratot, amelyben 1944-ig sorra jelentek meg az erdélyi magyarság önismeretét szolgáló írásai. 1937-ben részt vett az erdélyi magyar értelmiség Vásárhelyi Találkozójának megszervezésében.

1938-1945 között vezette az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) statisztikai ügyosztályát. 1940 őszétől a Teleki Pál Intézet keretében működő Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) tanára, 1941-től igazgatója volt 1946-ig. Egyetemi tanárként a Dés melletti Bálványosváralján létrehozott falukutató táborban előadásokat tartott, monografikus, nagyszabású tájkutatást szervezett.

Cikkei, tanulmányai 1945 előtt többek között a Jóbarát, Erdélyi Fiatalok, Erdélyi Tudósító, Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Gazda, Hitel című folyóiratokban, időszaki kiadványokban jelentek meg. Szülőföldjéről írott tanulmánya, a Csíkszék természeti és társadalmi leírása Várdotfalvi álnéven jelent meg 1939-ben A nemes székely nemzet képe című háromkötetes monográfiában, amelyet Rugonfalvi Kiss István szerkesztett.

Részt vett a Bolyai Tudományegyetem megszervezésében, az egyetem jogi és közgazdasági karának statisztikai és szociológiai professzoraként dolgozott 1945–1947 között. 1947-ben letartóztatták, a pitești-i internáló táborba került, ahonnan egy év múlva szabadult, az egyetemi katedrára nem térhetett vissza, 1948–1950 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület főlevéltárosa és tudományos kutatója volt. 1950 februárjában a kommunista hatalom újra letartóztatta, koholt vádak alapján tizenkét év börtönbüntetésre ítélték, ebből hat évet Márton Áron püspökkel egy cellában töltött. 1961. január 1-jén szabadult, megromlott egészséggel.

1969-ig kisipari szövetkezetekben dolgozott, kerámiát festett, kottákat másolt. 1969-től ismét dolgozhatott társadalomkutatóként, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia és szociológia karán. Ebben az időszakban a Korunk hasábjain közölt tanulmányokat. 1971-ben súlyos betegsége miatt nyugdíjazták, de továbbra is teljes szellemi frissességgel dolgozott. Utolsó nagy munkája a Romániai magyar irodalmi lexikon szerkesztési módszerének kidolgozása, betegágyán fejezte be a lexikon repertóriumát. Korai halála 1972 tavaszán következett be, temetésén Márton Áron püspök búcsúztatta. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.

Munkásságának legfontosabb területei a gondolkodástörténet, nemzedéki kérdés, társadalomstatisztika-demográfia, társadalomkutatás, társadalom- és művelődéspolitika, nemzetiség- és magyarságkutatás. Alkotó módon fejlesztette tovább az ismert román szociológus, Dimitrie Gusti által kidolgozott empirikus falukutatási módszert. A két világháború közti Erdély jelentős tudományos és művelődési intézményeinek, kiadványainak létrehozása, működtetése fűződik nevéhez. Az erdélyi magyar társadalomtudomány egyik elméleti és gyakorlati megalapozója volt. Imreh István történészprofesszor így jellemzte:„...matematikai, statisztikai látásmódja és logikája révén eredeti, töretlen utakon járni szerető és tudó gondolkodó volt.

Életében egyetlen kötete jelenhetett meg: Az erdélyi román földbirtokreform. Kolozsvár, 1942. Halála után nyolc évvel, 1980-ban Imreh István válogatásában jelent meg a Kriterion Könyvkiadónál Az önismeret útján című tanulmánykötet. 1988-ban Budapesten újabb válogatás látott napvilágot, Erdélyi föld - erdélyi társadalom címmel. Ezt a tanulmánykötetet, akárcsak az 1993-ban Székelyudvarhelyen megjelent A falumunka útján című kötetet Székely András Bertalan válogatta és szerkesztette. Ezáltal vált hozzáférhetővé Venczel József számos olyan publikációja, amely 1931 és 1945 között jelent meg különböző folyóiratokban.

Emlékezete Csíkszeredában[szerkesztés]

1993. november 4-6. között születésének nyolcvanadik évfordulóján emléknapokat szerveztek szülővárosában, Csíkszeredában, emléktáblát helyeztek el a Venczel család egykori házának helyén épült tömbház falán és a Márton Áron Gimnáziumban. Utcát is neveztek el róla. 1996-tól nevét viseli a Venczel József Erdészeti- és Faipari Iskolaközpont.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Kötetek, folyóiratokban megjelent cikkek, tanulmányok[szerkesztés]

  • A falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom. Kolozsvár, 1935.
  • A magyar önismeret útja. Erdélyi Iskola. Kolozsvár, 1936-1937.
  • Öt Olt menti székely község népmozgalma. Hitel. Kolozsvár, 1937.
  • A székely népfelesleg. Hitel. Kolozsvár, 1937.
  • Csíkszék természeti történelmi és társadalmi leírása. A nemes székely nemzet képe. Szerk. Rugonfalvi Kiss István. Debrecen, 1939.
  • A falukutatás módszertanának vázlata. Kolozsvár, 1941
  • Az erdélyi román földbirtokreform. Kolozsvár, 1942.

Posztumusz kiadások[szerkesztés]

  • Az önismeret útján. Tanulmányok az erdélyi társadalomkutatás köréből. Bevezető és jegyzetek: Imreh István. Bukarest, 1980.
  • Erdélyi föld – erdélyi társadalom. Válogatott írások. Székely András Bertalan bevezető tanulmányával. Budapest, 1988.
  • A falumunka útján. Válogatott írások. Válogatta, szerkesztette és a záró tanulmányt írta Székely András Bertalan. Székelyudvarhely - Budapest, 1993.
  • A falumunka útján. Válogatott írások. Bővített 2. kiadás. Székelyudvarhely, 2008.

Források[szerkesztés]

  • Imreh István: Venczel József öröksége. Venczel József: Az önismeret útján. Bukarest, 1980.
  • Jakab László: Venczel József és Márton Áron kapcsolata. A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium emlékkönyve az 1993-94-es tanévről. Csíkszereda, 1994.
  • Székely András Bertalan: A falukutató Venczel József. A falumunka útján. Székelyudvarhely - Budapest, 1993.
  • Székely András Bertalan: Társadalomtudomány, politika és népszolgálat szintézise Venczel József munkásságában. Erdélyi föld – erdélyi társadalom. Budapest, 1988. Válogatott írások.
  • Venczel József életrajza. Összeállította Venczel Józsefné Boga Éva. Venczel József. A falumunka útján. Székelyudvarhely- Budapest, 1993.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]