Báthory István Elméleti Líceum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Báthory István Elméleti Líceum

A líceum
A líceum
Alapítva 1579
Hely Románia, Kolozsvár
Típus középiskola
Elérhetőség
Cím str. Kogalniceanu 2.
A Báthory István Elméleti Líceum weboldala

A Báthory István Elméleti Líceum egyike Kolozsvár legrégebbi középiskoláinak. A belvárosban, a több oktatási intézménynek helyet adó Farkas utcában található, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem központi épületével szemben.

Az intézmény[szerkesztés]

Jezsuita korszak (1579–1773)[szerkesztés]

Az intézmény a Báthory István által 1579-ben alapított kolozsmonostori jezsuita iskola utódja. Báthory célja az volt, hogy a hazai műveltségi szintet egy olyan főiskola alapításával növelje, amely versenyképes tud lenni a korabeli nyugat-európai egyetemekkel. Lengyel királyként jó benyomást szerzett a jezsuita rend nevelőmunkájáról, ezért 1579-ben őket hívta Kolozsvárra az iskola létesítésére. Az első 12 szerzetes 1579 szeptemberében érkezett meg Kolozsmonostorra, és december 20-án meg is nyitották iskolájukat. Az első tanévben 50 diák tanult az intézményben, majd számuk 1581-től 150–200-ra, 1585-ben 230-ra növekedett. Az iskola fenntartására a jezsuiták tulajdonába adták Kolozsmonostor, Bács, Jegenye, Kajántó, Tiburc és Bogártelke falvakat. 1580-ban a rend megkapta a szintén Farkas utcai ferences kolostor épületeit. Az iskola színvonalát bizonyítja, hogy a katolikusokon kívül más vallásúak is ide íratták be gyermekeiket; 1585-ben a diákok egynegyede protestáns volt, illetve az erdélyi román püspök is itt kívánta taníttatni unokáját. Az európai szintű, hatékony oktatási rendszert látva Bethlen Gábor fejedelem előírta a református kollégiumnak, hogy „ne magyar iskolákban való hitván szokás szerint oktassanak, hanem more jesuitarum.” A jezsuitákat több ízben kitiltották Erdélyből (1588, 1607, 1610, 1653), de visszatérve rendre a Monostori úton, az óvárban illetve a Farkas és Torda utca sarkán álló épületekben folytatták a tanítást. A császári pártfogás alatt álló szerzetesek az oktatás mellett egyéb művelődési feladatokat is elláttak: a kollégium mellett könyvnyomda is létesült. (A nyomdát a mai sportpark helyén álló papírmalom látta el papírral.) Az 1731–32-ben létesített gyógyszertáruk jövedelmét (évi 100–600 forintot) a fizikai szertár és a csillagda berendezésére fordították.[1]

A korszak híres tanárai: Wujek Jakab, Francesco Sunieri, Arator István, Antonio Possevino, Káldi György, Hell Miksa, Baróti Szabó Dávid, Bzenszky Rudolf.

Az intézményben tanultak: Apor Péter, Petru Pavel Aron, Haller János, Petru Maior, Inocențiu Micu-Klein, Mikes Kelemen, Ioan Giurgiu de Patak, Pázmány Péter, Atanasie Rednic, Gheorghe Șincai.

Piarista korszak (1776–1948)[szerkesztés]

Miután a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, a főiskola Collegium Theresianum névvel állami intézménnyé lett. Mária Terézia azt tervezte, hogy a jól felszerelt intézményt katolikus-protestáns közös egyetemmé fejleszti, de szándéka az egyházak bizalmatlansága miatt nem valósult meg. Így az iskolát Mária Terézia 1776. június 7-i rendelete alapján a piaristák (kegyesrendiek) vették át; ünnepélyes beiktatásuk október 15-én történt. Az intézmény hivatalos neve Királyi Akadémiai Líceum lett, amely egyetemi rangban működött, jogi és orvosi karral. Az előadásokat a mai líceum helyén álló épületben tartották. 1784. augusztus 28-án II. József az ausztriai egyetemekkel együtt líceummá fokozta le a főiskolát. 1787-ben a rendelet életbe lépésekor teológiai kart Gyulafehérvárra költöztették, a bölcsészeti és jogi tagozat, valamint az orvos-sebészeti intézet változatlanul működött tovább.[2]

A jogi kar 1849-ben, a bölcsészeti kar pedig 1850-ben megszűnt, az orvosi kar önálló intézménnyé alakult, az akadémiai líceum 1850-től főgimnáziumként folytatta tevékenységét.[3]

A korszak híres tanárai: Koppi Károly, Bolla Márton, Kemény József, Katona Dénes, Gegő József Adolf, Hornyai Ambrus; az első világháború után Finály Henrik, Vass József, Czirbusz Géza, Szopos Sándor, Bíró Vencel, Cservény Albin, Mikó Gábor, Puskás Lajos, Uitz Mátyás, Denderle József.

Az intézményben tanultak: Szász Károly, Bölöni Farkas Sándor, Teleki Sándor, Groisz Gusztáv, Torma Károly, George Bariț, Alexandru Papiu-Ilarian, Gheorghe Lazăr; az első világháború után Kuncz Aladár, Passuth László, Bochkor Mihály, Puskás Tivadar, Révai Károly, Zolnai Béla, Keresztes Sándor.

Állami iskola (1948-tól)[szerkesztés]

Az 1948. augusztus 3-án megjelent tanügyi törvény megszüntette a szerzetesrendeket, és államosította a felekezeti iskolákat. Az épületbe az Állami Magyar Pedagógiai Iskola, a Romániai Diákszervezetek Szövetsége, 1956 őszétől pedig a 11-es számú Középiskola költözött. 1977-től a 3-as számú Matematika–Fizika Líceum nevet kapta. 1983-tól kezdve román tannyelvű osztályokat létesítettek. Ezek az 1989-es rendszerváltást követően Avram Iancu Líceum néven kiváltak, és más épületben működtek tovább. 1999 áprilisától hivatalosan is alapítója nevét viseli.[4]

Igazgatók (nem teljes): Székely Ferenc, Lázár Irén, Balázs Ildikó, Tőkés Elek, Timár Ágnes.

Jeles diákjai sorába tartozik Vincze Mária, Imreh István (biológus), Horváth Sz. István, Lőwy Dániel, Palotás Dezső, Tőkés László, Darvay Zsolt, Ráduly-Zörgő Éva, Egyed Emese, Panek Kati, Saszet Ágnes, Néda Zoltán, Szilágyi Tibor (orvos), László Noémi, Zágoni Balázs stb.

Az épület[szerkesztés]

A líceum bejárata

A jelenlegi épület helyén 1727-től a piaristák egyemeletes középiskolája állt, amely 1789-ben egy tűzvész során annyira súlyosan károsodott, hogy le kellett bontani. A mai épületet az Erdélyi Római Katolikus Státus építtette 1817–1821 között, a bécsi Friedrich Thallinger tervei alapján, Georg Winkler és Christian Kiermayer vezetésével. Az iskola épülete a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07371 sorszámon szerepel.

Az építkezéshez felhasználták a kolozsmonostori apátság köveit, illetve a régi városfal maradványait is.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Heinrich 1978: 23; Gaal 1992: 70; Jakó 1997: 269–274; Benkő 1999: 342; Asztalos 2008: 77; Vincze 2008: 34–37.
  2. Heinrich 1978: 23; Gaal 1992: 70; György 1994: 83., 95; Jakó 1997: 269–274; Benkő 1999: 342; Asztalos 2008: 77; Vincze 2008: 34–37.
  3. Heinrich 1978: 23; Gaal 1992: 70; György 1994: 121; Jakó 1997: 269–274; Benkő 1999: 342; Asztalos 2008: 77; Vincze 2008: 34–37.
  4. György 1994: 198; Asztalos 2008: 77; Vincze 2008: 37.
  5. Asztalos 2008: 77; Vincze 2008: 33–34.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Erdélyi Károly: A kolozsvári r. kath.főgymnasium története, 1579–1898. Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1898.  
  • Bíró Vencel: A kolozsvári róm. kat. főgimnázium története. Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1926.  
  • Ax. Banciu: Studenții academici din Cluj de acum un veac. In Anuarul Institutului de istorie națională. Cluj: (kiadó nélkül). 1944. 477–498. o.  
  • Kovács Zsolt: Báthory István Elméleti Líceum, Kolozsvár. lexikon.adatbank.ro
  • Tiltott évkönyv. A kolozsvári Báthory István alapította 411 éves líceum kiadványa. Kolozsvár, 1990.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]