Nagyenyedi börtön
| Nagyenyedi börtön | |
 | |
| Település | Nagyenyed |
| Cím | Aiud, Str. Morii, nr 7-9. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1857–1860 |
| Tervező | Wágner Gyula[1] |
| Építési költség | 224 800 Ft |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | börtön |
| Kezelő | National Administration of Penitentiaries (RO) |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyenyedi börtön
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 18′ 49″, k. h. 23° 43′ 38″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 49″, k. h. 23° 43′ 38″ | |
 | |
| Nagyenyedi börtön weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyenyedi börtön témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A nagyenyedi börtön büntetés-végrehajtási intézet Romániában, a Fehér megyei Nagyenyeden. Hírhedtté az itt tartott politikai foglyok miatt vált, különösen a második világháború idején Ion Antonescu alatt, valamint a kommunista rendszerben.
Története[szerkesztés]
A kezdetek[szerkesztés]
A börtön első említése 1786-ból származik. 1839 és 1849 a nagyenyedi törvényszék börtöne volt. Miután 1849. januárban tűz károsította, 1857-ben új épület építését kezdték el, amelyet 1860-ban fejeztek be. Az épület a város északkeleti részén helyezkedett el, helyén korábban katonai laktanya és katonai kórház volt. Az építkezés költsége a környező telkek kisajátítását is beleértve 224 800 forintot tett ki. 1857-ben női fegyintézetet létesítettek; 1857-ben 72, 1858-ban 88, 1859-ben 103, 1860-ban 102, 1861-ben 90, 1862-ben 58, 1863-ban 55 női rabot őriztek itt. 1872. végén a női fegyintézet anyagi okok miatt megszűnt, és a női foglyokat Márianosztrára szállították át. Az épületet 1872-től járásbírósági fogháznak, majd fiókbörtönnek használták. Az 1878-as Csemegi-kódex előírásainak megfelelően munkatermeket létesítettek, 1880-tól kerületi börtönként működött. Az elkülönítésre szolgáló magánzárkát 1881–1882-ben toldották hozzá. Végül 1889 és 1892 között egy T alakú egységet építettek 312 cellával.[2][3][4]
1896-as adatok szerint a nagyenyedi létesítmény 43 hálóteremmel és 28 munkateremmel rendelkezett, és elméletileg (16m3/fővel számolva) 276 fő befogadására volt alkalmas, de 1896. december 31-én a fogvatartottak létszáma 675 fő volt. 1903-ban az elméleti befogadóképesség még mindig 276 fő volt, ekkor az év végi létszám 641 fő volt.[5]
-
A börtön alaprajza -
A magánzárkák épülete -
Munkaterem a börtönben
A két világháború között és a második világháború idején[szerkesztés]
1926–1943 között 143 kommunista aktivistát tartottak fogva a nagyenyedi börtönben. 1941-ben a legionárius felkelés leverése után a Vasgárda tagjait is ide zárták be. A legtöbb politikai fogoly a börtönben a második világháború alatt 1944-ben volt, amikor 851 politikai elítéltet és 6 gyanúsítottat tarttottak fogva.[6]
A kommunista rendszerben[szerkesztés]
A máramarosszigeti, szamosújvári és Râmnicu Sărat-i börtönök mellett a nagyenyedi volt a legfontosabb és legkeményebb intézmény, amelyben politikai foglyokat őriztek a kommunista Romániában.[7] Politikai foglyok 1945-től kezdve az 1989-es romániai forradalomig voltak itt. 1945-ben csupán 164 rab maradt Nagyenyeden; 1946 végére már 345 politikai foglyot és 93 gyanúsítottat tartottak fogva. Ez a létszám 1947-ben 256-ra és 346-ra nőtt, 1948-ban pedig 889-re illetve 1269. A háború utáni első négy évben összesen 2405 rabot és 1683 gyanúsítottat őriztek.[8][7]
1945-ben a Román Kommunista Párt főtitkára, Gheorghe Gheorghiu-Dej egyik beszéde nyomán a börtönben átnevelési programot indítottak a legionáriusok számára: a munka mellett marxista műveket kellett olvasniuk; az átnevelést visszautasítókra magánzárka várt.[9] Az önkritikát gyakorlók közül egyeseket 1963-ban szabadon bocsátottak; ők szabadulásuk után cikkeket írtak a Glasul patriei című, a nyugaton élő románoknak szánt folyóiratba.[10]
1948. október és 1949. november között több mint 4000 politikai foglyot hoztak a nagyenyedi börtönbe, az 1950-es évek elején pedig évente több mint 2000-et.[6] A Centrul Internaţional de Studii asupra Comunismului [Nemzetközi Központ a Kommunizmus Tanulmányozására] tanulmánya szerint a a kommunista rendszer idején a romániai politikai foglyok 16,2%-a töltött valamennyi időt Nagyenyeden.[11] 1945 és 1965 között 563 halálesetet jegyeztek fel a börtönben, a legtöbbet (110) 1947-ben. A halál oka többnyire tífusz, a hideg, a megfelelő orvosi ellátás hiánya, alultápláltság és a magánzárka volt.[6] 1945 és 1989 között összesen 782 rab halt meg Nagyenyeden.[12]
Egy 1954-es CIA-jelentés szerint: "A nagyenyedi börtön az egyik legnagyobb és legkeményebb Romániában. A politikai foglyok nem kaphatnak levelet vagy csomagot otthonról, leszámítva, hogy időnként megengedik nekik, hogy levélben téli ruhát kérjenek az otthoniaktól. […] Büntetési formák a „tartalékba”, azaz egy levegőt alig tartalmazó ládába zárás, kényszermunka, vagy a híres Duna–Fekete-tenger-csatornánál történő munka."[13] Ion Ioanid A mi mindennapi börtönünk című emlékiratában a tizenkét évnyi, börtönökben és munkatáborokban eltöltött időről emlékezve megjegyzi, hogy Nagyenyed elszigetelése a külvilágtól a legszigorúbb volt, és így folytatja: „Hírneve jól megalapozott volt. A legbörtönebb börtön. Jelképpé vált. A szentek szentje.”[14]
Az 1950-es és 1960-as években a börtön műhelyébe szállították a román királyi hadsereg tisztjeitől elkobzott díszkardokat megsemmisítés illetve újrahasznosítás céljából.[15]
Igazgatói[szerkesztés]
A nagyenyedi börtön igazgatói a kommunista időszakban az alábbiak voltak:[16][17][18][12]
- Alexandru Guțan őrnagy, 1945–1948
- Alexandru Farcaș őrnagy, 1948–1950
- Nicolae Dorobanțu százados, 1950–1953
- Ștefan Koller ezredes, 1953–1958
- Gheorghe Crăciun ezredes, 1958 november–1964. december 31.
- Iorgu Volcescu ezredes, 1965–1973
- Traian Moldovan ezredes, 1973–1978
- Mihai Damian alezredes, 1978–1981
- Vasile Rus ezredes, 1981. december 1. – 1987. április 1.
- Vasile Țârtan ezredes, 1987. április 1. – 1991. április 26.
Rabtemető[szerkesztés]
A börtönben elhunytakat a börtön saját temetőjében, jeltelen sírokban, a rokonok értesítését mellőzve hantolták el. 1957-ben fény derült arra, hogy az egyik börtönőr azonosította a sírokat, értesítette a rokonokat, és egy megfelelő összeg fejében gondozta a sírt vagy segített a holttest exhumálásában.[19]
1992-ben a volt politikai foglyok szövetsége kezdeményezte egy emlékmű állítását a temetőben; ennek munkálatai 1999-ben fejeződtek be.[20]
Napjainkban[szerkesztés]
A börtön napjainkban (2024. március) maximális biztonsági fokozatú fegyházként működik.[21] 2009-ben átlagosan 1198 elítéltet őriztek benne.[22] 2017-ben 759 férőhelye volt, de ennél hetvennel több rabot tartottak fogva.[23] 2018. július 2-án a törvényes férőhelyek száma 518, a fogvatartottak száma 566 volt.[24] A börtön honlapján 2024. március 23-án olvasható adatok szerint a törvényes befogadóképesség 723 fő, és mintegy ezer rabot tartanak fogva.[21]
A börtönben általános orvosi rendelő, fogorvosi rendelő, gyógyszertári fiók, ortodox templom, könyvtár és tornaterem található.[24]
2017 óta a börtön egyik terme a kommunista időszakban itt raboskodó politikai elítélt, Petre Țuțea nevét viseli; a terem oktatási és pszichoszociális segítségnyújtási célokat szolgál.[25] Szintén 2017-ben fejezték be a látogatók fogadására szolgáló helyiség kialakítását.[24]
2022-ben elindult a börtön modernizálása és bővítése, amelynek során a hasznos alapterületet 920 négyzetméterről 1555-re tervezik növelni. A munkálatok várhatóan 24 hónapot tartanak, a projekt összes költsége 2,5 millió euró lesz.[26]
Nevezetes foglyai[szerkesztés]
Ez a nem teljes lista a nagyenyedi börtön nevezetes foglyait tartalmazza. A néve előtti † jel a börtönben elhunytakat jelzi.
- Horia Agarici pilóta[27]
- Wolf von Aichelburg költő[28]
- † Aurel Aldea katonatiszt[6]
- Bartolomeu Anania ortodox püspök[29]
- Constantin Anghelache labdarúgó[30]
- Ioan Arbore katonatiszt[31]
- Ionel Bandrabur író[32]
- Benedek Simon ferences szerzetes[33]
- Emil Bodnăraș katonatiszt, politikus[34]
- † Bogdánffy Szilárd római katolikus püspök[6]
- † Ilie Borz görögkatolikus pap[6]
- Emil Boșca-Mălin bíró, újságíró[32]
- Sorin Bottez politikus[35]
- † Traian Brăileanu szociológus, oktatásügyi miniszter[6]
- Vasile Brătulescu festő[32]
- Harry Brauner zeneszerző, muzikológus[36]
- Radu Budișteanu ügyvéd, politikus, kultuszminiszter[9]
- † Constantin Bușilă mérnök, közmunka- és távközlésügyi miniszter[6]
- † Emil Calmanovici mérnök[6]
- Corneliu Calotescu katonatiszt[37]
- George Matei Cantacuzino festő, építész[38]
- Ion Caraion költő[39]
- Ion Cârja író[32]
- Ștefan Cârjan labdarúgó[40]
- † Ioan Carlaonț katonatiszt[6]
- Radu Cioculescu író, műfordító[41]
- Radu Ciuceanu történész[42]
- Alexandru Claudian szociológus, költő[32]
- Vladimir Constantinescu katonatiszt[43]
- Corneliu Coposu politikus[44]
- Dumitru Coroamă katonatiszt[45]
- Nichifor Crainic író, politikus, teológus, újságíró[10]
- † Gheorghe A. Cuza ügyvéd, politikus[6]
- Sergiu Dan író[32]
- Ion Diaconescu politikus[44]
- Romulus Dianu író[32]
- Ioan Dumitrache katonatiszt[46]
- Anton Dumitru filozófus, matematikus[32]
- † Constantin Eftimiu katonatiszt[6]
- Gheorghe Eminescu történész, katonatiszt[47]
- † Ilarion Felea ortodox pap[6]
- Radu Filipescu rendszerkritikus aktivista[48]
- Valeriu Gafencu legionárius[49]
- † Gajdátsy Béla római katolikus pap[50]
- † Constantin Gane író[6]
- Alexandru Ghica jogász, legionárius, az állambiztonság és rendőrség vezetője[10]
- † Victor Gomoiu orvos, egészségügyi miniszter[51]
- Radu Gyr író[10]
- Pantelimon Halippa politikus, újságíró[52]
- Traian Herseni szociológus, történész, pszichológus[32]
- † Iosif Iacobici katonatiszt, hadügyminiszter[6]
- Dem Iliescu költő, ügyvéd[32]
- Ion Ioanid író[53]
- † Modest Isopescu csendőrtiszt[6]
- George Ivașcu újságíró, irodalomkritikus[26]
- † Gheorghe Koslinski admirális, államtitkár[6]
- Radu Lecca újságíró, kém[26]
- † Luka László politikus, pénügyminiszter[6]
- Horia Macellariu ellentengernagy[54]
- † Nicolae Macici katonatiszt[6]
- Gheorghe Manoliu katonatiszt[55]
- † Gheorghe Manu fizikus, legionárius[6][10]
- † Socrat Mardari katonatiszt[6]
- † Ioan I. Marian mezőgazdasági miniszter[6]
- † Ion C. Marinescu nemzetgazdasági, majd igazságügyi miniszter[6]
- Márton Áron katolikus püspök[56]
- Ion Maxim költő, író[32]
- † Istrate Micescu jogász, politikus, külügyminiszter[32]
- Radu Mironovici legionárius[10]
- † Gheron Netta pénzügyminiszter[32]
- Alexandru Nicolschi kém, rendőrtiszt[57]
- Gherman Pântea ügyvéd, politikus[58]
- Arsenie Papacioc ortodox pap[59]
- Isac Peltz újságíró[32]
- Marcel Petrișor író[32]
- † Constantin Petrovicescu katonatiszt, belügyminiszter[6]
- Ion Petrovici filozófus[32]
- Plesz József katolikus pap[60]
- N. Porsenna ügyvéd, író[61]
- † Ion Sichitiu katonatiszt[62]
- Gheorghe Șincai történész, nyelvész, fordító, költő[63]
- Victor Slăvescu közgazdász, pénzügyminiszter[32]
- Virgil Solomon politikus, közmunkaügyi miniszter[64]
- Dumitru Stăniloae ortodox teológus[65]
- † Gheorghe Stavrescu katonatiszt[6]
- Nicolae Steinhardt író, ortodox remete[66]
- Paul Sterian szociológus, író, diplomata[67]
- Petre Strihan költő[32]
- Andrew Tate internetes személyiség, profi kick-boxoló[68]
- Constant Tonegaru költő[69]
- † Ioan Topor katonatiszt[6]
- † Sandu Tudor költő, ortodox szerzetes[32]
- Petre Țuțea közgazdász, filozófus, legionárius[26]
- Varga Katalin az erdélyi bányászmozgalom vezetője[70]
- Venczel József társadalomkutató[71]
- † Mircea Vulcănescu filozófus[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Börtöntörténet. www.kisfoghaz.hu (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ Kolocz Dóra: Börtönépítészet - Visszatekintő tanulmány a magyarországi börtönépítészet hőskoráról Erdélyi Mór fényképei alapján. Börtönügyi Szemle, 1. sz. (2023)
- ↑ Lőrincz József – Mezey Barna: A magyar börtönügy története. Budapest: Dialóg Campus. 2019.
- ↑ Martiri Aiud / Cadru istoric. www.martiriaiud.ro (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ A magyar börtönügy és az országos letartóztatási intézetek. Szerk. Megyery István. Budapest: Franklin. 1905.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa Virgiliu Țârău–Ioan Ciupea: Morții penitenciarului Aiud 1945–1965. old.historica-cluj.ro (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ a b Andrei Muraru: Dicționarul penitenciarelor din România comunistă: 1945–1967. Iași: Polirom. 2008. ISBN 978-973-46-0893-5
- ↑ Ovidiu Hațegan: Aiud – lagăr de exterminare pentru opozanții sistemului comunist. www.hotnews.ro (2006. december 28.) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ a b Roland Clark: Re-Membering Codreanu: Maligning Fascist Virtues in Aiud Prison, 1964. Caietele CNSAS, VIII. évf. 2. sz. (2015)
- ↑ a b c d e f Miskolczy Ambrus: A vasgárdisták átnevelése a kommunista börtönvilágban. Hitel, XXVIII. évf. 7. sz. (2015. július)
- ↑ Recensământul populației concentraționare din România în anii 1945–1989 (date preliminare). www.memorialsighet.ro (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ a b Torționarii închisorilor României. www.cuvantul-ortodox.ro (2013. március 3.) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ Information Report – Rumania – Aiud Prison. www.cia.gov (1954. január 11.) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ Ion Ioanid: Închisoarea noastră cea de toate zilele. Editia a III-a. Vol. I. Bucuresti: Humanitas. 2013. 473. o. ISBN 978-973-50-4203-5
- ↑ Bakó Botond: Elrejtett román királyi díszkardok nyomában. Ásatások a nagyenyedi börtön kovácsműhelye körül. Szabadság, XXIV. évf. 249. sz. (2012. október 27.)
- ↑ Dorin Țimonea: Torționarii de la Penitenciarul Aiud: reeducare și teroare în perioada comunistă. Adevărul, (2013. március 6.)
- ↑ Ramona Găină: Cei mai temuți șefi ai Securității – colonelul Gheorghe Crăciun, despre care se spune că ar fi inventat carcera de 60/60 de centimetri căptușită cu cuie. Adevărul, (2013. június 19.)
- ↑ Cristina Cicău: Miliția Spirituală: Cinci ardeleni apar pe lista torționarilor din lotul Vișinescu. Transilvania Reporter, (2013. október 12.)
- ↑ Dorin Timonea: Peripeţii la închisoarea din Aiud, în anii '50. Paznicul care a ajutat la deshumarea unor deţinuţi politici morţi în carcera comunistă. adevarul.ro (2020. november 8.) (Hozzáférés: 2023. március 24.)
- ↑ Monumentul „Calvarul Aiudului”. www.aiud.ro (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ a b Penitenciarul Aiud > Despre instituție. anp.gov.ro (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ B. B: Régiós börtönértekezlet Nagyenyeden. Szabadság, XXII. évf. 20. sz. (2010. január 26.)
- ↑ Hetvennel többen az enyedi börtönben. Szabadság, (2017. február 3.)
- ↑ a b c Penitenciarul Aiud. web.archive.org (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Andrei Pau: Sala "Petre Țuțea" a Penitenciarului Aiud a fost sfințită. basilica.ro (2017. január 20.) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ a b c d Radu Andreea: Se renovează pușcăria pe unde au trecut mai mulți politicieni marcanți. lumeapolitica.ro (2022. szeptember 14.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Mariana Iancu: Cum a devenit legendarul Horia Agarici, eroul Constanţei, criminal de război. Fiul său a stat 14 ani într-o casă de copii. adevarul.ro (2015. november 14.) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ Wolf von Aichelburg (1912–1994). www.ikgs.de (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Dragoş Ursu: Bartolomeu Anania şi reeducarea de la Aiud. O perspectivă documentară. Tabor, XV. évf. 3. sz. (2021)
- ↑ Cristi Frisk: Constantin Anghelache, fotbalistul care l-a învăţat să schieze pe Regele Mihai. historia.ro (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ Adrian Nicolae Petcu: Generalul Ioan D. Arbore, creştinul sub persecuţia comunistă. Lumina, (2017. november 22.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Memorialul scriitorilor români deținuți în închisorile comuniste. main.components.ro (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ 1956 Erdélyben: Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965. Szerk. Dávid Gyula. Kolozsvár: Polis – Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2006. ISBN 9738341795
- ↑ Petre Opris: Câteva fapte săvârşite de Emil Bodnăraş şi biografia sa pentru campania electorală din anul 1946. www.hotnews.ro (2020. december 4.) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ Sorin Bottez - mărturie filmată despre Reeducarea prin tortură. www.experimentulpitesti.org (2008. június 3.) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ Alexcandru Mica: Harry Brauner si perenitatea folclorului. Cultura, 449. sz. (2013. december 5.)
- ↑ Lecţia de istorie. Generalul Corneliu Calotescu – cavaler al ordinului „Mihai Viteazul”. Jurnalul de Arges, (2019. január 10.)
- ↑ Dan C. Mihailescu: George Matei Cantacuzino, între Aiud și Marcus Aurelius. Revista 22, (2021. január 19.)
- ↑ Mariana Sipos: „Zvircolindu-se dintr-o moarte intr-alta“: Ion Caraion. Observator cultural, (2004. március 16.)
- ↑ Povestea lui Ştefan Cîrjan, tehnicianul care a schimbat mai multe închisori decît echipe » Arestat la antrenament. www.gsp.ro (2010. március 26.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Radu Cioculescu. www.memorialsighet.ro (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Istoricul Radu Ciuceanu a murit la vârsta de 94 de ani. historia.ro (2022. szeptember 13.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Ionela Stănilă: Gen. Vladimir Constantinescu, omagiat la muzeu în cadrul proiectului Centenarul Marii Uniri. adevarul.ro (2018. június 7.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ a b Bakó Botond: Politikai elítéltek maradványaira bukkantak Nagyenyeden. Szabadság, XXIII. évf. 134. sz. (2011. június 11.)
- ↑ Generalul Dumitru Coroamă: „Majestate, nu pot să execut ordinul de a trage în tineretul ţării!”. zch.ro (2014. július 19.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Florian Bichir: General Ioan Dumitrache, Portrait of a Legend. en-gmr.mapn.ro (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Gheorghe Eminescu, nepotul lui Eminescu, deţinut politic închis de bolşevici la Aiud, Jilava, Ocnele Mari şi lagărul de la Peninsula. www.marturisitorii.ro (2017. január 15.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Radu Filipescu. www.memorialsighet.ro (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ The Life of the New Confessor Valeriu Gafencu. www.impantokratoros.gr (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ VIII. Márton Áron zarándoklat. ersekseg.ro (Hozzáférés: 2024. március 23.)
- ↑ Mariana Iancu: Cinismul comuniştilor: Renumitul chirurg Victor Gomoiu apare în fişa matricolă penală ca eliberat, deşi el a murit în închisoare. adevarul.ro (2020. február 13.)
- ↑ Pantelimon Halippa (1883 – 1979). mvu.ro (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Ion Ioanid (1926-2003). www.memorialsighet.ro (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Mariana Iancu: Horia Macellariu, destinul unui amiral judecat pentru crime de război: eroul care a salvat Constanţa. adevarul.ro (2017. szeptember 23.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ General de divizie Gheorghe Manoliu. www.rumaniamilitary.ro (2021. november 29.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ 47. Lakatos István kolozsvári szociáldemokrata politikus visszaemlékezése a Márton Áron-per lefolyására. In Történeti kényszerpályák - kisebbségi reálpolitikák II. (Dokumentumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmányozásához 1944-1989). Szerk. Vincze Gábor. Csíkszereda: Jakabffy Elemér Alapítvány – Teleki László Intézet – Pro-Print. 2003.
- ↑ Marius Oprea: Viata lui Alexandru Nicholschi, cel mai cunoscut tortionar al Securitatii, de la spion sovietic la mare securist si pina cand a murit de frica. www.mediafax.ro (2021. március 17.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Gherman Pântea (1894 – 1968). mvu.ro (2018. szeptember 12.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Despre vieţuirea părintelui Arsenie Papacioc în temniţa Aiudului. fericiticeiprigoniti.net (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.
- ↑ Calin Stanculescu: Nicu Porsenna, o victima a temnitelor comuniste. Romania libera, (2005. augusztus 12.)
- ↑ Masacrarea generalilor eroi. paginiromanesti.ca (2008. július 15.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Gheorghe Șincai. cultura.inmures.ro (Hozzáférés: 024. március 23.)
- ↑ Present Places of Imprisonment of Leaders of the Romanian Opposition. evz.ro (1948. november 26.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Dragos Ursu: Părintele Dumitru Stăniloae și reeducarea de la Aiud. Lumina, (2017. október 29.)
- ↑ Istoria jurnalismului. Jurnalul de temnita: Nicolae Steinhardt. Monitorul de Fagaras, (2021. november 23.)
- ↑ Daniela Sontica: Scriitorul Paul Sterian: glorie, închisoare, marginalizare. Lumina, (2017. június 21.)
- ↑ Adam Cailler: Inside Andrew Tate jail which is harshest in Romania and has suite of 'sex rooms'. Daily Star, (2023. január 5.)
- ↑ Stefan Baciu: Poet Constant Tonegaru. www.rri.ro (2019. március 16.) (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Méliusz József: Sors és jelkép. Második, javított kiadás. Bukarest: Kriterion. 1973. 96. o.
- ↑ Gazda József: Elrabolt esztendők: 1956–1964. Kolozsvár: Polis. 2006.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Aiud Prison című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Hadnagy Imre: Egy látványos szökés – és ami hozzá tartozik. Erdélyi Figyelő, II. évf. 15. sz. (1990)
.svg){kind=small}