Ugrás a tartalomhoz

Teleki Ádám (agrármérnök)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teleki Ádám
Született1900. november 24.
Kolozsvár
Elhunyt1972. január 8. (71 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
HázastársaKrémer Manci (1947-1949)
SzüleiTeleki Ádám
Foglalkozásaagrármérnök, mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, politikus, országgyűlési képviselő
Tisztségeromániai országgyűlési képviselő
SírhelyeHázsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Gróf Teleki Ádám (Kolozsvár, 1900. november 24. – Kolozsvár, 1972. január 8.[1]) erdélyi magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, szerkesztő; többszörös politikai elítélt, első alkalommal a Márton Áron-perben (1950) 15 év kényszermunkára ítélték.

Életútja, munkássága

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Kolozsváron, a Református kollégiumban végezte, ugyanott, a Református Theologián szerzett lelkészi képesítést, majd a Mezőgazdasági Akadémián agrármérnöki diplomát. Marosújvári birtokán gazdálkodott. Az OMP jelöltjeként a román parlamentben képviselő volt. Megszervezte az Országos Magyar Ipartestületet, amelynek egy ideig elnöke. Ugyancsak vezető tisztségeket töltött be az Erdélyi református egyházkerületben, az EME és az EMKE keretében, 1938–40 között a Romániai Magyar Népközösségben.

Baráti szálak fűzték a kor számos erdélyi írójához, művészéhez (Kuncz Aladár, Krenner Miklós, Nagy Imre), akiket anyagiakkal is támogatott. A Hitelt létrehozó fiatal erdélyi értelmiségi csoporthoz tartozott, a folyóiratban tanulmánya is jelent meg. Emellett 1936–42 között az Erdélyi Gazda főszerkesztője; itt közölte gazdasági cikkeit, az Ellenzékben pedig néhány vezércikket. Török Bálinttal társszerkesztőként jegyezte 1938–40 között az Erdélyi Gazda Naptárát és 1937-ben a Gazdák zsebnaptárát.

1945 után, mivel birtokait kisajátították, Marosvásárhelyen élt. 1950-ben letartóztatták és a Márton Áron-perben hazaárulás vádjával 15 év kényszermunkára ítélték. Egyéni kegyelemmel 1956-ban szabadult. 1961-ben újra letartóztatták és „irredenta lázítás, valamint tiltott könyvek tartása” vádjával ítélték el. Ekkor az 1964-es kegyelmi törvény alapján szabadult.

Lakatos István kolozsvári szociáldemokrata politikus visszaemlékezése[2] nyomán a Márton Áron-perben a következőket válaszolta Teleki Ádám az ellene felhozott koholt vádakra:

Tisztelt bíróság! Én nem foglalkoztam politikával. Amióta elvették a földemet, mindenemet, a marosvásárhelyi cukorgyárban dolgoztam mint napszámos. Nem írtam alá semmiféle memorandumot, nem vettem részt semmiféle összeesküvésben, nem is hallottam róluk. Meg vagyok győződve arról, hogy csak azért kevertek bele ebbe a kirakatperbe, mert gróf Teleki Ádámnak hívnak és jól hangzik, ha végre egy grófot is elítélnek Romániában. Azzal vádolnak, hogy találkoztam egy amerikai újságíróval. Ez igaz. De ez az újságíró a román kormány vendége volt, beszélt a miniszterelnökkel és több miniszterrel is. Engem csak azért keresett fel, mert azt hitte, hogy tudok valami szenzációs részletet gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök öngyilkosságáról. Vele sem tárgyaltam aktuális politikai kérdésekről.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Ötven éve tartóztatták le Márton Áront. Székelyföld, 1996/6. 41–76.
  • Bárdi Nándor: A romániai magyarság kisebbségpolitikai stratégiái a két világháború között. Regio, 1997/2.
  • Pál-Antal Sándor: Áldozatok – 1956. A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban. Marosvásárhely, 2006. 168–169.