Gyulafehérvári érseki székesegyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Gyulafehérvári érseki székesegyház
műemlék
Alba Iulia Cathedral St. Michael.jpg
Vallás katolicizmus
Egyházmegye Gyulafehérvári főegyházmegye
Védőszent Mihály arkangyal
Építése
Stílus román építészet
Alapadatok
Hosszúság 83 m
Szélesség 38 m
LMI-kód AB-II-m-A-00129
Elérhetőség
Település
Cím Str. Mihai Viteazul 19, municipiul Alba Iulia
Elhelyezkedése
Gyulafehérvári érseki székesegyház (Románia)
Gyulafehérvári érseki székesegyház
Gyulafehérvári érseki székesegyház
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 04′ 03″, k. h. 23° 34′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 03″, k. h. 23° 34′ 12″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyulafehérvári érseki székesegyház témájú médiaállományokat.
A Szent Mihály székesegyház Gyulafehérváron

A Gyulafehérvári érseki székesegyház a Szent István király által alapított erdélyi püspökség, majd az 1991-ben érsekség rangjára emelt főegyházmegye széktemploma. 1991 óta az épület a Gyulafehérvár történelmi központja helyszín részeként a Világörökség javaslati listáján szerepel. Az épület fent van a romániai műemlékjegyzék listán is AB-II-m-A-00129 szám alatt.[1]

Történelem[szerkesztés]

1003-ban István király legyőzte anyai nagybátyját, Prokuj gyulát, és megtörte annak hatalmát Erdélyben.[2] Ezzel elhárult az akadály az egyházi szervezet erdélyi kiépítése elől. Az erdélyi püspökség alapítását 1009-ben a pápai legátus látogatásakor véglegesítette a király. Ezt megelőzően, 952953-tól Zombor gyula meghívására már folyt missziós tevékenység Hierotheosz görög püspök révén, gyulafehérvári vagy szávaszentdemeteri központtal.[2] Bizonyos, hogy az első székesegyház építését már a püspökség alapításakor megkezdték.

A mai székesegyház homlokzatától 32 m-re egyhajós, egyetlen félköríves apszissal záródó, mintegy 20 m hosszú templom romjait tárták fel, mely semmilyen írásos hagyományban nem szerepel. Építése során, alapárkainak kiásásakor átvágtak két, a 9. század végén felgyújtott és elhagyott bolgár településből maradt házmaradványt, ami arra utal, hogy a korábbi településnek ekkor már nem volt nyoma. Emellett szétromboltak egy honfoglaláskori magyar lovassírt is, azaz valószínűleg ez a 10. századi családi temető sem volt már látható. Ez az egyhajós templom csak rövid ideig működött, valószínűleg nem felelt meg a célnak, ezért lebontották és helyét elegyengették. Ezt az bizonyítja, hogy a későbbi székesegyházat körülvevő temető Könyves Kálmán pénzeivel keltezett sírja már átvágja az egykori templom alapjait. Ez lehetett tehát az első püspöki templom. (Entz Géza a későbbi első székesegyházzal egykorú esperesi templomnak tartotta, ezt azonban a régészeti eredmények, rétegviszonyok egyértelműen kizárják.)[3]

Ezzel egyidejűleg, ettől a legkorábbi püspöki templomtól 60 m-re keletre állt egy körtemplom (rotunda), mely vélhetően az ispánok vártemploma lehetett. Ezt később egyes feltételezések szerint beépítették a Szent László vagy Kálmán idejében emelt első székesegyházba, de sem ez, sem ennek ellenkezője nem igazolt. Az építmény alapjait először megtaláló Möller István a kváderkövei közötti habarcsba keverve téglaport azonosított, és ezt bizánci-bolgár hatásként határozta meg. Részben erre alapozva román történészek a gyulák és Hierotheosz püspök templomának feltételezik, jóllehet a bizánci ortodox építészetben ilyen rotundák nem ismertek.[3]

2011-ben a mai székesegyház főhomlokzata előtti téren, annak bejáratától 24 méterre egy addig nem ismert templom alapjaira, köztük teljesen ép apszisára bukkantak. A 20,7 m hosszú, 12 m széles egyszerű görög kereszt alaprajzú, egy félköríves apszisból és négyzet alakú hajóból álló templom a 10. század közepe és a 11. század eleje között épült; bizánci stílusra jellemző alaprajza a gyula-korabeli alapítást valószínűsíti. Helyén később, a 11. század végétől temető létesült, így ekkorra már lebonthatták.[4][5]

Az első székesegyház[szerkesztés]

Möller István és Fridli Sándor építészek 1905 és 1908 között a mai székesegyház padlója alatt egy korábbi háromhajós, egyetlen nagy félköríves apszisban végződő bazilika alapfalainak részleteit tárták fel.[3] A nyugati alapfalakat már az első ásatáskor feltárták és számos faragványt, pillértöredéket, dombormű töredékeket találtak. Ők találták meg a rotunda alapjait is, melyet a templom keresztelőkápolnájaként azonosítottak. A háromhajós templomot Szent István püspöki bazilikájának tartották, melynek építése egészen Szent László idejéig tartott; sokáig ez határozta meg a magyar tudományos álláspontot, mely az erdélyi szakirodalomra a mai napig hatással van. Léstyán Ferenc a mai székesegyházat Szent László-i alapításúnak kívánja látni, ezért azt feltételezi, hogy ez a korábbi templom már a 11. század végét sem érte meg.[3]

A korhatározást segíti, hogy az első székesegyház bontása során a másodikba átmentett Maiestas Domini timpanon Dávid herceg és Könyves Kálmán pecsétjei alapján egyértelműen az 1090 körüli évekre datálható. Radu Heitel 1968-tól 1977-ig tartó feltárásai pontosan meghatározták a 38 m hosszú templom alapfalait, melynek mérete és szerkezete arra utalnak, hogy a Szent László-kori nagyszabású építmények közé tartozik (pl. a somogyvári bazilika mellett). Ekkor derült fény arra is, hogy a rotunda tengelye nem illeszkedett ennek a székesegyháznak a tájolásához, sőt, a bazilika falának alapozása ráépült a rotunda északi szélére, vagyis az ekkor vélhetően már nem állt. A templom körüli temető 1953-ban feltárt sírjai mind 12. századiak voltak, amit Kálmán, II. István és III. Béla sírobulusai bizonyítanak. Később ennek a temetőnek összesen 291 sírját sikerült feltárni, melyek megerősítették ezt a keltezést, emellett kiderült, hogy közülük 9 temetkezést a későbbi második székesegyház építésekor romboltak szét.[3]

A székesegyház szentélye

A második székesegyház[szerkesztés]

A második székesegyházat valószínűleg Szent László király idejében kezdték el építeni. Ehhez már nem használták fel az előző bazilika alapjait, mert sokkal nagyobb, nagyszabású székesegyházat terveztek. Építéséhez a burgundi és közép-franciaországi templomok szolgáltak mintaként. Az új székesegyház szintén háromhajós, de gazdagabb kereszthajóval és középponti toronnyal ellátott épület volt. A homlokzati részt két torony ékesítette, melyek a mai tornyok második emeletéig értek. A templomból több részlet a mai napig megmaradt, ilyenek a kereszthajók homlokívei, a diadalív, a mellékszentélyek félköríves záródásai és a mellékapszisok keskeny ablakai. Ebből a templomból származik a sekrestye, a hosszhajó keleti része, az északi előcsarnok és a fejedelmi kapu. A templom a tatárjáráskor pusztult el, amikor az ide menekült lakosságra rágyújtották, boltozatai beszakadtak és a hajók találkozásánál épített központi torony leomlott. A romos templomot Rogerius mester váradi kanonok beszámolójából ismerjük, aki szerint a romokat a legyilkoltak vére borította és az egész környék tele volt a holtak tetemeivel.

A homlokzat

A mai templom[szerkesztés]

A helyreállításkor a középtornyot már nem építették újjá, maradványai a tetőszék alatt láthatók. Visszaépítették a kereszthajó és szentély első négyzetét, melyhez karcsú kora gótikus szentélyt építettek. Alig fejeződött be az újjáépítés, amikor 1277. február 21-én a szászok feldúlták és felgyújtották a templomot, miután ismét nagy anyagi áldozatokkal állították helyre. A 15. században boltozták be a főhajó nyugati részét és a tornyokat két emelettel megemelték. 1439-ben egy török betörés alkalmával a templom ismét károkat szenvedett. Az ekkori helyreállításhoz az esztergomi érsek mellett Hunyadi János is hozzájárult, akinek a nevéhez a szentély gótikus stílusú meghosszabbítása fűződik. Ő építtette a díszes nyugati főkaput és a két torony közé épített erkélyt, melyet később háromszögű oromfallal zártak le. A nagy hadvezér ekkor hagyta meg, hogy őt is a templomba temessék el.

A torony

A 16. század elején az északi előcsarnokot kápolnával, az úgynevezett Lászai-kápolnával bővítik. A kápolna gótikus és reneszánsz elemeket ötvöző oltára 1512-re készült el. A kápolnába és az északi kereszthajó közé 1512 és 1514 között Várday Ferenc püspök megépítette a Szent Anna tiszteletére szentelt Várday-kápolnát. A templomot 1601-ben Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem román seregei kirabolták, a Hunyadiak sírköveit összetörték, majd 1603-ban Giorgio Basta császári serege ostrom után pusztította a székesegyházat.

A székesegyház alaprajza

1658-ban a török Erdély elleni büntető hadjárata során ismét feldúlták a templomot, I. Rákóczi György és Bethlen Gábor díszes síremlékeit összetörték. A Rákóczi-síremlék anyagából a 18. század elején Mártonffy püspök négy oltárt állíttatott fel.

Hunyadi János síremléke

A székesegyház belseje[szerkesztés]

A templom monumentális jellegét jól mutatják méretei, hossza 83 m, szélessége 38 m, magassága 19 m. Alaprajza a középkori román stílusú bazilikák jegyeit mutatja.

A főbejárattól balra a kórust tartó első oszlop előtt Martinuzzi Fráter György sírja látható. A boltív egyik zárókövén a templomot újjáépítő Szécsy püspök kétfejű sast ábrázoló családi címere. A templom szószéke és főoltára 16. századi munka. A szentély alsó részében a barokk kanonoki stallumokat találjuk, a székék támláján bibliai jelenetek, felül pedig az apostolok, valamint Jézus és Mária mellszobrai. A szentély déli falában szépen kivitelezett szentségtartó fülke látható. Az oszlopfőkön jól láthatók a későbbi toldások nyomai, minden oszlopfő díszítése más és más. A kereszthajó déli oldalán nagy méretű rózsaablak. A déli mellékhajóban található apszis az első templom keresztelőkápolnájának nyugati záródása lehetett. A déli mellékhajó nyugati részében a Hunyadiak sírjai, illetve azok maradványai láthatók. A legépebb a kormányzó testvérének sírja, középen a kormányzóénak tartott síremlék, míg a tőle keletre fekvő sírt Hunyadi Lászlóénak tartják. Az utóbbi kettő azonosítása teljesen bizonytalan, a kormányzó fekvő alakja például sokkal inkább Bocskai alakjára emlékeztet. A sírok a többszöri dúlás és áthelyezés miatt valójában üresek. Az északi mellékhajóban a Szécsy-Várday kápolnába lépünk. Itt található Szécsy és Czudar Imre püspök padlóba süllyesztett síremléke, valamint Izabella királyné és fia, János Zsigmond gazdagon díszített márvány síremlékei.

A kereszthajó apszisában 16. századi freskótöredékek láthatók, melyeket még Várday püspök készíttetett. Az alakok közül Szent András és Szent Jakab apostolok alakjai ismerhetők fel. Visszafordulva a Lászay-kápolnába jutunk, gótikus csillagboltozatában három reneszánsz címerrel. Az északi mellékhajóba vezető ajtó feletti mélyedésben Lászay püspök térdelő alakja a Szűz Mária térdén ülő kis Jézus előtt.

Hunyadi János szarkofágjának domborműve

A sírbolt[szerkesztés]

A székesegyház sírboltjában 11 erdélyi püspök nyugszik: Mártonffy György, Antalfi János, Sorger Gergely, Bajtay Antal, Manzador Piusz, Batthyány Ignác, Mártonffy József, Kovács Miklós, Vorbuchner Adolf, Márton Áron és Jakab Antal valamint Maczalik Győző titkos püspök, vértanú.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lista monumentelor istorice din Alba Iulia. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 22.)
  2. ^ a b Marton József: Az egyházmegye története (magyar nyelven). Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség. (Hozzáférés: 2017. április 13.)
  3. ^ a b c d e Benkő Loránd, Bóna István, Jakó Zsigmond, Tonk Sándor, Vekov Károly.szerk.: Dávid Gyula: Erdély a magyar honfoglalás és államalapítás korában – Régészeti áttekintés, Erdély a keresztény Magyar Királyságban, Erdélyi Tudományos Füzetek 231 (magyar nyelven). Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület (2001). ISBN 973-8231-05-1. Hozzáférés ideje: 2017. április 18. 
  4. Templom és csontvázak: a gyulafehérvári ásatásokat fotóztuk (magyar nyelven). Transindex, 2011. július 18. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  5. Daniela Marcu Istrate: Sajtóközlemény - Erdély legrégebbi temploma (magyar nyelven). Gyulafehérvári római katolikus érsékség, 2011. augusztus 7. (Hozzáférés: 2017. április 18.)

További információk[szerkesztés]