Ugrás a tartalomhoz

Benkő Loránd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benkő Loránd
Született1921. december 19.[1]
Nagyvárad
Elhunyt2011. január 17. (89 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar[3]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • nyelvész
  • tudománytörténész
  • filológus
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (1996)
SírhelyeFarkasréti temető (20. (Kodály) körönd, Urnaház, 2-es számú fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Benkő Loránd témájú médiaállományokat.

Benkő Loránd (Nagyvárad, 1921. december 19. – Budapest, 2011. január 17.) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, tudománytörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1965), majd rendes (1976) tagja. 1967 és 1974 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese. Kutatásai a nyelvtörténet, a nyelvjárások és a nyelvtudomány történetének kérdéseivel foglalkoznak.

Családja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Benkő Elek fintaházi református lelkész, édesanyja Müller Klára tanítónő. Még meg sem született, amikor a szülei 1921-ben elváltak. Az apja újranősült, édesanyja egyedül nevelte fel őt. 1928-ban jött a világra az apja második házasságából az öccse, Benkő Samu (1928–2021) művelődéstörténész, akinek a fia, Benkő Elek (1954–) régész.

Életútja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegedi Klauzál Gábor Gimnáziumban érettségizett. 1941-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem magyar–olasz–történelem szakán, majd 1944-ben átkerült a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol egy évvel később szerzett tanári diplomát. 1946-ban védte meg bölcsészdoktori értekezését.

Diplomájának megszerzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézetében kapott tanársegédi állást, majd 1950 és 1951 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében volt tudományos kutató. Rövidesen visszatért az addigra Eötvös Loránd Tudományegyetemmé (ELTE) átnevezett intézményhez, ahol adjunktusként dolgozott tovább a magyar nyelvtudományi tanszéken. 1953-ban kapta meg egyetemi docensi, 1959-ben pedig a tanszék vezetésének átvételével egyidejűleg egyetemi tanári kinevezését. 1960-ban (félállásban) az MTA Nyelvtudományi Intézete magyar nyelvtörténeti és dialektológiai osztályának vezetőjévé is kinevezték. Ezt a tisztségét 1995-ig látta el. 1963 és 1966 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese, majd 1967 és 1974 között az egyetem rektorhelyettese volt. 1994-ben professor emeritusi címet kapott.

1952-ben addigi munkássága alapján megkapta a nyelvtudományok kandidátusi címét, 1960-ban megvédte akadémiai doktori értekezését.

Munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe a magyar nyelvtörténet, a nyelvjárások, az etimológia, a nyelvföldrajz, valamint a nyelvtudomány története. Nagy jelentőségű munkája a főszerkesztésében 1967 és 1976 között készült A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, valamint az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (1991–1997). Magyar nyelvtörténeti kutatásain belül kiemelten az Árpád-kor és a felvilágosodás időszakával foglalkozott. Munkáiban összefoglalta a történeti nyelvtudomány módszertani és szemléleti kérdéseit. Emellett megszervezte és vezette az újabb magyar történeti nyelvtani kutatásokat, valamint jelentős szerepet töltött be a nyelvészképzésben.

Tudományos munkásságát szakfolyóiratokban is kifejtette: 1953-tól a Magyar Nyelv szerkesztője, majd 1973-tól felelős szerkesztője, illetve szintén 1973-tól a Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke volt 1990-ig.

Tudományos munkája mellett aktívan kivette részét az Eötvös Loránd Tudományegyetem sportéletében is. Fiatal korában a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) atlétikai szakosztályában atletizált, magasugró volt, majd egy ideig a BEAC elnöki tisztét is betöltötte. Idős korában a sakkszakosztály tagja volt.

Társasági tagságai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1965-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1976-ban rendes tagjává. Már ezt megelőzően, 1954 és 1960 között betöltötte az MTA Helyesírási Főbizottságának elnöki tisztét, 1965-től 1992-ig pedig az MTA Nyelvtudományi Bizottságának elnöke volt. Emellett 1999 és 2002 között az MTA Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottsága elnöke, valamint a Szociális és a Magyar Nyelvi Bizottság tagja volt. Több más tudományos társaságban töltött be vezető szerepet: 1976-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökévé választották, 2005-ben a társaság tiszteletbeli elnökévé fogadta. 1980 és 1990 között a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság alelnöke volt, 1990–1991-ben a Magyar Pedagógiai Társaság elnöki tisztét töltötte be. Több éven keresztül az Európai Lexikográfiai Szövetségben képviselte Magyarországot. 1995 és 2000 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnökeként is tevékenykedett.

Díjai, elismerései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Finn Oroszlánrend lovagkeresztje (1969)
  • Révai Miklós-díj (1980)
  • Pais Dezső-díj (1987)
  • Apáczai Csere János-díj (1991)
  • Déry Tibor-jutalom (1993)
  • Széchenyi-díj (1996) – A magyar nyelvtudomány terén kifejtett közel fél évszázados munkásságáért, mellyel nagyban hozzájárult a tudományág nemzetközi színvonalhoz történő felzárkóztatásához.
  • Munkácsi Bernát-díj (1999)
  • Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítványi Fődíj (2001)
  • Prima Primissima díj (2006)

Főbb publikációi

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Benkő Loránd urnafülkéje is

Emlékezete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sírja a budapesti Farkasréti temető Urnaházában 2-es számú urnafülkéjében található. Tiszteletére emléktáblát helyezett el a Magyar Nyelvtudományi Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és Budapest XIII. kerületének önkormányzata a Radnóti Miklós utcai lakásának házfalán.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  2. ↑ "PIM-névtér-azonosító". Hozzáférés: 2020. június 13.
  3. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. március 25.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Emlékkönyv Benkő Loránd születésének 60. évfordulójára. Szerk. Hajdú Mihály, Kiss Jenő. ELTE BTK, 1981.
  • Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Írták tisztelői, barátai és tanítványai. Szerk. Hajdú Mihály és Kiss Jenő. ELTE, Budapest, 1991.
  • Benkő Loránd. Szerk. Bolla Kálmán. (A hetvenes évek magyar nyelvészei. Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 6.) ELTE Fonetikai Tanszék, Budapest, 1999.
  • Hajdú Mihály: Születésnapi köszöntő. Benkő Loránd 80 éves. Névtani Értesítő 23. 2001: 3–4.
  • Kiss Jenő: Benkő Loránd köszöntése a Magyar Nyelvtudományi Társaságban 80. születésnapján. Magyar Nyelv 98. 2002: 106–109.
  • Kovács Sándor Iván: Benkő Loránd köszöntése a Magyar Irodalomtörténeti Társaság nevében. Magyar Nyelv 98. 2002: 110.
  • Kósa László: Benkő Loránd köszöntése a Magyar Néprajzi Társaság nevében. Magyar Nyelv 98. 2002: 110–111.
  • Pusztai Ferenc: Benkő Loránd nyolcvanéves. Magyar Nyelvőr 126. 2002: 1–4.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 128–129. o.
  • Kiss Jenő: Benkő Loránd köszöntése az Akadémián. Magyar Nyelv 103. 2007: 506–607.
  • Juhász Dezső: A nyelvföldrajz történeti tanulságai – egy klasszikus tanulmány negyven év távlatából. In: V. Dialektológiai Szimpozion. Szombathely, 2007. augusztus 22–24. Szerk. Guttmann Miklós, Molnár Zoltán. A Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai 8. Szombathely, 2007: 133–8.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 100.
  • Gerstner Károly: Benkő Loránd (1921–2011). Nyelvtudományi Közlemények 107. 2010–2011: 293–298.
  • Tamásné Szabó Csilla: In memoriam Benkő Loránd. Erdélyi Múzeum 73. 2011: 194–5.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Kiss Jenő: Elhunyt Benkő Loránd. Édes Anyanyelvünk 33/2. 2011: 16.
  • Kiss Jenő: Benkő Loránd. Nyelvünk és Kultúránk 41/3. 2011: 22–24.
  • Kiss Jenő: Búcsú Benkő Lorándtól. Magyar Nyelv 107. 2011: 4–6.
  • Juhász Dezső: Búcsú Benkő Lorándtól. Magyar Nyelv 107. 2011: 7–8.
  • Juhász Dezső: Benkő Loránd (1921–2011). Magyartanítás. 52/2. 2011: 2.
  • Juhász Dezső: Benkő Lorándra emlékezve. Névtani Értesítő 33. 2011: 353–359.
  • Zsilinszky Éva: Benkő Loránd (1921–2011). Magyar Nyelvőr 135. 2011: 133–135.
  • Korompay, Klára: Loránd Benkő (1921–2011). Études Finno-ougriennes 43. 2011: 223–226.
  • Zaicz Gábor: Búcsú Benkő Lorándtól. Finnugor Világ 16/1. 2011: 21–23.
  • Tolcsvai Nagy Gábor, Benkő Elek, Paládi-Kovács Attila, Péntek János, Hoffmann István, Haader Lea, Gerstner Károly, Juhász Dezső, Kiss Jenő: Tudományos emlékkonferencia Benkő Loránd születésének centenáriumán. Magyar Nyelv 118. 2022: 1–65.
  • Rövid életrajz az ELTE Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszék honlapján

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Benkő_Loránd&oldid=29079851”