Lőrincze Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lőrincze Lajos
Lőrincze Lajos, 1974 (Cimbora, MTV)
Lőrincze Lajos, 1974 (Cimbora, MTV)
Született 1915. november 24.
Szentgál
Elhunyt1993. október 11. (77 évesen)
Budapest
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lőrincze Lajos témájú médiaállományokat.
Lőrincze arcképe A Magyar Nyelv Múzeumában

Lőrincze Lajos (Szentgál, 1915. november 24.[1]Budapest, 1993. október 11.) nyelvész, tanár.

Kutatási területét a névtudomány, a nyelvjáráskutatás, a mai magyar nyelv és a nyelvművelés képezte. Társszerzője volt a Nyelvművelő kézikönyvnek[2] és A magyar nyelvjárások atlaszának.[3]

Szakmai életrajza[szerkesztés]

Szülőfalujának református elemi iskolájában végezte tanulmányait, majd a Pápai Református Kollégiumba került, itt érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, 1941-ben szerzett magyar-német szakos középiskolai tanári diplomát, Eötvös kollégistaként. 1941-től a Magyarságtudományi Intézetben kapott tanársegédi állást. 1943–1945 között a Pápai Református Kollégiumban, 1946-tól 1948-ig a Kelet-európai Tudományos Intézetben tanított. 1949-től az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett. 1952-ben szerezte meg kandidátusi tudományos fokozatát, később címzetes egyetemi docensi címet kapott. 1959-től osztályvezetői, majd helyettes igazgatói kinevezést nyert a munkahelyén, 1971-től tanácsadói tisztet töltött be. 1985-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is részt vett a tudományos közéletben és a nyelvművelésben.

1952-ben Kodály Zoltán biztatására indította meg a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő műsorát, majd 1979-től a műsor szerkesztőbizottságának elnöke lett. Műsorában a magyar nyelv egy-egy kérdésével foglalkozott, ízesen szép beszédét a közönség széles rétegei hallgatták.

A Nyelvtudományi Társaság alelnöke volt 1953-tól, ezen belül a magyar szakosztály elnöke. 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője lett; az MTA lapja különszámmal emlékezett meg róla, születésének 90. évfordulója alkalmából. Széles körben ismertté tette nevét a Magyar Televízióban készített nyelvművelő műsora. Nevéhez fűződik a Magyar Televízió első telefonos műsora Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol címmel, műsorvezetője volt ennek az adásnak.

1972-től szerkesztőbizottsági tag volt a Nyelvünk és Kultúránk című szakfolyóiratnál, 1979-től főszerkesztője az Édes anyanyelvünk című folyóiratnak, közben a Magyarok Világszövetségének is elnökségi tagjává választották.

Társalapítója volt a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának (ismertebb nevén az Anyanyelvi Konferencia, 1970).

Emlékezete[szerkesztés]

Szentgálon, szülőfalujában emlékház, emléktábla, dombormű őrzi emlékezetét, a falu iskoláját is híres szülöttéről nevezték el.

Lőrincze Lajos sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/18-1-37.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Földrajzi neveink élete (1947)
  • Magyar nyelvjárási bibliográfia 1817–1949 (Benkő Loránddal, 1951)
  • Nyelv és élet (1953)
  • A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere (1955)
  • Nyelvművelő (1956)
  • Édes anyanyelvünk (1961)
  • Nyelvőrségen (1968)
  • Emberközpontú nyelvművelés (1980)

Elismeréseiből[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1239–1240. o. ISBN 963-05-6806-3  

További információk[szerkesztés]