Lőrincze Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lőrincze Lajos
Lőrincze Lajos, 1974 (Cimbora, MTV)
Lőrincze Lajos, 1974 (Cimbora, MTV)
Született 1915. november 24.
Szentgál
Elhunyt 1993. október 11. (77 évesen)
Budapest
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lőrincze Lajos témájú médiaállományokat.
Lőrincze arcképe A Magyar Nyelv Múzeumában

Lőrincze Lajos (Szentgál, 1915. november 24.[1]Budapest, 1993. október 11.) nyelvész, tanár.

Kutatási területét a névtudomány, a nyelvjáráskutatás, a mai magyar nyelv és a nyelvművelés képezte. Társszerzője volt a Nyelvművelő kézikönyvnek[2] és A magyar nyelvjárások atlaszának.[3]

Szakmai életrajza[szerkesztés]

Szülőfalujának református elemi iskolájában végezte tanulmányait, majd a Pápai Református Kollégiumba került, itt érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, 1941-ben szerzett magyar-német szakos középiskolai tanári diplomát, Eötvös kollégistaként. 1941-től a Magyarságtudományi Intézetben kapott tanársegédi állást. 1943–1945 között a Pápai Református Kollégiumban, 1946-tól 1948-ig a Kelet-európai Tudományos Intézetben tanított. 1949-től az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett. 1952-ben szerezte meg kandidátusi tudományos fokozatát, később címzetes egyetemi docensi címet kapott. 1959-től osztályvezetői, majd helyettes igazgatói kinevezést nyert a munkahelyén, 1971-től tanácsadói tisztet töltött be. 1985-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is részt vett a tudományos közéletben és a nyelvművelésben.

1952-ben Kodály Zoltán biztatására indította meg a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő műsorát, majd 1979-től a műsor szerkesztőbizottságának elnöke lett. Műsorában a magyar nyelv egy-egy kérdésével foglalkozott, ízesen szép beszédét a közönség széles rétegei hallgatták.

A Nyelvtudományi Társaság alelnöke volt 1953-tól, ezen belül a magyar szakosztály elnöke. 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője lett; az MTA lapja különszámmal emlékezett meg róla, születésének 90. évfordulója alkalmából. Széles körben ismertté tette nevét a Magyar Televízióban készített nyelvművelő műsora. Nevéhez fűződik a Magyar Televízió első telefonos műsora Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol címmel, műsorvezetője volt ennek az adásnak.

1972-től szerkesztőbizottsági tag volt a Nyelvünk és Kultúránk című szakfolyóiratnál, 1979-től főszerkesztője az Édes anyanyelvünk című folyóiratnak, közben a Magyarok Világszövetségének is elnökségi tagjává választották.

Társalapítója volt a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának (ismertebb nevén az Anyanyelvi Konferencia, 1970).

Emlékezete[szerkesztés]

Szentgálon, szülőfalujában emlékház, emléktábla, dombormű őrzi emlékezetét, a falu iskoláját is híres szülöttéről nevezték el.

Lőrincze Lajos sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/18-1-37.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Földrajzi neveink élete (1947)
  • Magyar nyelvjárási bibliográfia 1817–1949 (Benkő Loránddal, 1951)
  • Nyelv és élet (1953)
  • A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere (1955)
  • Nyelvművelő (1956)
  • Édes anyanyelvünk (1961)
  • Nyelvőrségen (1968)
  • Emberközpontú nyelvművelés (1980)

Elismeréseiből[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1239–1240. o. ISBN 9630568063  

További információk[szerkesztés]