Kerelőszentpáli csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kerelőszentpáli csata
Bekes-felkelés
Dátum 1575. július 9.
Helyszín Kerelőszentpál
Eredmény Döntő erdélyi győzelem
Harcoló felek
Armoiries Hongrie ancien.svg Magyar Királyság
Napeshold.jpg Székelyek
Coa Transylvania Country History (shaded).svg Erdélyi Fejedelemség
Zulfikar flag.svg Oszmán Birodalom
Coat of arms of Wallachia.svg Havasalföld
Parancsnokok
Bekes GáspárBáthory István
Haderők
3000 fő3500-4000 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerelőszentpáli csata témájú médiaállományokat.
Bekes Gáspár

A kerelőszentpáli csata (szentpáli ütközet) 1575. július 9-én zajlott le Báthory István és Bekes Gáspár serege között. Az ütközet Bekes vereségével végződött.

Előzményei[szerkesztés]

1571-ben meghalt János Zsigmond erdélyi fejedelem. A török szultán Báthoryt, a Habsburg császár viszont Bekest kívánta fejedelemmé választatni. Bekes megbukott, fejedelemmé Báthory Istvánt választották. Bekes trónkövetelőként lépett fel Báthory ellen.

Bekes seregét jórészt Magyarországról toborozta. Előbb Székelyföldre vonult, ahol a közszékelyeket állította maga mellé, és serege rövidesen 3000 főre emelkedett. Báthory a partiumi csapatokkal, a szászokkal és a 800 fős aranyosszéki gyalogsággal állt szemben vele. A budai pasa is lovasságot rendelt ki neki, valamint havasalföldi lovasokat is kapott segítségül.

A csatát megelőző napon Székely Mózes, későbbi erdélyi fejedelem, aki Báthory seregében harcolt Radnót közelében kardját a szájában tartva átúszott a Maroson, és párviadalba bocsátkozott az ellenség egyik vitézével, akit leterített, majd egy másikkal is végzett. Bátorsága révén sikerült megrémítenie több Bekes oldalán harcolót, ezért a hősiességért Báthory meg is jutalmazta.

A csata[szerkesztés]

1575. július 9-én, egy verőfényes szombati napon, a Maros völgyében vívták meg a döntő ütközetet a fejedelem és a trónkövetelő seregei. Bekes serege a mostani vasút vonala mellett emelkedő magaslaton foglalt erős állást, míg a mocsaras, lapályos területen Báthory serege sorakozott fel. Báthory jobbra vezényelte csapatát, hogy Bekes seregét a besenyői völgyön át bekerítse. Bekes, hogy ezt megakadályozza, feladta az elfoglalt magaslatot, és seregével az Alárdi Ferenc birtokában lévő szentpáli várkastély felé vonult vissza.

A csata 10 órától késő estig tartott, és Bekes seregének teljes szétverésével végződött. Báthory a csatában elfogott tisztek közül többet még a helyszínen kivégeztetett. Bekes seregének egy része a várkastélyba menekült, őket elfogták. Közöttük volt Balassi Bálint költő is. Bekes a Mezőség felé menekült serege maradványaival, őket azonban kolozsvári lakosok (nemesek és kézművesek) koncolták föl.

Következményei[szerkesztés]

A szentpáli ütközet új korszakot indított Erdély történelmében. Ez a csata biztosította az Erdélyi Fejedelemség függetlenségét. Innen kezdődik Báthory Istvánnak a császártól független fejedelemsége és a Báthori-család hatalmi emelkedése. A szentpáli diadal híre nagyban elősegítette, hogy 1575 decemberében Báthory Istvánt lengyel királlyá válasszák.

Feldolgozásai a szépirodalomban[szerkesztés]

Források[szerkesztés]