Szádeczky-Kardoss Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szádeczky-Kardoss Lajos
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Születési név szádecsnei Szádeczky Lajos
Született 1859. április 5.
Flag of Hungary (1867-1918).svg Pusztafalu
Elhunyt 1935. december 29. (76 évesen)
Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa farkaslaki Hincs Mária (1862-1943)
Foglalkozása magyar történész, egyetemi tanár
Fontosabb munkái A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest, 1927. 400 p.
Díjak MTA-tag
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szádeczky-Kardoss Lajos témájú médiaállományokat.

Szádecsnei Szádeczky-Kardoss Lajos (Pusztafalu, 1859. április 5.Budapest, 1935. december 29.): magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1909). Szádeczky-Kardoss Gyula bátyja.

Kutatási területe: Erdély 16-17. századi története, a székelység története és a törökországi magyar emlékek.

Életpályája[szerkesztés]

A nemesi származású szádecsnei Szádeczky-Kardoss család sarja. Édesapja szádecsnei Szádeczky Sámuel (1824-1894), evangélikus református lelkész, az 1848-as szabadságharc tüzérhadnagya,[1] édesanyja ivanóczi Kanócz Jeanette (1836-1914) volt.[2] Egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, 1881-ben történelem-latin szakos középiskolai tanári oklevelet, 1882-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. A budapesti Egyetemi Könyvtárban kapott tisztviselői állást, itt a könyvtárosi munka mellett a magyar történelem kutatásával is foglalkozott. Tanulmányutakon vett részt még egyetemi hallgatóként (Románia, Lengyelország, 1880), majd könyvtári tisztviselőként (Bukovina, 1883). A budapesti egyetemen magántanárrá habilitálták 1883-ban A magyar történelem XVI. és XVII. századbeli része témakörből.

1891-ben Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen kapta meg a Magyar Történelem katedrát, s a nyilvános rendes tanárrá való kinevezést. Kolozsvári éveiben Erdély és leginkább a székelység történelme, a hun székely, magyar rokonság és eredet kérdésével és II. Rákóczi Ferenc irányában végzett kutatásokat.

1895-ben tagja volt Zichy Jenő Kaukázusba, Közép-Ázsiába szervezett expedíciójában. Zichy, mivel Szádeczky kitűnő gyorsíró is volt, őt választotta az expedíció történeti feljegyzéseinek, néprajzi tanulmányainak és útinaplójának vezetésére. Az útinaplót gyorsírásból Schelken Pálma, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és számos más gyorsírásos kézirat megfejtője tette át magyar nyelvre, és jelentette meg 2002-ben.

Törökországban (1903) tett tanulmányutakat, majd vilnius-i, román és lengyel levéltárakban kutatott. Számos forrásértékű kötetet tett közzé, ő volt a Székely oklevéltár szerkesztője, s a Századok c. ma is élő történelmi szakfolyóirat segédszerkesztője.

Tanítványait is bevezette a történetírás rejtelmeibe, kiváló tanítványai voltak, köztük Kelemen Lajos és Veress Endre.

Széles körű nemzetközi szakmai kapcsolatokkal rendelkezett, mind Budapesten, mind nemzetközileg ismert és elismert volt az ő munkássága. 1888-ban az MTA levelező, 1909-ben rendes tagjává választották. A vesztes első világháború véget vetett az ő oktatói és kutatói munkájának a kolozsvári egyetemen, megszűnt ott a magyar egyetem. Szádeczky–Kardoss Lajos is menekülni kényszerült, 1921-1929-ig a Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetem Magyar Történelmi Intézetét vezette, az ugyancsak Erdélyből menekült Márki Sándor pedig az Egyetemes Történelmi Intézetet,[3] Erdélyi Lászlóé a Művelődéstörténeti Intézet lett, lényegében a volt kolozsvári intézményszervezésnek megfelelően. Szádeczky-Kardoss Lajos 1920-1922 közt Hódmezővásárhely kormánypárti országgyűlési képviselője volt.

1914. április 9.-én I. Ferenc József magyar király újabb előnevet és címert adományozott, egyben megengedte a "Szádeczky" vezetéknevét "Szádeczky-Kardossá" változtatását.[4]

Szádeczky-Kardoss Lajos szegedi évei alatt, 1927-ben került kiadásra A székely nemzet története és alkotmánya c. monográfiája, mely több évtizedes kutató munka eredménye. 70 éves korában, 1930. október 30-án nyugdíjazták.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Feleségül vette farkaslaki Hincs Mária (1862-1943) kissasszonyt,[5] farkaslaki Hincs Miklós (1819-1887), királyi táblai hites ügyvéd, a gróf széki Teleki család jószágigazgatója, és Kalke Károlina (1820-1882) lányát. A házasságukból született:

  • dr. Szádeczky-Kardoss Lajos (1886-1962), jogász, nyugalmazott ítélőtáblai bíró, ügyész. Felesége, Fromm Ilona.
  • Szádeczky-Kardoss Margit (1894 - 1978), első férje dömsödi és hajósi Hajós Iván (1893-1918), huszárfőhadnagy, majd Bánhegyi István (1885-1965) MÁV főigazgató felesége.[6]
  • szádecsnei Szádeczky Mária (1888-1912), kis- és nagypirithi dr. Hagymássy Dénes ügyvéd felesége.
  • Szádeczky-Kardoss István (1889-1918), m. kir. Tűzérhadnagy, a párizsi Crédit Lyonnais bankhivatalnoka.
  • szádecsnei Szádeczky Ilona (1891-1892)

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Báthory István emléktáblája a Vilniusi Egyetem falán, ezt az egyetemet Báthory alapította 1579-ben

Irodalom[szerkesztés]

Lukinich Imre: Szádeczky-Kardoss Lajos nekrológja lásd Századok, 1936.

Társasági tagság[szerkesztés]

Elismerések[szerkesztés]

  • Vilniusi Tudományos Társaság tiszteletbeli tagja
  • Krakkói Lengyel Akadémia kültagja (1926-)

Jegyzetek és források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]