Márki Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Márki Sándor
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Életrajzi adatok
Született1853. március 27.
Kétegyháza
Elhunyt1925. július 1. (72 évesen)
Gödöllő
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái • A modern Magyarország
• II. Rákóczi Ferenc I–III. kötet
A Wikimédia Commons tartalmaz Márki Sándor témájú médiaállományokat.

Márki Sándor (Kétegyháza, 1853. március 27.Gödöllő, 1925. július 1.) történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező: 1892, rendes: 1912). Márki István öccse.

Kutatási területe: hazai parasztmozgalmak és szabadságharcok, Bihar és Arad vármegyék történelme, földrajz.

Élete[szerkesztés]

1855-től Sarkadon nevelkedett, az elemi iskolába is ott járt és Nagyváradon egy évig; 1864-től 1869-ig pedig az ottani prémontréi gimnáziumban tanult. 1869. május 12-én a különben példás magaviseletű jeles tanuló consilium abeundit kapott, mivel a Repékény c. ifjúsági lapban élesen bírálta az iskolai törvényeket. Erről az esetről a Magyar Ujság és a Nagyváradi Lapok bőven megemlékezett. Különben már 14 éves korában megírta Biharmegye rövid történetét és a lapokban közölgetett egyet-mást barátja, Bölöni Sándor levéltárából és Kresznerits Ferenc levelezéseiből. 1867-től 1871-ig a Méh című írott lapot szerkesztette.

Középiskolai tanulmányait 1869-től 1871-ig Pozsonyban a királyi gimnáziumban, 1871-től 1872-ig a pesti kegyesrendieknél fejezte be, 1872-től 1875-ig a budapesti egyetemen a bölcseleti karon járt és élénk részt vett az ifjúsági életben; titkára, majd alelnöke volt az egyetemi körnek, elnöke e bölcseletsegélyző egyesületnek és alelnöke a tudományos és műegyetemi körnek. 1875-76-ban mint egyéves önkéntes tanított a gyakorló gimnáziumban; középiskolai tanári oklevelet nyert 1876-ban.

1876 őszén tiszti vizsgálatot tett (melynek alapján 1877. július 25-én császári és királyi tartalékos, 1882. december 3-án sz. áll. honvédhadnagy s végre magyar királyi népfelkelő parancsőrtiszt lett). 1877. július 14-én rendes tanárnak nevezték ki az aradi főreáliskolához. 1878-ban doktorátust tett. Aradon ő volt éveken át az Orczy- és Vásárhelyi-könyvtárak őre, s 1881. december 15-én őt választotta titkárává az akkor alakult Kölcsey Egyesület, melynek utóbb alelnöke, 1886-ban tiszteletbeli tagja lett. 1886. szeptember 7-én a budapesti VII. kerületi gimnáziumhoz tétetett át; 1888. január 26-án egyetemi magántanár lett s 1892. június 30-án az egyetemes történelem rendes tanárává nevezték ki a kolozsvári egyetemre, melynek 1896-97-ben bölcseletkari dékánja, 1914-15-ben pedig a rektora volt, a mensa academicának kezdettől fogva alelnöke. 1888 óta választmányi tagja volt a történelmi társulatnak, 1892-től pedig tagja az országos tanárvizsgáló bizottságnak; ugyanazon év május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. A Magyar Földrajzi Társulatnak alapításától fogva (1872) rendes, később választmányi, 1893-ban levelező, 1896-ban tiszteletbeli tagja. 1888-ban a Szent István Társulat irodalmi és tudományos szakosztálya és az archeológiai társaság választmánya választotta taggá. Rövidebb időszakokban tanulmányutakat tett nyugat-európai országokban: Németország és Csehország (1886), Franciaország és Anglia (1889).

Részt vett 1891. szeptember 26-án a budapesti turista-társaság alapításában; elnöke a középiskolai tanáregyesület kolozsvári körének, az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. szakosztályának alelnöke, tagja a pedagógiai és az erdélyi irodalmi társaságnak, tiszteleti tagja a Hunyad megyei tört. és rég. társaságnak, a kolozsvári egyetemi körnek és a bölcseletsegélyező egyesületnek. Mint előadó vett részt 1885-ben az országos, 1899-ben a vicidalei olasz és 1900-ban a párizsi nemzetközi történelmi kongresszuson. Arad vármegye 1885-ben és a kolozsvári egyetem 1895-ben megbízta a története megírásával. 1896-ban Kolozsvár város tiszteletbeli tanácsosa lett és mint ilyen tartotta az emlékbeszédet a város ezredévi (1896) és unióünnepén (1898). Mint tanár majdnem minden évben nagyobb utazásokat tett a hazában vagy külföldön.

Kiváló előadó hírében állott, diákjai tisztelték és szerették. 1906-ban, pedagógus pályájának harmincadik évfordulója alkalmából jubileumi oklevelet szerkesztettek és nyújtottak át számára; ez a legnagyobb kitüntetés, amelyben egy tanár részesülhet.

Az első világháború után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Budapestre, majd Szegedre költözött, Márki Sándor 1921-től haláláig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Középkori Történeti Intézetének vezetője volt. Értékes hagyatékát a SZTE Egyetemi Könyvtár kézirattára őrzi.

187475-ben szerkesztette az Irodalmi Értesítő c. szaklapot. Számos tanulmánya, cikke, népszerűsítő írása nyomtatásban is megjelent.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Márki Sándor kitüntetése tanítványai által, Kolozsvár, 1906
  • A Fekete-Körös és vidéke. (Nagyvárad, 1877) 146 p.
  • Sarkad története (Budapest, 1877) REAL-EOD
  • A Fekete-Kőrös és vidéke; Hügel Ny., Nagyvárad, 1877
  • Az oroszok hazánk történetében; Hügel Ny., Nagyvárad, 1877
  • Bihari román írók; Hollósy, Nagyvárad, 1880
  • Dósa György és forradalma; Ráth, Bp., 1883
  • Magyar Pantheon. A magyar történelem, művészet és irodalom 150 kimagasló alakja, képekben és rövid életrajzokban; Stampfel, Pozsony–Bp., 1884
  • Mária, Magyarország királynéja,, 1370–1395. (Budapest, 1885) REAL-EOD
  • Dósa György és forradalma (Arad, 1883)[1]
  • Arad vármegye és Arad szabad királyi város története] (I–II. Arad, 18921895)[2] REAL-EOD
  • Arad vármegye és Arad szab. kir. város néprajzi leírása (Arad, 1892) REAL-EOD
  • Pero lázadása[3] (Arad, 1893) REAL-EOD
  • A francia forradalom története. 1789–1799; s.n., Kolozsvár, 1895
  • A kolozsvári m. kir. Ferencz-József-Tudományegyetem története és statisztikája. Pisztory Mórral. (Kolozsvár, 1896)
  • A magyar térképírás múltja és jelene (Földrajzi Közlemény, 1896)
  • Európa a magyarok honfoglalása idejében; Magyar Földrajzi Társaság, Bp., 1897
  • Az 1848–49-évi szabadságharc története (Budapest, 1898)
  • A modern Magyarország (1848-1896)(Budapest, 1898) (Beksics Gusztávval) REAL-EOD
  • Erzsébet Magyarország királynéja (1867-1898), (Budapest, 1899) REAL-EOD
  • A longobárdok hazánkban (Kolozsvár, 1899) REAL-EOD
  • A középkor főbb krónikásai : a magyarok honfoglalása koráig (Budapest, 1900) REAL-EOD
  • Mátyás király emlékkönyv : kolozsvári szobrának leleplezése alkalmára, Szerk. (Budapest, 1902) REAL-EOD
  • II. Rákóczi Ferenc. I-III. köt. (Budapest, 19071910)[1]
  • Az ó- és középkor története (I–II. Budapest, 1910) REAL-EOD
  • Az újkor és legújabb kor története (Budapest, 1910) REAL-EOD
  • Nagy Péter cár és II. Rákóczi F. szövetsége (Budapest, 1913) REAL-EOD
  • Dósa György. (Budapest, 1913) archive.org MEK
  • Magyar középkor (Budapest, 1914)
  • Történet és történetírás (Budapest, 1914) archive.org
  • Horváth Mihály (1809–1878). (Budapest, 1917) REAL-EOD
  • Római itineráriumok Magyarországról (Földrajzi Közlemény, 1926)
  • Gróf Gyulai Ferenc naplója, (másolta Márki Sándor), (Budapest, 1928) REAL-EOD
  • Márki Sándor naplói; sajtó alá rend., szerk. Erdész Ádám; MNL Békés Megyei Levéltára, Gyula, 2015–
    • 1. 1873–1892; 2015
    • 2. 1893–1903; 2018
    • 3. 1904–1914; 2021

Társasági tagság[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2. kiad.: Budapest, 1886.
  2. Elkészült a digitalizált változata. További információk itt: Nagy István: Aradvármegye és Arad szabad királyi város Monográfiája
  3. Akadémiai székfoglaló

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921–1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Márki Sándor lásd 160–161. p.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]