Nagy Géza (műfordító)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagy Géza
Született 1916. május 17.
Budapest
Elhunyt 1978. május 20. (62 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása műfordító,
helytörténész
Sírkertje a Házsongárdi temetőben. Balról jobbra: Apáczai Csere János és felesége síremléke; Néb Mária színésznő sírja; Sz. Nagy Géza és felesége sírja

Sz. Nagy Géza (Szotyori) álneve Árva János (Budapest, 1916. május 17.Kolozsvár, 1978. május 20.) műfordító, helytörténész.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

A Házsongárdi pantheonban Apáczait is megilletné egy méltó emlékkő – gondolta Szotyori Nagy Géza öregdiák, aki lecsiszoltatta sírkertjük legszebb obeliszkjét és rávésette rektor professzorunk és holland felesége – Aletta van der Maet – nevét Apáczai születésének 350. évfordulójára, hogy legyen hova elhelyezni a kegyelet koszorúit. A gondolat akkor fogalmazódhatott meg szívében, amikor gimnazistaként Kelemen Lajos neves történész vezette végig a Házsongárdban és rámutatott Néb Mária színésznő sírjára, mondván: „minden bizonnyal valahol itt pihen Apáczai is.”

Megemlítendő, hogy amikor a kisnyugdíjas megrendelő alkudni akart a kőfaragóval, az megtudván, hogy nem közpénzről van szó, így szólt: Író úr, maga adta a helyet, s a követ, engedje meg, adhassam én is, ami tőlem telik –, és nem fogadott el egy banit sem. Mélyről szakad fel a kérdés belőlem: hány ilyen kőfaragót nevelünk ma iskoláinkban?

Szőcs Judit[1]

Budapesten született 1916 május 17-én. Apátlan-anyátlan hadiárvaként nagybátyja házában nevelkedett. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban végezte, 1938 és 1942 között az egyetem jogi karának hallgatója lett, azonban frontszolgálat miatt kénytelen volt tanulmányait megszakítani.

Kétévnyi hadifogság után 1946 szeptemberében tért vissza Észak-Szibériából, s mint a Református Kollégium segédtanára kezdte újra civil életét. Rövidesen a SOVROM szállítási vállalat kolozsvári kirendeltségénél helyezkedett el; a vállalat megszűnése után az 1960-as évektől kezdve kizárólag műfordítói munkájának jövedelméből élt. Sportjátékvezetőként az ifjúsági labdarúgók nevelésével foglalkozott.

Irodalmi tevékenységét már 1932-ben a kollégiumi önképzőkörben elkezdte, 1935-1941 között az Új Cimborában, majd az Ifjú Erdélyben, az Ellenzékben, a Jóestétben jelentek meg írásai.

1954-ben műfordítói vizsgát tett Bukarestben; mint műfordító a Korunk, Igazság hasábjain jelentkezett.

Neki köszönhetően kapott jelképes emlékhelyet az ismeretlen helyen nyugvó Apáczai Csere János és felesége, Aletta van der Maet, akikkel és a rokon Néb Mária színművésznővel közös sírkertben nyugszik a kolozsvári Házsongárdi temetőben.

Művei[szerkesztés]

Önálló kötetben megjelent fordításai[szerkesztés]

  • Eusebiu Camilar Havasok népe (1957);
  • Vasile Alecsandri Világszép Ilonka és Árva Jancsi (1960);
  • Színművek (1961) mindkettő közösen Köllő Károllyal és Veress Zoltánnal;
  • Mircea SântimbreanuÍes palacsinta (1965);
  • Dumitru Almaș A kis furulyás és a citrom (1966);
  • Lenin a romániai értelmiség tudatában (1970, többekkel együtt);
  • Az arany hármas. Válogatás a mai román ifjúsági prózából (1972);
  • A csillagok születése. A mai román költészet antológiája (1972, a verseket bevezető és magyarázó szövegrészeket fordította);
  • Ștefan Pascu: A kolozsvári egyetem (1972, Házy Istvánnal).

Kéziratban rekedt munkái[szerkesztés]

  • Alejandro Casona Nuestra Natacha (a színmű vers- és dalbetéteit Veress Zoltán fordította)
  • Romain Gray: Education européenne
  • Emile Gaboriau: La corde au cou
  • Hajrá, fiúk c. ifjúsági sportregénye (Hirtelen halála miatt befejezetlen maradt)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szőcs Judit: Kolozsvárról jöttem..., Magiszter, 2009, ősz-tél, 208–213. Online hozzáférés

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]