Hadifogság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Osztrák-magyar hadifoglyok Oroszországban; Fényképezte: Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij, 1915
Levelezőlap hadifoglyok és hadifogoly hozzátartozók részére
Magyar és német hadifoglyok sírjai az udmurtiai Votkinszk melletti erdőben
A magyar hadifoglyoknak szentelt emléktábla Votkinszk mellett

Hadifogságnak nevezzük a háborúban a katonák elfogását, aminek eredményeképpen hadifogoly válik belőlük.

Hadifogolynak nevezik azt a katonát, gyalogost, tengerészt vagy repülőt, akit az ellenséges hatalom egy fegyveres konfliktus alatt vagy közvetlenül azután bebörtönöz.

Törvények vannak érvényben arról, hogy a hadifoglyokkal emberségesen és a diplomácia szabályai szerint kell bánni. Ezek a törvények a fogságbaesés pillanatától kezdve alkalmazandók, addig a percig, amíg a hadifoglyot szabadon nem bocsátják, vagy az illető hazájába vissza nem kerül. Az erről szóló törvények (a harmadik genfi konvenció) egyike úgy szól, hogy törvénytelen a hadifoglyok megkínzása, és a hadifogoly csak a nevét, születési időpontját, rangját és szolgálati beosztási számát köteles megadni (ha van neki)

A harmadik genfi egyezmény (Third Geneva Convention) a fogságba esett katonai legénység, bizonyos gerillaharcosok és bizonyos polgári személyek védelméről szól. A hadifogoly státusba nem számítanak bele azok a fegyvertelen, nem harcoló egységek, akik a háború idején esnek fogságba, ők a negyedik genfi egyezmény (Fourth Geneva Convention) hatálya alá tartoznak.

Polgári foglyok háborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háborúban vagy közvetlenül annak befejeződése után azonban nemcsak katonákat szokás elfogni és elhurcolni, hanem civileket is, függetlenül attól, hogy mit mondanak erről a törvények. A II. világháború alatt is ez történt a magyarokkal és más népekkel is, akiknek tagjait elfogták, kényszermunka táborokba szállították, rabszolgaként használták, emberi státusukat megszüntették.

Ezt a gyakorlatot egyes országokban (például a Szovjetunióban) nemcsak az ellenséges ország polgáraival szemben alkalmazták, hanem saját állampolgáraikkal szemben is. Ezt nevezik kényszermunkának vagy nem önkéntes ingyenmunkának, robotnak.[1] A német katonaság is nagyon sok embert hurcolt el,legfőképpen Lengyelországban, Csehországban és a Szovjetunióban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar hadifoglyok sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabó György: Kolozsvári deportáltak az Uralban, Kolozsvár, 1994