Kolozsmonostori apátság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kolozsmonostori apátság
műemlék
Calvaria Church, Cluj-Napoca.jpg
Vallás római katolikus egyház
Egyházmegye Gyulafehérvári főegyházmegye
Egyházközség Kolozsvár-monostori Fájdalmas Szűzanya plébánia
Pap(ok) Kádár István
Építési adatok
Építése 11. század
Stílus
LMI-kód CJ-II-m-A-07396
Elérhetőség
Település
Cím
  • Calea Mănăștur 12.
  • Str. Mănășturului 12, municipiul Cluj-Napoca
Elhelyezkedése
Kolozsmonostori apátság (Románia)
Kolozsmonostori apátság
Kolozsmonostori apátság
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 45′ 41″, k. h. 23° 33′ 28″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 41″, k. h. 23° 33′ 28″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozsmonostori apátság témájú médiaállományokat.
A bejárat
A szentély
A Kós Károly által tervezett harangláb

A kolozsmonostori apátság a gyulafehérvári püspökség mellett a katolikus egyház egyik legkorábbi és legjelentősebb intézménye volt Erdélyben. A középkori erdélyi művelődéstörténet szempontjából is kiemelt jelentőségű az apátsági hiteleshely iratanyagának dokumentációs értéke miatt. Az apátság épületei közül fennmaradt templom ma Kolozsvár egyik műemléke, egyben a Kolozsvár-monostori Fájdalmas Szűzanya plébánia temploma. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07396 sorszámon szerepel.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Kolozsmonostor a várossal határos település volt, majd a városi tanács 1894-ben hozott rendelete 1895. január 1-jei hatállyal Kolozsvárhoz csatolta; ma a város nyugati részén helyezkedik el. Az apátság maradványai a Nagyváradra vezető út mentén jobboldalt, a kora középkori földvár védőgyűrűjének belsejében találhatóak. Az építmény panelházaktól körülvéve, egy 1987–88-ban épített felüljáró melletti magaslaton áll.[1]

Története[szerkesztés]

Az eredeti Benedek-rendi apátságot a régészeti leletek és az okiratok tanúsága szerint legkorábban I. Béla korában (1061-1063), legkésőbb I. László uralkodása alatt (1077-1095) alapították Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Alapítójának sokáig I. Bélát tartották egy 1263-as oklevél alapján, de utóbb ez a dokumentum hamisítványnak bizonyult; Kelemen Lajos szerint ugyanaz a várispán alapította, aki Kolozsvár városát is. A kolostor nem az erdélyi püspöknek, hanem közvetlenül az esztergomi érseknek volt alárendelve, ami többször is fegyveres támadásokhoz vezetett a kolostor ellen, mert az erdélyi püspökök próbálták hatáskörüket az apátságra is kiterjeszteni. Az apátság területén 1970 óta folytatott régészeti ásatások során mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy a bencések legkorábbi épületei a 11. század második feléből származnak. A bencés apátsághoz virágzó gazdaság tartozott: szántóföldek, gyümölcsöskert, veteményeskert, virágoskert, szőlő és vízimalom.[2]

Adorján püspök (1187–1202) után Vilmos püspök (1204–1221) is fegyvereseket küldött az apátság ellen, akik feldúlták a rendházat és a templomot, az apátot elfogták, a pápai okleveleket elégették, a királyi privilégiumokat igazoló okiratokat a Szamosba dobták. Ezek miatt III. Honoriusz pápa 1222-ben vizsgálatot rendelt el. II. András kérésére a pápa 1225-ben mitra és gyűrű viselését engedélyezte a kolozsmonostori apátnak. A tatárjáráskor a templom elpusztult, majd a 13. század második felében újra felépítették. Ebből a korból csak a szentély maradt meg. A hatásköri harcok a tatárjárás után megszűntek; a püspök ugyan saját birtokaival vette körül az apátságot, de el kellett ismernie, hogy az apát csak az esztergomi érseknek illetve a pápának veti alá magát.[3]

1288 körül az apátság hiteleshelyi jogot kapott; első ismert oklevele 1308-ból való, közvetett források alapján azonban feltételezhető, hogy működését már korábban elkezdte.[* 1] Kezdetben az oklevelek kiadása alkalomszerűen történt; az apátságot 1338-tól vezető János apát volt az, aki szervezett alapokra helyezte a hiteleshely tevékenységét.[4]

1362-ben a kolozsvári polgárok közül néhányan összetűzésbe kerülve a szomszédos Szucság egyik nemesével, Chuey fia Pállal, megostromolták a kolozsmonostori apátságot, és odamenekült ellenfelüknek fejét vették. Az eset feltételezhetően az apátság zavaros ingatlanügyei miatt robbant ki; nem sokkal később pedig Ottó apát és István deák, az apátság jegyzője több oklevelet hamisítottak a kolostor birtokainak visszaszerzésére. Ottó apát eltűnt, István deákot pedig 1383-ban okirathamisítás miatt máglyahalálra ítélték, a hiteleshely működését felfüggesztették, a hamisításoknál használt pecsétet összetörték. A hiteleshely a következő évben új pecséttel újból működni kezdett, de a közbizalom nehezen állt helyre, annak ellenére, hogy Mária királynő 1384. február 14-én megerősítette az apátság bíráskodási jogát és Kolozsvártól való függetlenségét, és májusban engedélyezte számukra új közhitelű pecsétnyomó készíttetését.[5]

Antal apát (1424–1451) nagy tekintélyt szerzett a kolostornak, elkészíttette a 42 kötetet tartalmazó könyvtár és a levéltár leltárát (1427), és átszervezte a hiteleshelyet. Az apátság birtokainak védelmére illetve visszaszerzésére számos pert indított, többek között Lépes György erdélyi püspök, a pelsőci Bebek család, Csáki László erdélyi vajda, Nádasdi Salamon fia Mihály volt székely ispán ellen. Állandó vitában állt Kolozsvár városával is, egyrészt a határos területek tulajdonjoga, másrészt a kolozsvári polgárok által a monostori szőlők után fizetendő hegyvám miatt. Antal apát neve megtalálható a szentély napórájának feliratán. 1437-ben, a Budai Nagy Antal vezette felkelés során a kolostort kirabolták, jegyzőjét, Balázs deák magistert megölték. Antal apát után az apátságot többnyire az uralkodó által kinevezett gubernátorok vagy kommendátorok irányították, akiknek a jogállása azonos volt az apátokéval, de nem voltak a rend tagjai.[6]

Hunyadi Mátyás alatt Pécsváradi Péter apát 1465-ben engedély nélkül megerősítette az apátságot; az erődítményt Mátyás 1466-ban lebontatta. Feltehetőleg ebből az időből származik az a kör alaprajzú torony, amelynek az alapfalait a földvár északnyugati sarkában tártak fel. 1492-ben a templomot falfreskókkal és színes ablakokkal díszítették. 1556. április 26-án a kolozsvári országgyűlés az egyházi javak lefoglalásáról rendelkezett, ezzel a kolostor működése megszűnt. (A hiteleshely jegyzőkönyvében az utolsó bejegyzés dátuma 1556. június 30.) 1557-től az apátság levéltárát a sekrestyében őrizték,[* 2] és a kolozsvári bíró felügyelete alá helyezték. 1575-től a hiteleshely feladatait világi alapokon szervezték át, és a levéltárat a városba szállították.[7]

1579-ben Báthory István adományaképpen a jezsuiták birtokába került, Kolozsmonostor, Bács, Jegenye, Tiburc, Kajántó és Bogártelke falvakkal együtt. Az épületet 1596-ban villámcsapás érte, fedele leégett. Mária Krisztierna fejedelemasszony ugyan rendelkezett a helyreállításról, de a templom 1614-ben még mindig romos álapotban volt, csak 1620–1622 körül állították helyre Somkeréki Erdélyi István költségén. A birtok 1609-ben Kamuti Balázs kezére került, aki kastéllyá alakíttatta át az apátság épületét. Utóbb a birtok a fejedelmi kincstár kezelésébe került. Az 1658–1661 közötti török-tatár dúlás végleg elpusztította a templomot. Az önálló erdélyi fejedelemség megszünte után a birtok ismét a jezsuitáké lett, de mivel a rend időközben új templomot, rendházat és iskolát építtetett Kolozsváron, ennek a templomnak a jelentősége csökkent.[8]

Az 1658–1661 közötti időszakban a tatárdúlás okozott ismét súlyos károkat az épületben; ezt követően Kemény Simon özvegye, Perényi Katalin újíttatta meg. 1704-ben, a Rákóczi-szabadságharc során az épület állapota megint romlott, a templom leégett, csak a szentély maradt épen. A rend 1773-ban történt feloszlatása után 1782-től katonai raktár lett; 1787-ben magtárként használták. 1794–95-ben ugyan még megjavították a fedelét, de a következő évszázadban 1818-tól köveinek nagy részét Rudnay Sándor püspök engedélyével elhordták, és a Királyi Líceum építésénél használták fel. Az épületből csak a szentély maradt meg, amelyet 1819-ben kápolnává alakítottak át. A templom hajóját 1896-ban az Erdélyi Római Katolikus Státus építtette újjá neogótikus stílusban. 1918-ban egy villámcsapás következtében megrongálódott a tetőzet, és megcsúszott a főbejárat boltíve; a helyreállítás következtében az épületre villámhárítót szereltek. A Kós Károly által tervezett harangláb 1922-ben épült.[9]

1924. április 27-én az Erdélyi Római Katolikus Státus a templomot 25 évi használatra, 1949. május 1-jéig átengedte a görögkatolikusoknak, évi 100 lej jelképes bérleti díj fejében, a tulajdonjog fenntartásával, kizárólag istentiszteleti, illetve egyházi használatra. Miután 1948. december 1-jén a görögkatolikus egyházat megszüntették, és vagyonát a román állam vette át, 1948–1994 között román ortodox templomként működött. 1991 és 1994 között a római katolikusok is misézhettek itt, majd 1994 júliusától teljes egészében a római katolikus egyházé lett. Az 1994 után történt – állami támogatás nélkül végzett – kiemelkedően szép restaurálás Europa Nostra-díjat eredményezett. A helyreállított templomot 1997. június 20-án Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel Nagyboldogasszony tiszteletére.[10][11] 2014-ben a kápolna körüli támfalak megerősítésére volt szükség az omlásveszély miatt; egyúttal csatornázási és szigetelési munkákat is végeztek.[12]

Apátok listája[szerkesztés]

Ha az apáti méltóság betöltője nem volt a bencés rend tagja, akkor gubernátornak vagy kommendátornak nevezték, de a jogköre azonos volt a szerzetes apátokéval; hatalma egyaránt kiterjedt az apátság vagyonára és a rend életének kérdéseire is.[13]

Név Tisztségviselés ideje Megjegyzés[14]
László apát 1220 körül
Lázár apát 1290?–1307? Neve 1313–1314-ben is előfordul, de olyan iratokban, amelyek utóbb hamisítványnak bizonyultak.[15]
Haidenricus apát 1308?–1315?
Miklós apát 1315–1327? 1319–1333 között pannonhalmi apát is, távolléte alatt Broda Miklós szerzetes helyettesítette.[16]
István klerikus, kommendátor 1327?–1332 Méltatlan életmódja miatt XXII. János pápa eltávolította az apátságból.[17]
Pál nándorfehérvári püspök, kommendátor 1332–1337 XXII. János pápa jövedelemkiegészítés címén egyesítette a kolozsmonostori apátságot a nándorfehérvári püspökséggel.[18]
János apát 1338–1345? A bencés rend XII. Benedek pápa által 1336-ban végrehajtott reformja során az apátság visszakerült a rend irányítása alá.[19]
Jordanus apát 1346?–1350?
Bereck apát 1350?–1356
Czudar László apát 1356–1360 A régebbi irodalom szerint még 1361-ben is ő volt az apát; de a forrásnak tartott oklevél utóbb hamisítványnak bizonyult.[20]
Ottó apát 1361–1383
László apát 1383–1385
Pál apát 1385–1407
Fridel apát 1407–1408
Albeni Henrik apát 1407–1421
[Dobó?] Balázs apát 1421–1424
Antal apát 1424–1451
Rápolti Gothárd gubernátor 1452–1457
Lukács apát 1458–1460
Gorzeres Bertalan királyi orvos, gubernátor 1460–1461 A konvent bitorlónak tekintette a gubernátort, aki 1461-ben a rend nyomására lemondott.[21]
Dengelegi Pongrácz László gubernátor 1461–1463
Pécsváradi Péter apát 1463–1481
Lőrinc boroszlói kanonok, kommendátor 1481–1482?
Dengelegi Pongrácz Mátyás gubernátor 1482?–1490?
Polnar Péter apát 1490–1495
Polnar Gábor boszniai püspök, apát 1495–1501
Tomori Pál jószágigazgató, gubernátor 1501–1520 Az előző apát halála után II. Ulászló kincstári uradalomként magának tartotta meg az apátságot és a kincstár személyzetéhez tartozó jószágigazgatót rendelt az igazgatására.[22]
   Bornemisza Márton apát 1511 körül A tényleges hatalmat Tomori Pál gyakorolta, a szerzetesek által választott apát ebben az időszakban alárendelt szerepet játszott.[23]
   Nagyszombati Márton apát 1518–1519
   Sági János apát 1519
1521–1525 Tókus/Tomori István jószágigazgató (1521–1523); Kálnai András jószágigazgató (1523–1525)
Szepekth Miklós apát 1525. november
Czibak Imre gubernátor 1526. május
Gervan János csanádi püspök, apát 1526–1529
1529–1530 Szapolyai János kincstári birtokként kezeltette az apátságot, az irányítással Gyerőmonostori Kemény János jószágigazgatót bízta meg.[24]
Czibak Imre gubernátor 1530?–1534
Sárvári/Tomori Miklós gubernátor 1534–1539
Martinuzzi Fráter György váradi püspök, gubernátor 1539–1551
Meggyesi Székely Ferenc csanádi püspök, kommendátor 1553
Kolozsvári János apát, csanádi püspök 1554–1556

Leírása[szerkesztés]

A földvár délkeleti oldalán a bejáratnál baloldalt a Kós Károly tervezte harangláb, jobboldalt az 1831-ben épült klasszicista Kálvária-kápolna (hivatalos nevén Kálvária-kegykép) található. A harangláb a görögkatolikus egyház felkérésére készült, formája a regáti tornyokat idézi. Az északnyugati részen a régészeti feltárások által feltárt erődítésmaradványok, a déli részen 19. századi síremlékek helyezkednek el, köztük az 1849-ben kivégzett Tamás András honvéd alezredesé. (1893-ban az Erdélyi Római Katolikus Státus és az erdélyi püspökség az ide temetkezést megtiltotta.) A templomhoz vezető utat a Jézus szenvedéseit idéző 14 fehér kőkereszt szegélyezi, amelyet a görögkatolikus egyház állíttatott.[25]

Maga a templom a gótika korai szakaszának stílusjegyeit viseli tagolatlan falfelületeivel és egyszerű részleteivel. Az eredeti állapotban fennmaradt, a nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentély a jelenleg látható formájában a 15. század második felében épült; az északról csatlakozó sekrestye utólagos hozzáillesztés. A támpillérek nélküli, törtkövekből épített szentély sarkait vízvetők díszítik; az éleket kváderkövek hangsúlyozzák. Homlokzatán öt magas ablak található, ezek közül a keletiek és a délkeleti a régiek, a déli oldalon levő kettő a 19. századból származik. A szentély déli oldalán egy kőszemöldök alatt 15. századi római számjegyes napóra található, amelyről újabban azt feltételezik, hogy Antal apát idején készült.[* 3] A délkeleti falon román stílusú oroszlános dombormű látható, amely az Árpád-házi királyok jogar-oroszlánjára emlékeztet; ezt az 1890-es évek közepén végzett felújításkor falazták ide. A szentély melletti dongaboltozatos sekrestyét szintén 15. századinak tartják.[26]

A négyszög alakú, neogótikus hajó kváderkövekből épült a 19. században, felhasználva az apátság régebbi épületének köveit. Ablakai a szentély ablakait másolják. Az 1895-96-ban végzett felújításkor a hajó boltozatát megemelték. A templomhajó nyugati oldalán levő főkaput a 19. században az eredeti nyomán faragták újra. (Az eredetit a kolozsvári Történelmi Múzeum őrzi.) Vimpergával ellátott oromzatát levelek és virágok díszítik; a portálé felett eklektikus Madonna-szobor áll, Bertha Mihály kolozsvári kőfaragó műve. A bejárat két oldalán egy-egy kőtáblán az épület történetének rövid összefoglalása olvasható latin nyelven.[27]

A templomban 2008 óta tizennégy bronz dombormű található, Korondi Jenő művei, melyek a keresztút stációit ábrázolják.

A templom orgonáját eredetileg a szászdályai templom számára készítette 1792-ben Samuel Joseph Maetz mester; az ottani erdélyi szász lakosság elfogyását követően 1995-ben bontották le, és az 1998-as restaurálás során helyezték a szentélybe.[28][29]

A templom a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07396 sorszámon szerepel.[30]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. László alvajda 1288. június 8-án kelt oklevele utal erre, lásd Takács 2001.
  2. Gaal 1992: 55. o. szerint a levéltárat már 1557-ben Kolozsvárra szállították és a Szent Mihály-templom tornyában helyezték el, ezzel szemben Jakó 1997 és Bogdándi 2012 elsődleges források alapján részletesen leírja a levéltárhoz való hozzáférést, amiből kiderül, hogy a deákoknak ki kellett menniük az apátságba, ahol felnyitották a lepecsételt sekrestyét, és ott megkeresték a kért dokumentumot.
  3. A 19. században a napóra feliratát kibetűzhetetlennek tartották, Kovács András szerint ennek olvasata antoniu[s] a[nn]o m[xl?]; lásd Sas 2010: 117. o.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Gaal 1992 : 55. o.; Jakó 1997 : 133. o.; Kovács 2007 : 65. o.; Asztalos 2008 : 184. o.
  2. Kelemen 1982 : 107. o.; Bíró 1986 : 155–157. o.; Gaal 1992 : 55. o.; Jakó 1997 : 135. o.; Sas Péter: A római katolikus egyház hatása a város építészetére. In: Kolozsvár 2001 : 198. o.; Kovács 2007 : 65–66. o.; Asztalos 2008 : 183. o.
  3. Kelemen 1982 : 107. o.; Gaal 1992 : 55. o.; MKatLex 1993 ; Jakó 1997 : 136. o.; Sas Péter: A római katolikus egyház hatása a város építészetére. In: Kolozsvár 2001 : 198. o.; Kovács 2007 : 65–66. o.; Asztalos 2008 : 183. o.
  4.  Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Kolozsvár 2001 : 316. o.; Asztalos 2008 : 183–184. o.; Bogdándi 2012 : 14. o.
  5. MKatLex 1993 ; Jakó 1997 : 150–153. o.; Kovács 2007 : 68. o.
  6. MKatLex 1993 ; Jakó 1997 : 161–165. és 168. o.; Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Kolozsvár 2001 : 317. o.; Kovács 2007 : 70. o.; Sas 2010 : 41. o.
  7. Jakó 1997 : 173. és 199. o.; Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Kolozsvár 2001 : 319. o.; Takács 2001 ; Kovács 2007 : 70. o.; Asztalos 2008 : 183. o.; Bogdándi 2012 : 29–33. és 158. o.
  8.  Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Kolozsvár 2001 : 320–321. o.; Kovács 2007 : 73–74. o.; Asztalos 2008 : 184–185. o.
  9. Kelemen 1982 : 107–108. o.; Gaal 1992 : 55. o.; Csetri Elek: Kolozsvár népessége a középkortól a jelenkorig. In: Kolozsvár 2001 : 6. o.; Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Kolozsvár 2001 : 327. és 341. o.; Sas Péter: A római katolikus egyház hatása a város építészetére. In: Kolozsvár 2001 : 203. o.; Kovács 2007 : 76–77. o.; Asztalos 2008 : 185. o.; Sas 2010 : 81–88. o.
  10.  Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Kolozsvár 2001 : 349. és 367-368. o.; Kovács 2007 : 76. o.; Asztalos 2008 : 187. o.; Sas 2010 : 107., 244. és 253. o.
  11. A hét plébániája: Kolozsmonostor. Mária Rádió (2014. dec. 12.) (Hozzáférés: 2015. feb. 23.)
  12. Felújítás alatt a kolozsvári Kálvária kápolna. Új Magyar Szó online (2014. szept. 9.) (Hozzáférés: 2015. feb. 23.)
  13. Jakó 1997 : 168. o.
  14. MKatLex 1993 ; Jakó 1997 : 205–206. o.
  15. Jakó 1997 : 138. o.
  16. Sas 2010 : 30. o.
  17. Sas 2010 : 31. o.
  18. Jakó 1997 : 142. o.
  19. Jakó 1997 : 146. o.
  20. Jakó 1997 : 150. o.
  21. Jakó 1997 : 171. o.
  22. Jakó 1997 : 181–182. o.
  23. Jakó 1997 : 180. o.
  24. Jakó 1997 : 191. o.
  25. Gaal 1992 : 55. o.; Kovács 2007 : 77. o., Sas 2010 : 110–115. o.
  26. Kelemen 1982 : 108. o.; Gaal 1992 : 55. o.; Kovács 2007 : 77–80. o.; Asztalos 2008 : 189. o.; Sas 2010 : 116–117. o.; P.Kovács 2010
  27. Kelemen 1982 : 108. o.; Kovács 2007 : 77–78. o.; Asztalos 2008 : 188–189. o.; Sas 2010 : 116. és 119–120. o.; P. Kovács 2010
  28. Németh István: Egy orgonaavató margójára. Szabadság, (1998. jún. 19.)
  29. Sas 2010 : 128. o.
  30. Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Esterházy János: A kolozsmonostori apátság és egykori maradványainak a leírása. In: Archaeologiai Közlemények. VII. 1868. 91–109.
  • Csomor Lajos: A kolozsmonostori bencés apátság és birtokai 1556-ig. Kolozsvár. 1912
  • Sipos Gábor: A kolozsmonostori konvent hiteleshelyi működése. Művelődéstörténeti Tanulmányok. Bukarest. 1979. 33-36
  • Petre Iambor - Ștefan Matei: Noi cercetări arheologice la complexul medieval timpuriu de la Cluj-Mănăștur. In: Acta Musei Napocensis. XX/1983. 131-146.
  • Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei. In: Levéltári Közlemények. LV (1984). 130–131.
  • Jakó Zsigmond: Egy középkori kolostor társadalomrajza. A kolozsmonostori apátság történetéből. In: Korunk. 1990. január. 3. folyam. 1. évf. 1. sz. 117-126.
  • Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289–1556) I–II. (I. kötet: 1289–1484, II. kötet: 1485–1556.) Magyar Országos Levéltár kiadványai II.: Forráskiadványok 17. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990
  • Ricci József: A hajdani kolozsmonostori apátság. In: Kalotaszeg. 1992. 3 évf.
  • Makay Dorottya: A kolozsmonostori kálvária-templom helyreállítása. In: Műemlékvédelem 41. évf. (1997). 3.
  • Szabó Noémi Gyöngyvér: A kolozsmonostori bencés apátság gazdálkodása a késő középkorban. Debreceni Egyetem. 2012 [doktori értekezés]