Rudnay Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rudnay Sándor
Esztergomi hercegprímás
Alexander Rudnay (cropped).jpg

COA cardinal SK Rudnay Alexander Stefan.png
Született 1760. október 4.
Vágszentkereszt
Elhunyt 1831. szeptember 13. (70 évesen)
Esztergom
Sírhely Szent Adalbert-főszékesegyház
Nemzetiség magyar
Iskolái Nagyszombati Egyetem
Munkássága
Felekezet római katolikus
Pappá szentelés 1783. október 12.
Nagyszombat
Püspökké szentelés 1816. április 21.
Gyulafehérvár
Bíborossá kreálás 1826. október 2.
Esztergom

Hivatal Esztergomi érsek
Hivatali idő 1819 – 1831
Elődje Habsburg–Estei Károly Ambrus
Utódja Kopácsy József

Hivatal Erdély püspöke
Hivatali idő 1815 – 1819
Elődje Mártonffy József
Utódja Szepesy Ignác
Rudnay Sándor aláírása
Rudnay Sándor aláírása
Rudnay Sándor a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudnay Sándor témájú médiaállományokat.

Rudnói és divékújfalusi Rudnay Sándor (Vágszentkereszt, Habsburg Birodalom, 1760. október 4. – Esztergom, Osztrák Császárság, 1831. szeptember 13.), a magyar nemesi Rudnay családból származó római katolikus egyházi személy, 1815 és 1819 között Erdély püspöke, majd 1819-től esztergomi hercegprímás, bíboros 1831-es haláláig. Az esztergomi bazilika építtetője.

Tanulmányai[szerkesztés]

Az ősrégi nemesi rudnai és divékújfalusi Rudnay család leszármazottja. Apja, Rudnay András (1730-1817) szolgabíró, anyja, jobaházi Dőry Anna (1736-1803) volt. Gimnáziumi tanulmányait Moravánban, Nyitrán a piaristáknál és a pozsonyi főgimnáziumban végezte. Filozófiát a nagyszombati Királyi Akadémián tanult, majd Budán a szemináriumban végezte teológiai tanulmányait. 1783. október 12-én szentelték pappá Nagyszombatban. 1784-ben teológiai doktor.

Erdély püspöke[szerkesztés]

1815-ben a király kinevezte erdélyi püspökké. Rudnay a gyu­la­fe­hér­vá­ri vár­be­li bulgarita ko­los­tor­ban ál­ta­lá­nos szer­ze­te­si sze­mi­ná­ri­u­mot ala­pí­tott. Az új püspök a papneveldében tanuló 26 kispap számát három év alatt 50-re növelte és a szeminárium fenntartására évenként 16 000 forintot költött a saját vagyonából. Egyházmegyéjét közelebbről megismerendő, majd minden plébániát, községet meglátogatott. Amikor 1816-ban éhínség uralkodott Erdélyben, megnyitotta magtárait az ínségesek számára és pénztárát a nyomor enyhítésére.

Fe­renc­ren­di no­ví­ci­u­sok 1819-ben jöt­tek először a szerzetesi szemináriumba. Itt kap­ták a ren­di ki­kép­zést, a te­o­ló­gi­ai stú­di­u­mo­kat az egy­ház­me­gyés kis­pap­ság­gal együtt az 1753-ban ala­pí­tott sze­mi­ná­ri­um­ban foly­tat­ták. Ezt a gya­kor­la­tot az 1822-es egy­ház­me­gyei zsi­nat megerősítette, ez a gyakorlat folytatódott egészen 1848-ig .

Esztergomi érsek[szerkesztés]

Szobra Vágmosócon

Rudnay Sándor, Esztergom régi fényének visszaállítója a szlovák művelődés mecénása és a szlovák prédikáció egyik legnagyobb mestere.[1]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Előde:
Mártonffy József
Erdélyi katolikus püspök
1815–1819
Utóda:
Szepesy Ignác
Elődje:
Habsburg–Estei Károly Ambrus
Esztergomi érsek
1819–1831
Utódja:
Kopácsy József