Kétágú templom (Kolozsvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsóvárosi református templom
Kvár Kéttornyú templom.jpg
Felekezet református
Egyházmegye Kolozsvári egyházmegye
Egyházközség Kolozsvár II.
Lelkész Adorjáni László, Székely József
Monda Tímea Andrea, gyakornok-lelkipásztor
Építési adatok
Építése 1828–1879
Stílus klasszicista
Tervezője Georg Winkler
Felszentelés 1851. október 12.
Felszentelő Bodola Sámuel
Elérhetőség
Település Kolozsvár
Cím 1989. December 21. sugárút 41. sz.
Elhelyezkedése
Alsóvárosi református templom  (Kolozsvár)
Alsóvárosi református templom
Alsóvárosi református templom
Pozíció Kolozsvár térképén
é. sz. 46° 46′ 26″, k. h. 23° 35′ 51″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 26″, k. h. 23° 35′ 51″
Kétágú templom.jpg

A kolozsvári kétágú templom, hivatalos nevén az alsóvárosi református templom, Erdély legnagyobb és legszebb 19. századi klasszicista temploma, az építéskori Külső-Magyar utcában.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformátusok az 1690-ben a tatároktól elpusztított, a mai Teológiai Intézet helyén álló kis templomuk helyett 1695 tájékán kezdtek új istenházát építeni ezen a telken. Egy 1800-ból származó adat szerint a templom fedélszékét és haranglábát kellett javíttatni. 1804-ben a víz felőli oldalon nagyobbították a templomot, 1827-ben pedig vihar rongálta meg fedélszékét. A fatemplomba áthozták az 1672-es évszámot viselő kő szószéket, amely bizonyára az előző templom romjai közül került elő. A templom orgonája 1771-ből származik, Farkas Jánosné ajándéka volt.

A 19. század első felében jelentősen megnövekedett a reformátusok száma és a Farkas utcai templom, valamint ez a külvárosi kis fatemplom már szűkösnek bizonyult. A nagyszámú hóstátira való tekintettel elhatározták egy új templom felépítését. Az új templom terveit 1827-ben Georg Winkler készítette a debreceni nagytemplom mintájára. 1828-ban elkezdék a gyűjtést. Az alapkő ünnepélyes letételére 1829. október 3-án került sor. Az alapkő alá latin és magyar nyelvű óntáblákat helyeztek el, valamint Szilágyi Ferencnek a kolozsvári református eklézsia történetéről írott könyvét, és a forgalomban lévő pénzérmék egy-egy darabját. Az építkezés több évtizeden át tartott, a pénzhiány miatt többször is akadozott. Georg Winkler halála után, 1839 körül Kagerbauer Antalt bízták meg az építkezés folytatásával, aki sokat módosított a homlokzat és a tornyok tervén. Az építkezés pénzhiány miatt töbször is elakadt. Időközben (1845) az életveszélyessé vált fatemplomot lebontották.

Az új templomot 1851. október 12-én szentelték fel. 1852-ben Kagerbauer összetűzésbe került az egyházzal, így a hátralevő munkálatokat Böhm Jánossal és Fekete Györggyel végeztették el.

A templomot 1911-ben renoválták először, ekkor vezették be a villanyvilágítást is. 1922-26 között újrafestették. 1948-ban bevezették a gázfűtést, 1950-ben pedig helyreállították a háborúban megsérült karzatokat. 1984-1986 között ismét átfestették és ekkor szerelték fel hat csillárját is.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom elnevezése eleinte református külső templom (vagyis a várfalon kívüli, külvárosi) volt, majd többnyire két tornyára utalva kétágú templomként emlegették, hivatalos elnevezése azonban az 1903-as körzetesítés, a város gyülekezetekre, parokiális körökre osztása óta alsóvárosi templom. Az alsóvárosi kör, utóbb egyházközség a Bocskai tértől kifele az egész külvárost s mindenekelőtt a Hóstátot foglalta magába. A hóstátiak hagyományosan reformátusok, s nagyrészt ők is támogatták, tartották fenn a templomot.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kétágú templom Kolozsvár legjelentősebb és legmonumentálisabb klasszicista épülete. Homlokzatának fő elemei a négyszögletes tornyok, amelyeket henger alakú kupolák fednek. A homlokzatot a tornyok második szintjéig érő, a timpanon fölé emelkedő rusztikás attika zárja. A homlokzat háromtengelyes, előreugró részét hat korinthoszi fejezetű hat oszlop díszíti. A templom belső terét a főhajó és a kereszthajó derékszögű találkozása határozza meg. A hajókat dupla hevederen nyugvó csehboltozat fedi, a két hajó találkozásánál a négy heveder közé kupola illeszkedik. A belső falpillérek is korinthoszi fejezetesek, lábazatuk akantuszlevelekkel díszített.

Az orgonát a régi templomból hozták át. A szószéket Rauch András készítette, a két oldalkarzatot pedig Hottner Ferdinánd tervei szerint építették meg 1879-ben. Ezzel fejeződött be tulajdonképpen a templom építése. A régi templomból megmaradt egy 1720-as években készült virágos hátaspad.

Az új orgonáját 1941-ben készítette a pécsi Angster cég. A régit elbontották, csak a dobozát tartották meg.

Bethlen Gábor fejedelem kolozsvári szobra
Bethlen Gábor fejedelem kolozsvári szobra

A templomban eredetileg három harang volt. Két harangot 1798-1799-ben Andrásofszki János öntött, a Farkas utcai templom tűzvészben elpusztult harangjainak olvadékából. Ezeket eredetileg a Farkas utcai templom melletti haranglábon tartották, majd a külső templom elkészültekor annak tornyaiba kerültek. A harmadik harangot 1896-ban öntötték. 1917-ben rekvirálták. A másik két harang történelmi értékük miatt megmenekült a beolvasztástól.

A templom falai közt őrizték évtizedeken át I. és II. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek hamvait. 1908-ban találta meg őket az almakeréki evangélikus templom kriptájában Szádeczky-Kardoss Lajos történészprofesszor. Végakaratuknak megfelelően a Farkas utcai templomban szándékoztak őket nyugalomra helyezni, de azt éppen renoválták, s így e templomba hozták ideiglenesen a bronzkoporsókat. Innen csak 1942 novemberében szállították át fejedelmi pompával a Farkas utcai templomkriptába a hamvakat.

2013. október 23-án a templom kertjében felavatták Bethlen Gábor szobrát, Péterfy László alkotását.

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Herepei János: A reformátusok legelső külső temploma. Református Szemle, 2–3. sz. (1940)
  • Kagerbauer Antal és a romantika építészete Erdélyben. In B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest: Kriterion. 1977. 69–94. o.  
  • Kádár Géza – Adorjáni László: A kolozsvári „Kétágú” református templom. Kolozsvár: Kolozsvár Alsóvárosi Református Egyházközség. 1996. 
  • Sipos Gábor: A kolozsvári hóstáti reformátusok gyülekezete és templomai, 1672–1845. In Benkő Samu Emlékkönyv. Szerk. Sipos Gábor. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2008. ISBN 9789738231795  
  • Weisz Attila: Alsóvárosi református templom (Kétágú-templom), Kolozsvár. lexikon.adatbank.ro