Kétágú templom (Kolozsvár)
| Alsóvárosi református templom | |
| műemlék | |
 | |
| Felekezet | református |
| Egyházmegye | Kolozsvári egyházmegye |
| Egyházközség | Kolozsvár II. |
| Lelkész |
Adorjáni László, Székely József Monda Tímea Andrea, gyakornok-lelkipásztor |
| Építési adatok | |
| Építése | 1828–1879 |
| Stílus | klasszicista |
| Tervezője | Georg Winkler |
| Felszentelés | 1851. október 12. |
| Felszentelő | Bodola Sámuel |
| LMI-kód | CJ-II-m-B-07264 |
| Elérhetőség | |
| Település | Kolozsvár |
| Hely | 1989. December 21. sugárút 41. sz. |
| Elhelyezkedése | |
 Alsóvárosi református templom
Pozíció Kolozsvár térképén
| |
| é. sz. 46° 46′ 26″, k. h. 23° 35′ 51″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 26″, k. h. 23° 35′ 51″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóvárosi református templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
A kolozsvári kétágú templom, hivatalos nevén az alsóvárosi református templom, Erdély legnagyobb és legszebb 19. századi klasszicista temploma, az építéskori Külső-Magyar utcában. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07264 sorszámon szerepel.
Elnevezése[szerkesztés]
A templom elnevezése eleinte református külső templom (vagyis a várfalon kívüli, külvárosi) volt, majd többnyire két tornyára utalva kétágú templomként emlegették, hivatalos elnevezése azonban az 1903-as körzetesítés, a város gyülekezetekre, parókiális körökre osztása óta alsóvárosi templom. Az alsóvárosi kör, utóbb egyházközség a Bocskai tértől kifele az egész külvárost s mindenekelőtt a Hóstátot foglalta magába. A hóstátiak hagyományosan reformátusok, s nagyrészt ők is támogatták, tartották fenn a templomot.
Története[szerkesztés]
A reformátusok az 1690-ben a tatároktól elpusztított, a mai Teológiai Intézet helyén álló kis templomuk helyett 1695 tájékán kezdtek új istenházát építeni ezen a telken. Egy 1800-ból származó adat szerint a templom fedélszékét és haranglábát kellett javíttatni. 1804-ben a víz felőli oldalon nagyobbították a templomot, 1827-ben pedig vihar rongálta meg fedélszékét. A fatemplomba áthozták az 1672-es évszámot viselő kő szószéket, amely bizonyára az előző templom romjai közül került elő. A templom orgonája 1771-ből származik, Farkas Jánosné ajándéka volt.
A 19. század első felében jelentősen megnövekedett a reformátusok száma és a Farkas utcai templom, valamint ez a külvárosi kis fatemplom már szűkösnek bizonyult. A nagyszámú hóstátira való tekintettel elhatározták egy új templom felépítését. Az új templom terveit 1827-ben Georg Winkler készítette a debreceni nagytemplom mintájára. 1828-ban elkezdték a gyűjtést. Az alapkő ünnepélyes letételére 1829. október 3-án került sor. Az alapkő alá latin és magyar nyelvű óntáblákat helyeztek el, valamint Szilágyi Ferencnek a kolozsvári református eklézsia történetéről írott könyvét, és a forgalomban lévő pénzérmék egy-egy darabját. Az építkezés több évtizeden át tartott, a pénzhiány miatt többször is akadozott. Georg Winkler halála után, 1839 körül Kagerbauer Antalt bízták meg az építkezés folytatásával, aki sokat módosított a homlokzat és a tornyok tervén. Az építkezés pénzhiány miatt többször is elakadt. Időközben (1845) az életveszélyessé vált fatemplomot lebontották.
Az új templomot 1851. október 12-én szentelték fel. 1852-ben Kagerbauer összetűzésbe került az egyházzal, így a hátralevő munkálatokat Böhm Jánossal és Fekete Györggyel végeztették el.
A templomot 1911-ben renoválták először, ekkor vezették be a villanyvilágítást is. 1922-26 között újrafestették. 1948-ban bevezették a gázfűtést, 1950-ben pedig helyreállították a háborúban megsérült karzatokat. 1984-1986 között ismét átfestették és ekkor szerelték fel hat csillárját is.
Leírása[szerkesztés]
A kétágú templom Kolozsvár legjelentősebb és legmonumentálisabb klasszicista épülete. Homlokzatának fő elemei a négyszögletes tornyok, amelyeket henger alakú kupolák fednek. A homlokzatot a tornyok második szintjéig érő, a timpanon fölé emelkedő rusztikás attika zárja. A homlokzat háromtengelyes, előreugró részét hat korinthoszi fejezetű hat oszlop díszíti. A templom belső terét a főhajó és a kereszthajó derékszögű találkozása határozza meg. A hajókat dupla hevederen nyugvó csehboltozat fedi, a két hajó találkozásánál a négy heveder közé kupola illeszkedik. A belső falpillérek is korinthoszi fejezetesek, lábazatuk akantuszlevelekkel díszített.
Az orgonát a régi templomból hozták át. A szószéket Rauch András készítette, a két oldalkarzatot pedig Hottner Ferdinánd tervei szerint építették meg 1879-ben. Ezzel fejeződött be tulajdonképpen a templom építése. A régi templomból megmaradt egy 1720-as években készült virágos hátaspad. Az új orgonáját 1941-ben készítette a pécsi Angster cég. A régit elbontották, csak a dobozát tartották meg.
A templomban eredetileg három harang volt. Két harangot 1798-1799-ben Andrásofszki János öntött, a Farkas utcai templom tűzvészben elpusztult harangjainak olvadékából. Ezeket eredetileg a Farkas utcai templom melletti haranglábon tartották, majd a külső templom elkészültekor annak tornyaiba kerültek. A harmadik harangot 1896-ban öntötték. 1917-ben rekvirálták. A másik két harang történelmi értékük miatt megmenekült a beolvasztástól.
A templom falai közt őrizték évtizedeken át I. és II. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek hamvait. 1908-ban találta meg őket az almakeréki evangélikus templom kriptájában Szádeczky-Kardoss Lajos történészprofesszor. Végakaratuknak megfelelően a Farkas utcai templomban szándékoztak őket nyugalomra helyezni, de azt éppen renoválták, s így e templomba hozták ideiglenesen a bronzkoporsókat. Innen csak 1942 novemberében szállították át fejedelmi pompával a Farkas utcai templomkriptába a hamvakat.
2013. október 23-án a templom kertjében felavatták Bethlen Gábor - Péterfy László alkotta - szobrát.
Források[szerkesztés]
- Címtár. www.reformatus.ro. Erdélyi református egyházkerület (Hozzáférés: 2015. szeptember 20.) arch
- Asztalos Lajos: Kolozsvár épített kincsei. Kolozsvár: Stúdium. 2008. 133. o. ISBN 978 973 643 159 3
- Gaal György: Magyarok utcája: A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei‚ házai‚ lakói. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1995. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 221. ISBN 973 96946 5 9
- Kolozsvár építészeti és művészeti emlékei a XIX. század közepéig. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II. kötet. Bukarest: Kriterion. 1982. 153–154. o.
- Felavatták Kolozsváron a „magyarság Gedeonjának” szobrát. Szabadság, (2013. október 23.)
- Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
További irodalom[szerkesztés]
- Herepei János: A reformátusok legelső külső temploma. Református Szemle, 2–3. sz. (1940)
- Kagerbauer Antal és a romantika építészete Erdélyben. In B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest: Kriterion. 1977. 69–94. o.
- Kádár Géza – Adorjáni László: A kolozsvári „Kétágú” református templom. Kolozsvár: Kolozsvár Alsóvárosi Református Egyházközség. 1996.
- Sipos Gábor: A kolozsvári hóstáti reformátusok gyülekezete és templomai, 1672–1845. In Benkő Samu Emlékkönyv. Szerk. Sipos Gábor. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2008. ISBN 978 973 8231 79 5
- Weisz Attila: Alsóvárosi református templom (Kétágú-templom), Kolozsvár. lexikon.adatbank.ro
.svg){kind=small}