B. Nagy Margit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
B. Nagy Margit
Életrajzi adatok
Született1928. május 4.
Gyoma
Elhunyt2007. március 4. (78 évesen)
Budapest
Ismeretes mint művészettörténész
Házastárs Benkő Samu
Iskolái Bolyai Tudományegyetem

B. Nagy Margit, Benkőné (Gyoma, 1928. május 4.Budapest, 2007. március 4.) magyar művészettörténész, Benkő Samu művelődéstörténész felesége.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolát Kecskeméten és Marosvásárhelyt végzett, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója (1946-50), majd tanársegédje (1950-52). Az egyetemről való eltávolítása után a Román Akadémia ko­lozsvári fiókjának kutatójaként került az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) egykori, az A­ka­démiai Fiók kezelésébe került levéltárába, nyugalomba vonulásáig kutatója, majd főkutatója a kolozsvári Akadémiai Fiók Történeti és Régészeti Intézetének.

Munkássága[szerkesztés]

Első cikkét Vajdahunyad váráról az Utunk (1956/33) közölte. A Kelemen-emlékkönyvben (1957) a betlenszentmiklósi kastély építéstörténetéről írt tanulmányával szerepelt. Műtörténeti elemzéseiben a levéltári források feldolgozását kötötte össze helyszíni tanulmányozással. Így elevenítette fel a kolozsvári Bánffy-palota és a hadadi Wesselényi-kastély barokk építkezéseit (Studii și Cercetări de Istoria Artei 1966/1 és 1967/2), mutatta be Kolozsvár 19. század eleji városrendezését (Korunk 1967/1), ismertette a klasszicizmus és a romantika kolozsvári építészmestereit (Korunk Évkönyv 1973).

A székelykapu eredetéről és múltjáról írt összefoglaló tanulmányt (Hargita Kalendárium 1972). Részt vett Erdély műemlék-topográfiájának elkészítésében. Célratörő rendszerességét méltatva, Jakó Zsigmond így jellemezte művészettörténeti munkásságának jelentőségét: "...új témákat szólaltatott meg kutatásunkban. A műalkotások és mestereik történetének hagyományosan művelt témái mellett nála jelentkezik először szakirodalmunkban kutatási tárgyként, egyebektől eltekintve, a munkaszervezet, a művészet és az alkotó ember kapcsolata a társadalommal, a megrendelő, a tervező és a kivitelező bonyolult viszonya, a városrendezés vagy a helyi művészeti központok kérdéscsoportja."

Művei[szerkesztés]

  • Reneszánsz és barokk Erdélyben (Művészettörténeti tanulmányok, 1970);
  • Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták (XVII-XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak, 1973);
  • Stílusok, művek, mesterek (1977); sajtó alá rendezi Kelemen Lajos tudományos hagyatékát (I. kötete: Művészettörténeti tanulmányok. Szabó T. Attila bevezető tanulmányával, 1978).
  • Awarenzeitliche Gräberfelder im Stadtgebiet von Budapest. (Budapest : Magyar Nemzeti Múzeum; MTA Régészeti Intézete, 1998)

Emlékezete[szerkesztés]

Stílusok, művek, mesterek, Erdély művészete : 1690-1848 címmel 2009-ben a marosvásárhelyi Kultúrpalotában B. Nagy Margit művészettörténész tiszteletére emlékkonferenciát rendeztek erdélyi és magyarországi művészettörténészek.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szőcs István: Pallérozódás és pallériasság Erdélyben. Igaz Szó, 1970/10.
  • Debreczeni László: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Utunk, 1970/43;
  • Debreczeni László: Régi erdélyi épületekről – egykori leltárírók szemével. Utunk, 1974/3.
  • Entz Géza: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1971/3.
  • Balogh Edgár: Száraz leltárak színes káprázata. A Hét 1973/41.
  • Komlovszki Tibor: B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1977/5.
  • Balogh Ferenc: Forrás a műelemzéshez. A Hét 1978/22.
  • Imreh István: Jegyzetek művészekről és mesterekről. Utunk 1978/42.
  • Jakó Zsigmond: Nyersmérleg félúton. B. Nagy Margit köszöntése. Korunk 1978/10.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]