Pákey-villa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Pákey-villa

A kolozsvári Pákey-villa a Majális (Republicii) utca 37. szám alatti ház, amelyet Pákey Lajos, a város főépítésze építtetett magának. Jelenleg a Pszichológiai Intézet működik benne. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07454 sorszámon szerepel.

Az épület érdekessége abban áll, hogy a lebontásra ítélt régi polgárházak ajtó- és ablakkereteit, faragványait Pákey beépíttette a villába, amely így valóságos építészeti múzeummá vált.

A Mátyás király-emlékmű készítésének időszakában Fadrusz János gyakori vendége volt a villának. Rajta kívül a korszak sok jeles művésze is megfordult itt a zenekedvelő házigazda otthonában: Benczúr Gyula, Greuss Imre, Kacziány Ödön, Körösfői-Kriesch Aladár, Roskovics Ignác, Veress Zoltán.

A nyugati oldali ablak a Wolphard–Kakas-házból származik, felirata:

NIHIL VERITATE FIRMIVS 1581
(Semmi sem erősebb az igazságnál)


Az északi oldalon látható ablak a Henzler ezüstműves Híd (Wesselényi, Dózsa György, Regele Ferdinand) utcai egyik házából került ide. Felirata:

MEMENTO MORI A(nno) D(omini) 1584
(Emlékezz a halálra)


A feliratot két puttófigura veszi közre, melyek épp az élet lángját oltják ki.[1]

A Pákey-villa kertje


Szintén ebből a házból egy reneszánsz kapumaradvány is a villába került, az északi oldal bejárata felé. Felirata:

FORTVNA VITREA (est) CVM SPLENDET FRANGITVR
HODIE MIHI CRAS TIBI DI IW X 1584
(A szerencse akár az üveg, amikor csillog, eltörik.
Ma nekem, holnap neked)

A villa nyugati oldalán levő reneszánsz ajtó felirata:

DVM RECTE WIVAS NE
CVRA VERBA MALORVM
A(nno) D(omini) 1 5 8 6
(Míg igazul élsz, ne gondolj a rosszak szavával)


A keleti oldalon ablakszemöldök-töredéket építettek be. Felirata:

[…]IVS HENCZEL WLINVS A.


A déli oldalon látható BE betűjegyes címerpajzs a Bogner-Gelyén-házból való. A BE monogramm Bogner Imre 16. század végén élt főbíróé.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A halál angyalának az ilyen jellegű ábrázolásai ókori eredetűek, a korai őskeresztény szarkofágokon is megjelennek, ahonnan a reneszánsz átvette őket

Források[szerkesztés]