Majális utca
Majális utca (Str. Republicii) | |
![]() | |
Vályi-ház | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Település | Kolozsvár |
Városrész | Belváros |
Korábbi nevei | Házsongárd, Kül-szén, Külső-szén, Külső-Szén, Regală, Gh. Bilașcu |
Irányítószám |
400015 (1–49; 2–48), 400489 (51–; 50–) |
Körzethívószám | +40 264 |
Földrajzi adatok | |
Távolság a központtól | 0,5 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 46′ 02″, k. h. 23° 35′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 02″, k. h. 23° 35′ 12″ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Majális utca témájú médiaállományokat. |
A Majális utca (románul Str. Republicii) Kolozsvár belvárosában található; a Szent György tér (Piața Lucian Blaga) keleti, illetve a Jókai utca (Str. Napoca) nyugati sarkától indul déli irányba.
Neve[szerkesztés]
A Majális név az 1830-as évektől kezdve jelent meg. Előzőleg az utca alsó részét (a Belső-Szén utcától a Petőfi utcáig Külső-Szén utcának, felső részét (a Petőfi utcától a Házsongárd tetőig) pedig Házsongárd utcának nevezték. Az alsó résznek még 1893-ban is külön neve volt.[1]
Ferdinánd király 1919-es látogatása után, amikor is az utcában a 23. szám alatt, a körzeti katonai parancsnokságán lakott, az utca neve Regală (Királyi) lett. 1941-ben a második bécsi döntést követően visszakapta a Majális nevet. 1945-től az utca alsó része a Haller Károly (Ion Creangă) utcáig Maialului (Majális), a felső része Regală néven szerepelt. 1948-ban (a király trónfosztása 1947. december 30-án történt) a Republicii (Köztársaság) nevet kapta. 1990-ben Gheorghe Bilașcu(wd) fogorvosról nevezték el, de 1999-ben az utca lakói és a botanikus kert kérésére visszatértek a Republicii névhez.[2]
Története[szerkesztés]
A római korban a jelenlegi utca feltehetőleg a városfalon kívül helyezkedett el; területén az 1970-es években négy római kőkoporsót tártak fel.[3] A középkori városfal délnyugati bástyája (Vargák bástyája, Bogdánffy-bástya) a Majális utca és a Petőfi utca sarkán elhelyezkedő épület udvarán található.[4]
Az utca mai formájában kiépülése a 19. század végén, 20. század elején kezdett kialakulni, amikor a jómódú polgárok, egyetemi tanárok, ügyvédek, orvosok villákat építtettek maguknak.[5] Ekkor azonban csak a jelenlegi Árnyas (Alexandru Borza) utcáig tartott a házsor, utána egy pihenőpad következett egy fa és néhány feleki gömbkő társaságában, és az út vízmosásszerűen folytatódott.[6] Az Árnyas utca sarkán volt az 1872-ben megalakult Társadalom Egylet vagy Társadalom Teketársaság székhelye, egy vendéglő-klub és kuglipálya.[7][8]
Az idők folyamán az utcában számos neves személyiség lakott, mint például Petelei István író,[9] Dézsi Lajos irodalomtörténész,[10] Erdélyi Pál, az Egyetemi Könyvtár igazgatója,[11] Vályi Gábor egyetemi tanár,[12] Haller Rezső, az ügyvédi kamara elnöke,[12] Kuncz Aladár író,[13]Janovics Jenő színigazgató, rendező,[14] Tamási Áron író,[15] Diamant Izsó nagyiparos,[16] Szegő Júlia népdalgyűjtő,[17] Györkös Mányi Albert festőművész.[18] A két világháború között egy ideig a 16. számú épületben volt a Korunk szerkesztősége.[19]
A 19. század végén épült a Pákey-villa, amelynek érdekessége abban áll, hogy építtetője, Pákey Lajos a lebontásra ítélt régi polgárházak ajtó- és ablakkereteit, faragványait beépíttette a villába. Halála után, 1930-ban az épületet az I. Ferdinánd Király Tudományegyetem vette meg, és neveléstani-lélektani intézetet létesített benne. A mellette álló Szádeczky-villát Szádeczky-Kardoss Lajos történész építtette, és kertjét ásatásokból és bontásból származó faragott köveket díszítette.[20]
Az első világháború után épült az utca végén az egyetem csillagvizsgálója, amely 1970-ig működött ezen a helyen.[21]
A 42. szám alatt található botanikus kert területének megvásárlását a Ferenc József Tudományegyetem füvészkertjét 1905-től vezető Richter Aladár intézte, de az utána következő igazgatók (Páter Béla és Győrffy István) az első világháború miatt nem tudták véghezvinni a Mikó-kert átköltöztetését az új helyre. Az új botanikus kert létrehozása végül is az első román igazgató, Alexandru Borza irányításával történt az 1920-as években, ezért a kert az ő nevét viseli.[20]
A két világháború között a korábban a Wesselényi család tulajdonában álló 18. számú épületben működött a Charité szanatórium, amely élén Steiner Pál urológus sebész állt. A második világháború alatt és után vasutas kórházként működött tovább; az 1960-as években új épülettel bővítették.[22]
A második világháború alatt a város három úgynevezett fokozott biztonságú óvóhelyének egyike a 12. szám alatt, a Farkas-palotában volt.[23]
A 23. számú házban, amelyet a 19. század végén Groisz Béla szemorvos örökösei építettek, 1919 és 1940 között a román katonai körzetparancsnok, 1940 és 1944 között a Magyar Földmívelésügyi Minisztérium Erdélyi Földbirtokpolitikai Főosztályának székháza, az 1940-es évek végétől az 1950-es évek közepéig a Securitate székháza volt. Ezt követően a Pionírház költözött ide; 1990-től a neve Gyermekpalota.[24]
A Haller Károly (Ion Creangă) utca sarkán 1917-ben létesült a gyermekkórház; ezt az 1960-as évek elején lebontották, és helyén épült a Rákkutató Intézet, amelyet 1965. július 3-án nyitottak meg.[25] Szintén 1965-ben készült el a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Biológiai Kutatóintézetének épülete a 48. szám alatt.[26]
Az 1970-es években a csillagvizsgáló helyén számítástechnikai kutatóintézet létesült.[27]
Györkös Mányi Albert műteremlakásában a festőművész 1993-ban bekövetkezett halála után emlékszoba és állandó kiállítás nyílt; ezen kívül számos EMKE-rendezvényt tartanak benne.[18]
Műemlékek[szerkesztés]
Az utcából az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében:[28]
Házszám | Kép | Megnevezés | Építés dátuma | Műemlék kódja |
---|---|---|---|---|
3–7 | Városfal részletei | 1406 | CJ-II-a-A-07242 | |
7 | A városfal javításakor állított emléktábla Kolozsvár címerével | 1717 | CJ-III-m-B-07817 | |
7 | Szentkereszthy-ház | 20. század | CJ-II-m-B-07453 | |
37 | Pákey-villa (Tiron Albani lakóháza) | 1888 körül[29] | CJ-IV-m-B-07852 | |
41 | Szádeczky-villa | 20. század | CJ-II-m-B-07454 | |
42 | ![]() |
Botanikus kert | 1920 | CJ-II-a-B-07455 |
42 | Mihai Eminescu szobra | 1930 | CJ-III-m-B-07818 | |
68 | Roşca-ház | 1930 | CJ-II-m-B-07456 |
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Szabó T. Attila: Kolozsvár települése a XIX. század végéig. Kolozsvár: Minerva. 1946. 54–55., 75., 80. o.
- ↑ Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 306–307. o. ISBN 973 8341 44 2
- ↑ Asztalos Lajos: Helytörténet – Kolozsvár – közelről: Kolozsvár neve. Szabadság, (2010. máj. 9.)
- ↑ Szabó T. Attila: Kolozsvár települése a XIX. század végéig. Kolozsvár: Minerva. 1946. 120. o.
- ↑ Gaal György: Magyarok utcája: A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei‚ házai‚ lakói. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület. 1995. 11., 32. o. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 221. ISBN 973-96946-5-9
- ↑ Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 306. o. ISBN 973 8341 44 2
- ↑ Kovács Ferenc: Gondolattöredékek. Korunk, (1997. jan.)
- ↑ Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. 134. o. ISBN 978 606 92279 0 9
- ↑ Nagy Béla: Képtelen álom, avagy utcát nevezhetnének el Kolozsváron Petelei István íróról. Szabadság, (2012. feb. 9.)
- ↑ A Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjainak névsora 1913-ban. Irodalomtörténet, II. évf. 9–10. sz. (1913) 605. o.
- ↑ Újvári Mária: 100 éves a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár. Szabadság, (2009. máj. 20.)
- ↑ a b Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. 131. o. ISBN 978 606 92279 0 9
- ↑ Jékely Zoltán: Kuncz Aladár hét levele. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXXI. évf. 3. sz. (1977) 406. o.
- ↑ Janovics Jenő: Az utolsó évek tervei a levelek tükrében. Filmspirál, VIII. évf. 30. sz. (2002)
- ↑ Ablonczy László: "Útonállók leereszkedő ajándéka" (Erdélyi ősz, 1940). Hitel, XXIII. évf. 9. sz. (2010. szept.) 86. o.
- ↑ Tibori Szabó Zoltán: Az erdélyi zsidó közösség sorsa a második világháborút követő időszakban (1945–1948). Korunk, (2004. aug.)
- ↑ Fuchs Simon: Lenin művei Erdélyben a két világháború között. Korunk, XXIX. évf. 3. sz. (1970. márc.) 416. o.
- ↑ a b Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. 130. o. ISBN 978 606 92279 0 9
- ↑ Remete László: Dienes László és a Korunk. Irodalomtörténeti Közlemények, LXIX. évf. 3. sz. (1965) 303. o.
- ↑ a b Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. 132. o. ISBN 978 606 92279 0 9
- ↑ Asztalos Lajos: Helytörténet – Kolozsvár – közelről. Szabadság, (2011. márc. 30.)
- ↑ Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 101., 520. o. ISBN 973 8341 44 2
- ↑ Asztalos Lajos: Helytörténet – Kolozsvár – közelről: Kolozsvár bombázása. Szabadság, (2013. jún. 12.)
- ↑ Asztalos Lajos: 23: Securitate, Pionírház Hadtestparancsnokság, iskola, Majális utca 23., Szeku. Szabadság, (2011. nov. 17.)
- ↑ Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 181., 402. o. ISBN 973 8341 44 2
- ↑ Istoric. www.icbcluj.ro. Institutul de Cercetări Biologice Cluj-Napoca (Hozzáférés: 2016. szept. 6.)
- ↑ Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. 135. o. ISBN 978 606 92279 0 9
- ↑ Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2017. jan. 28.
- ↑ Gaal György: Magyarok utcája: A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei‚ házai‚ lakói. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület. 1995. 105. o. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 221. ISBN 973-96946-5-9
További információk[szerkesztés]
- Pillich László: Városom évgyűrűi. Bukarest: Kriterion. 1985.
- Asztalos Lajos: Egy „híres” épület: Majális utca 23. Szabadság, (2006. júl. 27.)[halott link]