Asztalos Lajos (helytörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asztalos Lajos
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1936. január 31.
Párizs
Elhunyt2018. április 4. (82 évesen)[1]
Kolozsvár
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásahelytörténész,
nyelvművelő,
műemlékvédő,
műfordító
KitüntetéseiKőváry László-díj (2011)
A Wikimédia Commons tartalmaz Asztalos Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Asztalos Lajos (Párizs, 1936. január 31.Kolozsvár, 2018. április 4.)[2] erdélyi magyar helytörténész, nyelvművelő, műemlékvédő, műfordító, eszperantista.

Életpályája[szerkesztés]

Párizsban született, ahol szülei dolgoztak. Hazaköltözésük után gyermekkorát Kolozsváron töltötte. 1952-ben, még középiskolásként részt vett egy kommunistaellenes szervezkedésben, amiért három év börtönre ítélték. 1954-ben kiszabadult, és 1955-ben leérettségizett, majd (politikai okokból) sikertelenül felvételizett a marosvásárhelyi orvosi egyetemre. 1956-ban felvették a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz-természetrajz karára, de két év múlva ugyancsak politikai okokból kizárták. Ezután munkaszolgálatos, kötöttárugyári munkás, nyomdai gépszedő volt. Az egyetemre való visszavételét minden esetben elutasították. 1962-ben megjelent első írása. Azután napi- és hetilapokban közölt. Megtanult spanyolul és portugálul. 1970-től a kolozsvári irodalmi hetilap, az Utunk rendszeresen közölte főleg spanyol és portugál vers- és elbeszélés-fordításait. Közölt magyarországi lapokban is. 1974-ben a hatalom megakadályozta, hogy spanyol nyelvismereteinek bővítésére Spanyolországba utazzék barátai meghívására. 1976-tól galego versfordításokat is közölt. 1978-ban a bukaresti A Hét terjedelmes írását közölte a katalán kérdésről. 1978 és 1984 között kalotaszegi falvakban népmeséket és helytörténeti mondákat gyűjtött. 1978-tól foglalkozik kolozsvári helytörténettel, de cikkeit akkor nem közölték. A baszk kérdésről készült írását A Hét nem közölte.

1990-től tagja a kolozsvári székhelyű Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságnak, 1991-től titkára. 1990 és 1994 között a kolozsvári Szabadság című napilapban sorozatban közölte helytörténeti írásait, a régi utcaneveket, ezek eredetét.

1993-ban, 1994-ben és 1998-ban részt vett a Spanyolországban rendezett Galego nyelv és műveltség című nyári egyetemen, 1994-ben az asztúriai Gijónban rendezett nyári egyetemen előadást tartott a romániai politikai, gazdasági helyzetről, a romániai magyarság helyzetéről. 1998-ban a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemle közölte a galegókról írt tanulmányát, valamint a spanyol alkotmánynak a területi önkormányzatokról szóló fejezete, a galego önkormányzati törvény, a galego nyelvtörvény stb. általa magyarított változatát.

2000-től a Madách Irodalmi Társaság tagja. 2001-ben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége az erdélyi magyar nyelv ápolásában, az anyanyelvi műveltség terjesztésében és a nyelvhasználat bátorításában szerzett érdemeiért A nyelvőrzés díjában részesítette.

2002-ben az Oviedói Egyetem Történelem Karán előadást tartott a romániai magyarság történetéről.

Könyvei[szerkesztés]

  • A teknősbéka tilinkója, 1983.
  • Kőbe írt Kolozsvár (Lőwy Dániellel és Demeter Jánossal). 1996
  • Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár, 2004
  • Kolozsvár épített kincsei; Stúdium, Kolozsvár, 2008
  • A kakas gúnyája. Galego népmesék; Stúdium, Kolozsvár, 2009
  • A furfangos vasverő. Baszk népmesék; Stúdium, Kolozsvár, 2011 (Mesetarsoly)
  • Asztalos Lajos–Papp Annamária: Kolozsvár bombázása. 1944. június 2.; Exit, Kolozsvár, 2014
  • Kolozsvár – közelről; Stúdium, Kolozsvár, 2015

Fordításai[szerkesztés]

  • Pierre Boulle: A majmok bolygója, 1972 (az Előre folytatásokban közli)
  • Európai és latin-amerikai népek meséiből és mondáiból, 1977
  • Kinek szól a kakukk?, 1998 (galego, baszk, portugál népmesék)
  • A traxedia do home (Az ember tragédiája galego nyelven)
  • Lakodalom az égben, 2001 (galego népmesék)
  • Az ember tragédiája új galego kiadása (Gonzalo Navaza Blanco galego költővel), 2002

Válogatás cikkeiből[szerkesztés]

Kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt Asztalos Lajos kolozsvári helytörténész, lapunk munkatársa
  2. Elhunyt Asztalos Lajos kolozsvári helytörténész, Maszol.ro, 2018. április 4.
  3. aesz.ro. [2018. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 8.)
  4. Művelődés, 2011. május Online hozzáférés
  5. Művelődés, 2016.

Források[szerkesztés]