Ugrás a tartalomhoz

Szent Erzsébet-aggmenház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Erzsébet aggmenház
CímKolozsvár
Építési adatok
Építés éve1855
Rekonstrukciók évei1870
Építési stílusromantika
TervezőHottner Ferdinánd vagy Böhm János
Elhelyezkedése
Szent Erzsébet aggmenház (Románia)
Szent Erzsébet aggmenház
Szent Erzsébet aggmenház
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 46′ 48″, k. h. 23° 33′ 34″46.780000°N 23.559444°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 48″, k. h. 23° 33′ 34″46.780000°N 23.559444°E
SablonWikidataSegítség

A Szent Erzsébet aggmenház egy kolozsvári öregotthon, egykori kórház. A szentpéteri templom szomszédságában áll a Magyar utca hajdani végében. Egyike annak az igen kevés kolozsvári intézménynek, amelyek a középkortól napjainkig folyamatosan működtek.

Története[szerkesztés]

Alapításához egy legenda fűződik, mely szerint a névadó Árpád-házi Szent Erzsébet alapította. Gyökerei valószínűleg a 13. század végére nyúlnak vissza. Az ispotályra vonatkozó legrégebbi adat 1366-ból származik. 1557-ben Izabella királyné a Kőmál alján négy szőlőt és egy dohányoskertet adományozott az itt álló kórháznak. Ekkor Felsőispotálynak is nevezték, megkülönböztetésül a szomszédságában álló Alsóispotálytól (Szentlélek-ispotály). Az ispotály által gondozott szegények száma 8–35 között mozgott. Az 1660-as évek végére a két intézményt egyesítették.

1671-ben a Nagypiacra költözött, ahol biztonságosabb keretek között működhetett tovább. Az 1557 óta unitárius aggmenházat 1718-ban a katolikusok vették át, de 1768-ig az intézményt a város tanácsa irányította. Ekkor Bajtay Antal püspök elrendelte a fertőzési gócpontot jelentő ispotály kitelepítését a belvárosból‚ s minden valószínűség szerint csere útján jutottak a kiürülőben levő szentpéteri minorita rendház birtokába‚ s e főtéri házukat pedig a minoriták használták‚ amíg felépült a Belső Közép utcai templom-rendház együttesük.

A szentpéteri aggmenházba 1718-tól 1783-ig csak katolikusokat vettek fel. Az intézet élére a püspök többnyire egy-egy tekintélyes gondnok-igazgatót nevezett ki‚ akit egy számvevő ispán‚ egy orvos és egy lelkész segített a vezetésben. A szentpéteri egyházközség és az aggmenház lelki irányítása 1818-ban egyesült‚ ettől fogva ugyanaz a minorita atya végezte a lelkigondozást mindkét helyen. A rendalapító neve is ekkor került be az elnevezésbe: Szent Ferenc és Szent Erzsébet agg szegények háza. A hagyomány azonban olyan erősnek bizonyult‚ hogy az új kettős elnevezés nem tudott meggyökerezni‚ s rövidesen Szent Ferenc neve feledésbe merült az intézmény emlegetésekor.

A kórház és az aggmenház elsősorban adományokból tartotta fenn magát. Egy időben az adományok gyűjtésére szolgáló vasperselyt az ispotály előtt szerelték fel. Amikor 1820-ban megnyitották a Karolina Kórházat az Óvárban, az adományok nagy részét oda irányították, s ezt követően az intézmény kizárólagosan aggmenház lett.

Az 1855-ös évekre az épület állapota jelentősen megromlott, ekkor döntöttek a jelenleg is álló épületkomplexum megépítéséről. Az épület román és gótikus elemeket kombináló romantikus stílusban épült. Tervezője Hottner Ferdinánd vagy Böhm János lehetett. Az épület az 1870-es években nyerte el mai alakját.

1948-ban az aggmenház állami gondozásba került‚ a kert egy részét 1958-ban a Politechnikai Intézet építkezéseihez választották le. 1973-ban épületmegosztásra került sor: a parókia helyiségeit‚ a papi lakást átírták az egyházra. Napjainkban 110 férőhelyes öregotthon működik benne, amelyet a Megyei Szociális Gondozó és Gyermekvédelmi Hatóság (Direcția Generală de Asistență Socială și Protecția Copilului, DGASPC) üzemeltet.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szent Ferenc és Szent Erzsébet agg szegények háza
  • A Szent Erzsébet ispotály számadáskönyvei (1601–1650). Szerkesztette és mutatózta Márton Tünde Mária, a szövegeket közzéteszik Flóra Ágnes, Márton Tünde Mária és Mihály Ágnes, a bevezetőt írta Rüsz-Fogarasi Enikő, a rezümét összeállította Flóra Ágnes. Budapest: Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület – L’Harmattan. 2010.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]