Henricus Regius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Henricus Regius
Regius, Henricus – Philosophia naturalis, 1661 – BEIC 3881650.jpg
Született 1598. július 29.[1][2][3][4]
Elhunyt 1679. február 19. (80 évesen)[2][3][4]
Állampolgársága holland
Foglalkozása
Tisztség rector of Utrecht University
Iskolái
Halál okaveseelégtelenség
A Wikimédia Commons tartalmaz Henricus Regius témájú médiaállományokat.

Henricus Regius vagy holland nevén Hendrik de Roy (Utrecht, 1598. július 29. – Utrecht, 1679. február 18.) holland orvos, fizikus, a karteziánus természettudomány egyik leghaladóbb követője.

Életútja[szerkesztés]

A franekeri egyetemen végzett orvosi tanulmányokat. Doktorátusa elnyerését követően előbb egy kelet-frieslandi(wd) faluban, majd Naardenban(wd), végül szülővárosában, Utrechtben vitt orvosi praxist. Az utrechti egyetem megnyitása után nem sokkal orvostudományi és fizikai előadásokat tartott az egyetemen. A kartezianizmus forradalmi tanait népszerűsítő tanár a diákság körében rendkívül népszerű volt, és 1638-ban az elméleti orvostudomány és a növénytan rendkívüli tanárává nevezték ki. Az egyetem ortodox tanári kara, élén Gisbertus Voetius rektorral, azonban nem nézték jó szemmel a karteziánus orvos működését, és 1642-ben eltiltották a filozófiai előadások megtartásától. A kartezianizmus elfogadottabbá válásával, 1661-ben az utrechti egyetem rendes tanára lett.

Munkássága[szerkesztés]

Az utrechti filozófiaprofesszor, Henricus Renerius(wd) jóvoltából ismerkedett meg a descartes-i filozófiai tanokkal, amelyek lebilincselték a természettudományos érdeklődésű Regiust. Bár az első években közeli kapcsolatban állt Descartes-tal, akinek legkedvesebb hollandiai tanítványai közé tartozott, viszonyuk később megromlott. Amikor Regius 1646-ban kiadta a kartezianizmust a materializmus talaján továbbgondoló, Fundamenta physices (’A fizika alapjai’) című könyvét, a következő évben Descartes nyilvánosan megtagadta tanítványát, és kritizálta Regius merész gondolatait. 1647-ben kiadott Explicatio mentis humanae… (’Az emberi értelem magyarázata…’) című művében – Hobbes és Gassendi nyomdokain – az emberi eszme és lélek testhez kötöttségéről értekezett.

Nagy hatással volt az Utrechtben tanuló magyar diákokra, tanítványai közé tartozott Enyedi Sámuel, Sikó János és Némethi István, így közvetetten jelentős szerepet játszott a kertezianizmus magyarországi meggyökereztetésében. Apáczai Csere János 1655-ben megjelent Magyar encyclopaediájának természettudományos fejezetei nagyrészt Regius Philosophia naturalis (’Természetfilozófia’) című munkáján alapultak. Jóllehet, Apáczai később, a Disputatio philosophica de mente humana lapjain vitába szállt a Descartes tanainál továbbmerészkedő Regius materialisztikus elméletével.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Indiana Philosophy Ontology Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b c d Catalogus Professorum Academiae Rheno-Traiectinae. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 16.)

Források[szerkesztés]

  • Allgemeine Deutsche Biographie XXVII. Leipzig: Duncker & Humblot. 1888. 567. o.  
  • Bán Imre: Apáczai Csere János. Bibliogr. V. Molnár László, kísérő tanulmány Bitskey István. Budapest: Akadémiai. 1958. = Irodalomtörténeti Könyvtár, 2.  
  • Természettudományi lexikon V. (O–S). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1968. 483. o.